Most bemutatni kívánt B-filmünk első részéről már szó volt a poszt-apokaliptikus hetünkben, mert hát bármennyire délutáni matinénak tűnik ezekkel a röhejes antropomorf békákkal, azért ne legyünk annyira biztosak, hogy nem komolynak gondolták! Öveket tehát bekapcsolni, mert indul a hulladékvasút, aminek végállomása ezúttal ismét csak a rettegett Békaváros!

Egy Jones nevű Texasi Turbó Tüzért lelőnek a már előző filmben bemutatott béka-rezervátum kellős közepén, a brekik pedig azon nyomban elkapják, és bebörtönzik. Sam Hell (Rody Piper pankrátor helyett ezúttal az állkapocs-király Rober Z’dar játssza) és partnernője kapja azt a feladatot, hogy szabadítsák ki társukat a rücskösök (ahogy ők nevezik) fogságából, így hát ők is berepülnek. Egy helyi kovácstól kapnak segítséget, de rövid harc után a nőt magukkal viszik a nyálkásbőrűek. Sam Hell álruhában utánuk lopózik, majd többek között egy szexis békaspinével flörtöl. Később megtudja a nagy titkot, miszerint a nyomtalanul eltűnt Banzáj professzor is itt raboskodik, ráadásul arra kényszerítik, hogy egy olyan szert fejlesszen ki, ami mindenkiből rövid idő alatt békát csinál…

Donald G. Jackson ezúttal sem hazudtolta meg magát. Anno az első részre azt írtam, hogy inkább kerüljétek el, mert finoman szólva sem sikerült közepesnél jobbra – amolyan kicsit sci-fi, kicsit akció, de leginkább kényelmetlen perceket okozó poszt-apokaliptikus környezetben játszódó B-film -, akkor ezt egyenesen a pokolba fogjátok kívánni! Ugyanis nem lehet eldönteni, hogy ezt a direktor úr ténylegesen komolyan gondolta, vagy csak szimplán szórakozik velünk. Szerintem ez utóbbi, bár nem vagyok teljesen meggyőződve.

Többnyire ultraolcsó és semmitmondó külső beállításokat láthatunk, ha pedig mégis eszükbe jutott a díszletezés, azt egy használaton kívüli pincehelyiségben vagy egy nappaliban simán megoldották. Kendős arab terroristának kinéző békatonák, turbó tüzérek borzalmas sasorrú sisakja, iszonyatosan bénán koreografált harci jelenetek, rímekben beszélő Fuzzy nevű szuperkomputer, aztán ott van még a film kétségkívül egyik negatív csúcspontjának tartott zenés betét, melyben a békákból álló banda lép fel a helyi  rockklubban, és önfeledt békatömeg bulizik rá.

De említhetném még a felszínesen zöldes festékkel békává varázsolt statisztákat, a leginkább Muppets-kategóriás gumibáb-békát vagy a Darth Vadrre csak nyomokban emlékeztető lavórfejű béka parancsnokot. Az pedig, hogy a bebörtönzött Lou Ferigno zöldes színben pompázik, és a szérum hatására ezúttal nem Hulk lesz belőle, csak egy emberi breki, amit a „brekeke” nevű hangutánzó szóval többször is erőteljesen próbál kifejezésre juttatni – több mint priceless.

Annyira amatőr, béna, gagyi és röhejes az egész, hogy mégiscsak akad valami degenerált bája, ami a hulladékkedvelő embereket arra készteti, hogy elővegyék és végignézzék. Ráadásul ugye ez még szinkronos is, ami nem feltétlenül jelent pozitívumot.

Értékelés: 4/10

eyescream