Az általam írt ajánlók és kritikák megírása során amellett, hogy a filmipar „must have” alkotásainak bemutatása az elsődleges passzióm, szeretek nagyobb figyelmet szentelni az indokolatlanul kis mértékben felkapott műveknek is. Az Álmok otthona ugyan nem egy elfeledett film, mégis megérdemelne a kapottnál nagyobb ovációt; nem csak azért, mert olyan méltán híres színészeket és színésznőket vonultat fel, mint Daniel Craig, Rachel Weisz és Naomi Watts, hanem mert mindemellett a sztorija és a képi világa sem utolsó.
Az átlagostól nem sokban eltérő alaphelyzettel nyitunk: anyuka, apuka és két bájos gyermekük új házba költözik egy új kezdet jegyében, ám cukormázas életüket egyből beárnyékolja egy ott történt gyilkosság, méghozzá egy család kiirtásának sötét felhője. Érthetetlen számukra azonban, hogy a szomszéd miért nem hajlandó beszélni a történtekről és a rendőrség sem segít, amikor bejelentést tesznek az ott ólálkodó gyanús alak miatt, így a Daniel Craig által megformált zaklatott családapa, Will Atenton saját nyomozásba kezd, ami rögtön egy elmegyógyintézetbe vezeti: a korábban ott élő apa, Peter Ward ugyanis családja meggyilkolása után került oda a teljes idegösszeroppanás és téboly jóvoltából, továbbá ő az egyetlen gyanúsított a gyilkosság ügyében is.
Mindaz, amire Will rábukkan, és amit a Petert korábban kezelő orvos elárul, azonnal felforgatja az eddigi szcenáriót. Ez pedig abból a szempontból érdekes, hogy ez a történetbeli csavar nem a film vége felé forgatja fel fenekestül az eddig látottakat, hanem nagyjából a közepén, így a nézőt nem feltétlenül keríti hatalmába az az ismerős érzés, amikor a másiknak méltatlankodunk, hogy „na, tudtam, hogy ez lesz, nem megmondtam már az első 5 percben?”, hanem esély nyílik arra, hogy a továbbiakban sem unatkozzunk. A spoiler elkerülése érdekében a továbbiakat a leendő nézők kíváncsiságára bízom, reményeim szerint e pár sor elég volt ahhoz, hogy az Álmok otthona további rajongókat szerezzen.
Ami a színészi felhozatalt illeti: Daniel Craig abszolút hitelesen hozza a kétségbeesett és zavart édesapát, így egyáltalán nem kell félteni attól, hogy nehezen határolódik el a már rábélyegzett James Bond-karaktertől. Rachel Weisz az anya szerepében szintén tökéletes választás, de ez nem meglepő, mivel az említett hölgy rengeteg, különböző besorolású film főszerepében jeleskedik, Naomi Watts neve pedig a horror szcénában leginkább a Kör és a Kör 2 kapcsán csenghet ismerősen. A szépen összeválogatott szereplőgárda már önmagában is elégnek bizonyulhat ahhoz, hogy belenézzünk, de mint korábban említettem, az Álmok otthona teljes egészében is egy roppantul eltalált darabja a horror és thriller között ingadozó alkotások összességének, így bátran ajánlom tulajdonképpen bárkinek, bármikor, bárhol.
Értékelés: 8/10
(grey tabby)
Be the first to comment on "Dream House (2011) (Álmok otthona)"