Josh Malerman munkásságával már foglalkoztunk itt a Cinegore oldalán. A frenetikusra sikeredett, igazi vérbeli posztapokaliptikus horror Madarak a dobozban, és a gyengécskébbre sikeredetett tini szerelmi thriller a Ház a tó mélyén után, a magyar olvasókat a Fumax kiadó egy újabb Malerman könyvel örvendeztette meg. A végzet tébolyult kerekére nehéz feladat vár, hisz az író második magyarul megjelent műve erősen csorbított a művész nyitó könyvének köszönhető “dicsfényén”, s most ezt kell valahogy kiküszöbölnie. Magam részéről kevésbé erős elvárásokkal, és csipetnyi óvatossággal ültem neki a regénynek.

Philip hat hónapnyi kómából arra ébred, hogy testének minden egyes csontja eltört, s ő mozdulatlanul vegetál egy ismeretlen kórházban. A körülötte sürgölődő nővérek és orvosa szerint képtelenség lenne, hogy életben legyen, de még is így van. Ám nem csak az orvostudomány, hanem a katonaság is érdeklődve figyeli Philip gyógyulását, miközben igyekeznek kiszedni belőle, hogy mi történt a titkos küldetésen ahova őt és a csapatát vezényelték.

Fél évvel ezelőtt Philip és zenekara elfogadva egy katonasági felkérést, a namíbiai sivatagba utazik, hogy felkutassa egy titokzatos, ismeretlen hang forrását, mely képes atomtölteteket hatástalanítani, embereket ájulásig rémíteni. A sivatag azonban nem várt, szörnyű események tárházával várja őket, s nemcsak a hang lesz a legbizarabb dolog amivel szembe kell nézniük.

A két szálon futó alapsztori igencsak kecsegtető és bizakodásra ad okot. A végtelen sivatagban bóklászó katonai egység, s a kórházban épülő Philip közös története jó ötletnek tűnik. Philip apránként, de még is a valamiért a kelleténél sokkal gyorsabban felépülő katonazenész vonalától eleinte kicsit azért tartottam. Hosszan elnyúló, unalmas monológokkal tarkított, önmarcangoló részekre számítottam, de szerencsére Malerman jól tudta, hogy pont ez az amit nem szabad túlzásba vinnie. Philip felépülésének szála épp oly érdekes és rejtélyekkel teli, mint a múltbéi idősík ahol a zenészek és az őket kísérő katonák kísérteties dolgokat élnek át. Rejtélyekben és misztikumban, nem lesz hiányunk. Egyedül talán csak a hátborzongató tartalom ami kissé gyengébb mint azt várni lehetett a könyv tartalma alapján, de alapvetően erre se volt komolyabb panaszom. Hisz így is kapunk néhány elég ütős jelenetet, csak kár, hogy olyan kevés van a regényben belőlük. Emellett a szereplők a maguk módján igyekeznek egyedik és élettel teliek lenni, s bár nem mindegyiknek sikerül, de szerintem még így is mindenkiből pont annyit kapunk amennyit kellett.

Ám sajnos hiába a jó sztori, a számtalan rejtély, a jó karakterek, a többször tetten érhető ügyesen elkapott borzongató részek, mert az egész valamiért még sem érik rendesen össze. Végig olyan érzésem volt a mű olvasása során, hogy nekem valami még mindig hiányzik. Valami kellene ide, amitől összeállna az egész. Mint a sótlan leves, amibe hiába teszünk bele minden alapanyagot amik külön-külön jól működnek, ha kihagyjuk a sót, ami összeköti az ízeket és igazán ízletessé teszi az egészet. S A végzet tébolyult kereke esetében, ez a bizonyos alkotó, összekötő elem a hangulat. Mert minden pozitívuma ellenére sem képes hangulatot teremteni. Vannak elvétve jól eltalált részek, ahol már érzi az ember, hogy na ez az, most itt jön az amit hiányoltam, és aztán még sincs semmi, nem jön az áttörés, és a folytatásban sem érezzük márt azt amit az előbb. Valamiért nem tudnak összeforrni az elemek a regényben, talán mert az író maga is zenész mint főszereplője, s ezen zeneimádatot igyekezett átadni az olvasóknak, számomra kissé már erőltetetten is, ahelyett, hogy egybeolvasztotta volna a kiváló alkotórészeket. De aztán lehet, hogy teljesen más az oka, viszont ennek megfejtését már rátok bízom.

Mert igenis tudom ajánlani a könyvet. Bár nincs olyan jól eltalált mint az ikonikus Madarak a dobozban, de még is már szinte ott áll a küszöbén, hogy a “nagytesó” nyomdokaiban léphessen, ám a lélek hiánya miatt, végül nem képes azt a bizonyos küszöböt átlépni. Ellenben még is jó szórakozást nyújt az olvasó számára, s csak ez számít. Malerman harmadik magyarul megjelent műve ismét felfelé íveli az író hírnevét, s ha bár nem is lök rajta akkorát mint bemutatkozó regénye, de még így is büszke lehet arra amit az asztalra tett.

(Wooltur)

8/10

A könyvért köszönet az Fumax Kiadónak, akiktől most akciósan, -22% kedvezménnyel megrendelhetitek a Josh Malerman legújabb magyar nyelvű írását.