Az Appleseed elég sikeres volt ahhoz, hogy egy olyan producer, mint John Woo felfigyeljen rá, és a következő projektben részt is vegyen. Ezért a 2007-es Appleseed: Ex Machina kicsivel pörgősebb, akciódúsabb lett, mint az előző részek. Ami viszont eléggé jól állt neki, így van szerencsém a mai napon felhívni rá a ti figyelmeteket is, ha még esetleg nem láttátok volna. A mester nevéhez hű, vérbeli akció sci-fi feltette a koronát az előzményekre, bátran mondhatom, hogy látványilag az egyik legkiválóbb darab vált belőle.

2133-ban járunk, már a film és az OVA cselekményei után, amikor Deunan és Briareos is az ES.W.A.T.-nak dolgoznak, méghozzá a legek közé tartoznak. Nike irányításával vonulnak ki, hogy néhány terroristát kiiktatva megszabadítsák a túszokat. Azonban arra egyáltalán nem számolnak, hogy az elkövetők teljes testükben kiborgok, és készek meghalni is az ügyükért. Titokzatos módon csak egy frázist mormolnak végszóként, amely arra enged következtetni, hogy jóval komplexebb szervezetről van szó, mint erről a néhány katonáról. Az összecsapásban megsérül Briareos is, és Deunan új társat kap, aki kísértetiesen hasonlít arra, aki egykor szeretője volt. A bioroidok idejében persze ez nem is tűnik olyan bonyolultnak és meglepőnek, de a nő érzelmeit alaposan felkavarja az eset, képtelen elfogadni, hogy hű társát, barátját és egykori szerelmét csak úgy lecserélhetik.

„All will be one. We will all be one. I am Halcon.”

Tereus azonban egyáltalán nem bizonyul annyira visszataszítónak, mint gondolja, így megpróbál együttműködni vele. Annál is inkább kénytelen lesz rá, mert a visszatérő Briareos is ragaszkodik hozzá, hogy – legalábbis kis időre – partnert cseréljenek, hiszen ő a félkiborg Aeacus-szal kezd dolgozni. Időközben megpróbálnak rájönni, hogy milyen szervezkedés zajlik a kulisszák mögött és ki a felelős a terrorista akciókért, mi a szándéka azzal, hogy felfordulást okoz a városban. Hamar kiderítik, hogy a támadásokat úgy intézték, hogy kiborg testek felett vette át az irányítást valaki, és úgy követték el a merényleteket, hogy távolról manipulálták a tevékenységüket. Ráadásul a testrészeket a Poseidon gyártotta le, így felmerül a gyanú, hogy benne van a kezük a dologban, illetve valaki onnan mozgatja a szálakat. Természetesen igyekeznek visszaszorítani a cég működését, ami nem kis ellenállást és méltatlankodást vált ki az elszenvedő félből.

Itt jön képbe, amit az Appleseed-eknél említettem, és a Ghost in the Shell-ek kapcsán kicsúcsosodott probléma, a meghackelhetőség, tehát az informatikai biztonság. Mert ugye, ha mindenki egyetlen hálózatra csatlakozik fel, ráadásul folyamatosan valamilyen kapcsolatban vannak vele, akkor bizony folyamatosan támadásoknak lehet kitéve. Kicsit olyan ez, mint meztelenül mászkálni az utcán. Az elején mókás, meg természetes, de ott vannak az embertársaink és nem mindenkinek békések a szándékai, aztán ott a környezet, eső, hó, üvegszilánkok, stb. Remélhetőleg értitek, hogy miről van szó, hiszen nem mindegy, hogy a számítógépeteket hackelik meg, vagy törölnek róla adatokat, vagy az agyatokról van szó és az emlékeitekről. Az Appleseed: Ex Machina-ban pedig ez lesz az egyik központi kérdéskör. Amire viszonylag nehéz olyan megoldást találni, ami egyrészt jó, másrészt praktikus, harmadrészt nem korlátoz be bennünket. Izgalmas és sokszínű, ahogy ezt a film kissé körbe is járja, a hozzá kapcsolódó pozitív és negatív lehetőségekkel egyetemben.

Az Appleseed: Ex Machina jóval erősebb akciókban, mint az elődei, sőt a CGI is rengeteget javult az eltelt három évhez képest, bár ehhez kellett John Woo (Szebb holnap trilógia) produceri vénája is. A kezdő képsorokat tekintve HASYMO Rescue-ja hallható, a vége főcím pedig Lina Ohta PUZZLE-RIDDLE-je.
Az eredmény tényleg közel tökéletes, bár néhol azért még érezni, hogy a karakterek nem egészen érintkeznek egymással, de ennek ellenére nagyon is élvezhető. Mindenképpen az egyik legerősebb Appleseed darabnak számít, így ha igazi akciódús sci-fi animéra vágytok, csak ajánlani tudom.

Értékelés: 8,5/10

Smaragd Sárkány

 Akinek tetszett, itt megvásárolhatja: