Vannak a magyar filmgyártásnak közmondásosan sötét foltjai – ezek közül is a zsánerfilmekhez való abszolút hozzánemértés az, ami legjobban fáj a szívünknek. Egyszerűbben: alig van magyar horrorfilm. A rendszerváltás után, amikor már lehetett független filmeket készíteni, már javul a felhozatal, a Filmalap-éra pedig már egész tisztességes thrillereket termel ki – azonban a szocialista időkben EGYETLEN EGY magyar thriller készült: ez a ‘77-es Defekt. De az is minek.

  SPOILERES

A történet szerint a Kern András játszotta, dohányzásról éppen leszokófélben lévő nyomozó összefüggést gyanít három eltűnés között, mogorva felettese azonban nem hisz neki, majd hosszas unszolás után mégis ad neki egy járőrkocsit és egy nyugdíj előtt álló társat… ha lenne nálam klisészámláló, már az első öt percben kiakadt volna.

Ezután egy fiatal nőt látunk, aki dupla durrdefektet kap a Márkus László játszotta kéjgyilkos házától nem messze. A viharos időben bekéredszkedik a férfihoz, aki, ahogy várható is, nekiront.

És jön az a rész, ami számomra a mai napig értelmezhetetlen. A nő leüti a gyilkost egy rézszoborral – a haláljelenetről csak annyit, hogy nem az itteni alakításáért szeretjük Márkus Lászlót -, majd nekiáll takarítani. Nem vicc, a nő bedobja a gyilkost a vízgyűjtő gödörbe, majd módszeresen kitakarítja az egész házat; a teljes hatvan percnyi játékidőnek a felében azt nézzük, hogy az asszony takarít! Talán azt akarta érzékeltetni a rendező, hogy az elvtársnők mennyivel higgadtabban kezelik egy kéjgyilkos támadását, mint az imperialista scream queen-ek, nem tudom… Mindenesetre, amikor már csillog a lakás, a nő hazaviteti magát egy teherautósofőrrel, és elmegy a rendőrségre vallomást tenni. (Itt felmerül, hogy ha elmegy a rendőrségre, tehát nem a nyomok eltüntetése volt a célja, akkor mégis mi a frászkarika indoka lehetett kitakarítani?… de ne hagyjuk, hogy a logika elrontsa a szórakozásunkat.)

Amikor a nyomozók átkutatják a vízgyűjtőt, megtalálják benne a három eltűnt nőt is. Ezt akkor elérhető csúcstechnológiás effektekkel oldották meg a készítők: ránézésre szivaccsal kitömött guminőket látunk, amiket kicsit összesároztak.

De pozitívumai is vannak a filmnek. A képi világ nagyon szeretne a hitchcock-i fekete-fehér mozikra hasonlítani, inkább több, mint kevesebb sikerrel. Van néhány nagyon erősen fényképezett jelenet, ami tényleg abszolút hátborzongató tud lenni a mai napig, például a ködből kibontakozó autó képe, vagy a kitömött kutya (ami személyes véleményem szerint a film legjobb alakítását hozza), illetve a film noir-okra hajazó jazzes filmzene is nagyon el lett találva. A történetvezetés is tud váratlanokat húzni, bár ettől nem lesz jobb a film, sőt, de kellemes meglepetés volt egy ‘77-es filmben olyan női karakterrel találkozni, aki nem hogy nem szorul megmentésre, de egyenesen ő öl meg valakit.

  Ha nem próbálsz meg logikai összefüggéseket keresni a szereplők viselkedésében, egészen élvezhető filmről van szó, buta cselekménnyel, de kellemes atmoszférával. Ez tipikusan az a film, amire azt szokás mondani, hogy “nem is rossz, ahhoz képest, hogy magyar”.

 

Értékelés: 6/10

Annie