Vlad Tepes, Drakula sztoriját kívülről fújja mindenki. Adott egy nagyhatalmú lovag, aki keresztes háborúba vonul, az istene dicsőségéért. Otthon hagyja feleségét, és mikor hazatér, az asszonyt meggyalázva, holtan találja. Kiábrándul a múltjából, az istenéből, és bosszút esküszik, szövetkezik a Sátánnal. Örök életért cserébe örökké őt fogja szolgálni, és csak az emberek vére olthatja szomját. Keresi az igaz szerelmet, de sosem lehet övé. A Castlevania-t azóta vártuk, amióta a Netflix bejelentette a megvalósítását, így igyekeztünk minél gyorsabban elhozni nektek a kritikát róla, hiszen az első évad immár le is futott.

„One cannot live without God”

A Castlevania nem épül ennyire a klisékre, csupán a csupasz gerincet operálja ki a történetből; tehát annyit, hogy van egy Vlad Tepes (Graham McTavish – Preacher, A hobbit) nevű nemes úr, aki amúgy halhatatlan, vámpír. Mégis beleszeret egy halandó ember nőbe, és érte igyekszik megváltozni. Teszi ezt azért, mert tényleg szerelmes lesz, és azért, mert kíváncsi lesz azokra, akik közé a felesége tartozik. Azonban a katasztrófa ugyanúgy elkerülhetetlen, hiszen az emberi kapzsiság, mohóság, félelem és tudatlanság valamint a hatalom iránti vágy végül a szeretett lény halálához vezet, mely után Dracula is úgy dönt, revansot vesz azokon, akik elveszejtették őt. De a sötétség seregeinek megidézéséhez időre van szüksége, így esélyt ad a földjén, Vallachiában élőknek, hogy elmenekülhessenek a területről, és akkor nem esik bántódásuk. Azonban a vallási vezetők itt is önteltek, és úgy képzelik, hogy az egyetlen istenük majd puszira megvédi őket mindentől, illetve egyébként is a vámpírok csupán legendák lényei, nem léteznek. Az eretnekeknek pedig semmilyen hatalmuk nincsen, a babonáktól semmi félnivalójuk sincs. Hiszen a teremtés koronái mindenki felett állnak, az istenek simán nekik engedelmeskednek, elég csettinteniük, a papoknak nem kell betartaniuk minden szabályt.

Ebbe a bosszúálló hadjáratba, az átokba csöppen bele Trevor Belmont (Richard Armitage – Hannibal, A hobbit), aki egy letűnt, kihalásra ítélt, kiátkozott család utolsó sarja, és csak túlélni próbál. Mégis belebotlik egy olyan szituációba, hogy elkerülhetetlenül a sorsa irányába sodródjon. Kérdés, hogy képes-e rá valaki egyáltalán, hogy megállítsa Dracula dühét, és mit tehet egy olyan férfi, aki ugyanúgy az egyház rosszallását élvezi, ugyanúgy a püspök (Matt Frewer – Sötét árvák, Watchmen, Holtak hajnala) ellensége, mint a vámpír. Akadnak-e szövetségesek, és kiben bízhat meg, ha szeretné beteljesíteni a végzetét, vagy éppen teljesen véletlenül segíteni szeretne valakinek, akinek ígéretet tett?

A Castlevania rajzfilm szempontjából egyrészt nagyon részletesen kidolgozott, klasszikus elemeket felvonultató amerikai alkotás a Netflix jóvoltából, másrészt nélkülözi azt az izzadtságszagot, amelyet a hasonló, játék, illetve konzol adaptációk hordoznak. Nem érezhető úgy, hogy események közti átvezető videók volnának, de az sem, hogy túlságosan irányított a cselekményvezetés.Nincs meg az, ami jó néhány light novelből adaptált animében, hogy pontosan tudod, mikor vagyunk válaszútnál, mikor következik harc, mikor ugrunk, mászunk, stb. Ez javarészt annak is köszönhető, hogy gyakorlatilag egy-az-egyben az eredeti NES-re megjelent Castlevania III: Dracula’s Curse feldolgozása, amely elvben Dracula és a Belmont klán évszázadokon átívelő csatájának történetét volt hivatott elmondani, azonban története csak annyira volt, mint a legtöbb 8-bites klasszikusnak, így bőven akadt nyitva hagyott, szabad lehetőség, amelyeket a képregényguru Warren Ellis (The Authority, Transmetropolitan) szabadon megtölthetett. Még úgy is, hogy több elemet átvettek a későbbi játékok, mint a klasszikus Symphony of the Night által hozzáadott bővítésekből. Emiatt pedig kimondottan izgalmasnak és üdítőnek találtam a művet. Emellett a gore elemeket nagyon ügyesen olvasztja be úgy, hogy azért a fiatalabb felnőttek is megtekinthessék, és ne hányja el magát mindenki tőle, de megfelelő borzongást nyújtson a horror rajongói számára. Az is dicséretes, hogy a készítők komolyan vették a Castlevania széria hagyományát és a lehető legnyersebb formájához nyúltak vissza az eredeti mítosznak – nyoma sincs a Lords of Shadow reboot, vagy a Lament of Innocence részekben felvetett erős múltbéli kötődéseknek Dracula és a Belmontok között.

Sam Deats rendezése és Warren Ellis forgatókönyve gyakorlatilag egy majdnem tökéletes animációs sorozatot eredményezett. Kis hibája csupán annyi, hogy az első négy rész után elvágták a szálat, ahelyett, hogy egy évad alatt ledarálták volna a történetet. Reménykedjünk, hogy hamar megérkezik a folytatás, hiszen a Castlevania eléggé felkeltette az érdeklődésünket. Klasszikus elemek, némi japán animációs beütés, izgalmas történet, melyet – ahogy Zoo_Lee is kiemelte – sikerült megfelelően kerekre alakítani. A zenéjét Trevor Morris (Taken, Iron Fist, Vikingek) szerezte, a projekt mögé pedig a méltán híres Konami is beállt, támogatva ezzel az adaptáció megszületését. Mindenképpen ajánlani tudom a játék rajongóinak, a horror kedvelőinek, és természetesen Warren Ellis miatt kiváltképp érdemes megnézni, hiszen nem szokott rossz munkát kiadni a kezei közül.

Értékelés: 8,5/10

Smaragd Sárkány & Zoo_Lee