Josh Malerman nyitó regénye a Madarak a dobozban (amit Bram Stoker díjra is jelöltek) biztató kezdés volt a zenészből lett író számára. Posztapokaliptikus horrorjával olvasók sokaságának keltette fel az érdeklődését, akik az erős kezdő regény után komoly elvárásokkal várták Malerman következő írásait, melyek szépen sorjában csöpögnek is kifelé a művész tollából. A magyar rajongók eme írások közül elsőként a Ház a tó mélyén című művet kapták meg fordításban. Lássuk vajon az új regény felér e a frenetikus nyitánnyal, avagy csak annak árnyékában sínylődik?

James apja barkácsboltjában végez nyári munkát, ahol találkozik az elbűvölő Ameliaval. A fiatal fiú randira hívja a lányt, akivel egy közeli kettős tóra mennek csónakázni. A kicsit esetlenül indult randevú nemvárt kalanddá alakul amikor a tinik egy harmadik, rejtettnek látszó, valószínűleg sosem használt tavat találnak, melynek mélyén egy teljes ház áll. Vajon, hogy kerül oda egy ház? Ki építette, és mi céllal? Miért másak a fizika törvénye az épületben, mint a való életben? S vajon ez a felfedezés amiről látszólag senki sem tud, a saját kis közös titkuk, ez lobbantja lángra majd egymás iránt táplált érzelmeiket? És valójában kit, vagy mit rejt valójában a vízzel elárasztott épület?

Young adult sztorinak hangzik? Azt is kapunk. Úgy tűnik Malermant is elkapta a young adult láz, s a Ház a tó méllyénnel ezt tökéletesen ki is aknázta. A regény első fele tulajdonképpen egy könnyed tiniszerelemre épülő csipetnyi misztikum. A sztori a két egymásba habarodó fiatal körül forog, akik miközben egyre jobban elmélyednek a tó fenekén álló ház rejtélyeibe, valójában felszínre hozzák önmagukban megbúvó vágyaikat, egymás iránt érzett lelki kötődésüket. S talán ez itt a regény problémája. Túlontúl a két tini szerelmének kibontakozásával, mintsem magának a ház rejtélyének megélésével foglalkozik az író.

A mű első felében tulajdonképpen nem is olvasunk mást mint a James és Amelia kicsit suta közeledését egymáshoz, ami valahol megmosolyogtató, hisz ilyenkor felsejlik mindenkiben a saját fiatalkori énje, amikor hasonlóan tapasztalatlan, ügyetlen volt még e téren. S pont ezért könnyedén tud azonosulni a szereplőkkel, hamar megkedveli őket. De valahol kifejezetten bosszantó is ez az elem, mert az ember az író előző regényének ismeretében egy igazán velős, misztikumok, borzongással, feszültséggel túlfűtött sztorit várna, nem pedig egy szerelmes regényt. Persze a könyv második felében már felbukkannak az említett elemek is, és fokozatosan háttérbe szorul a “love story”, de eddig el kell jutni.

A regény vége felé azért szépen felpörögnek a dolgok, kapunk pár erősen hangulatos, hátborzongató jelenetet is, de a lezárás olyan semmilyen lett. Olyan érzésem volt a könyv befejezése után, mintha Malerman maga sem tudta volna mit hozzon ki ebből az egészből, s inkább csak úgy elvágta a szálakat, hogy legyen már vége.

Kár érte mert tényleg jó alapokon nyugszik a mű, és még sem sikerült ebből egy igazán ütős regényt kihozni. Pedig az eldugott erdei tó mélyén álló, sötétségbe burkolózó furcsa ház és annak tartalma nagyon hangulatos helyszín. A két tini szerethető karakter, és könnyen azonosul velük bárki. A ház fokozatos felfedezése jól van felépítve, érdekes és feszültségkeltő. De a szerelmi vonal, annyira elnyomja az imént említett pozitívumokat, hogy az már szinte bántotta a lelkem. Nincs semmi bajom ha egy könyv az ilyen jellegű emberi érzelmeire is próbál hatni, de amikor egy thriller/horror mű inkább a szerelemre, mintsem az eredeti műfajára összpontosít, az sajnos nekem szálka a szememben.

Malerman posztapokalipszis témából, a (számomra felfoghatatlanul) ma oly divatos young adult felé nyitott. A regény inkább tini szerelmes regénybe bújtatott thriller, mint feszültséggel teli thrillerbe oltott szerelmi történet. Ennek tudatában üljön neki az aki kedvet kapott hozzá.

(Wooltur)

6/10

A könyvért köszönet az Fumax Kiadónak, akiktől most akciósan, 23% kedvezménnyel megrendelhetitek a Ház a tó mélyént!