Egy nagyon erős kezdés után a Humans egy 2. évaddal ajándékozta meg tavaly a nézőközönséget, amely valószínűsíthetően az előzményénél is nagyobb sikert aratott. A viszonylag pozitív, de cliffhangert sem nélkülöző évadzáró után garantált az új szériával töltött hétvége vagy szabadnapozás. A kérdés még mindig ugyanaz: szüksége van-e az emberiségnek arra, hogy az öntudattal bíró „szintik” egyre többen és többen legyenek, hogy lekerüljenek róluk a rabláncok és önálló életet éljenek?

A korábban megismert Hawkins család folytatja a most már kevésbé abnormális életét azzal a tudattal, hogy valami hatalmas horderejű változás lehet készülőben, ugyanakkor főleg rajtuk áll vagy bukik, hogy fény derüljön-e a szintiket öntudatra keltő programra.

Kedvenc szintetikusaink azonban már más-más utakon járnak: Niska egy idegen országba utazott, hátha ott megtalálja önmagát, Mia (a fene tudja miért) egy gyanútlan férfi alkalmazásába állt egy kávézó üzemeltetése jegyében, ahol ráadásul tudattalan, szimpla kisegítő robotként funkcionál, pedig munkáltatójához különleges kapcsolat fűzi, a mindig kedves és segítőkész Max pedig nem meglepő módon Leo mellett maradt, hogy az „újraéledő” szintiket elsőként gyűjtsék össze. A velük párhuzamosan futó, de nem teljesen független mellékszálon Caren és Pete viszonya szintén érdekes fordulatot vesz, és sok kérdést felvet az ember és majdnem ember kapcsolat helyessége ügyében.

A fő dilemma azonban a következő: amint egy szintetikus újraéled, honnan tudhatja azt bárki is, hogy olyan szerethető személyisége lesz, mint amilyennel például Mia-t vagy Max-et áldotta meg a tudomány? A gonoszság (habár ez sokat vitatott téma) a legemberibb tulajdonságok közé tartozik, az összes szörnyeteg, amit csak kitermelt a világ, vagy a külső hatások, vagy az emberek eltorzult természetének az eredménye. Tehát, ha a szintik bármit eltanulhatnak, megtapasztalhatnak és felismerhetnek magukban, amit az emberek is, meglehetősen sok az esély arra, hogy a világ egy mindent gyökeresen megváltoztató forradalommal nézzen szembe. De egyáltalán milyen jogok illetnek meg egy ilyen teremtményt, ha a törvénnyel kerül szembe? Honnantól ember az ember? Használhatjuk-e szitokszóként az embert ebben a világban? Hol mosódnak el a határok? Milyen erős erkölcsi dilemmákat vet fel az, ha egy már létező tudatot szeretnénk építeni egy szintetikus testbe?

Véleményem szerint a 2. évad különösen erősre és izgalmasra sikeredett, bőven túlszárnyalva a kezdeteket, ezt az a megfigyelés is megerősíti, hogy még a család személyes jelenetei sem tűntek unalmasnak vagy elcsépeltnek, emellett pedig az akciódúsabb események is csak még inkább kiemelték a történet drámaiságát és értékeit. Szívem szerint a dráma és a sci-fi mellé a „filozófia” jelzőt is hozzábiggyeszteném a sorozat besorolásához az erre alkalmas oldalakon, ha tehetném. A Humans még mindig az egyik legerősebb versenyző a mezőnyben, érdemes elkezdeni, folytatni, illetve várakozni a további évadokra. Ti már tűkön ültök? Én igen

Értékelés: 9/10

(grey tabby)