Néha egy rövid, ámde ötletes cím sokkal többet mond egy egész mondatnál. Habár első olvasatra inkább rejtvényként tekintünk rá, és érdeklődve próbálunk utánanézni, hogy miről is szólhat, milyen témát feszegethet, vagy éppen csak a műfaját próbáljuk kissé belőni, mégis egyetlen kifejezés rögtön magával ragadhat bennünket. Nem, nem a cellar door lesz ez a film, hanem a Coherence, melyet egy kedves barátom ajánlott nekem, és elég sokáig tartott levadásznom, míg végre először leülhettem elé, hogy elmerülhessek a világában. Hogy miért egy Donnie Darko párhuzammal kezdem a mondandómat, azt csak nagyon kevesen fogják érteni, illetve kitalálni.

Ismeritek azt a történetet, hogy egy nő felhívja a rendőrséget, hogy van egy férfi a lakásában, és az nem a férje? Kimegy egy járőr és látja, hogy otthon van a házaspár. Az asszony pedig váltig állítja, hogy az illető nem lehet a férje, mert őt tegnap megölte. Persze nem tudják letartóztatni, mert ott áll mellette…

Egy nyolcfős baráti társaság összejön egy vacsorára. Viszonylag régen látták egymást, az idő folyamán hol eltávolodtak, hol közelebbre sodorta őket egymáshoz a sors. Most viszont újra találkoznak, hogy átbeszéljék az éjszakát, hogy mi minden történt eddig velük. Minden egészen jól alakul, hiszen nagyon jól szót értenek egymással, azonban egy áramkimaradás arra készteti őket, hogy más irányba tereljék a beszélgetésüket. Elsősorban a meteorról kezdenek el társalogni, amely pont ezen az éjszakán halad el a Föld közelében, és talán magyarázatul szolgálhat a sötétségre is, mely oly váratlanul borult rájuk. Lassacskán kiderül, hogy több furcsaság is történik a közelükben, és lehet, hogy válaszokat találhatnak az egyetlen közeli házban, ahol látszólag megmaradt a világítás.

A cselekményt bővebben nem fogom kifejteni, és ennek több oka is van, amelyeket szintén nem fogok megnevezni. A lényeg, hogy párbeszédeket látunk és hallunk, melyek során a társaság nem csak azt próbálja meg kideríteni, hogy hogyan juthatnak ki a házból, vissza a civilizációba, hanem azt is, hogy mi történik körülöttük, és természetesen megpróbálják kitalálni, hogy mindennek milyen tudományos magyarázata létezhet. Aki kedveli az ilyen típusú sci-fiket, valamint szívesen elmélyed egy-egy fizikai elméletben, akár laikusként, akár hozzáértőként, az izgalmasnak fogja találni a sztorit. Ugyanis a szereplők több témát is érintenek a beszélgetések során, mely ilyesmihez kapcsolódik. Természetesen nem marad ki a szórásból az ezoterika és az asztrológia sem.

A Coherence-ben a legélvezetesebb mégis az lesz, hogy a dialógusok nagyon jól vannak megírva… Legalábbis látszólag úgy tűnik, de a titka ennek az, hogy valójában nem kaptak kéziratot a szereplők. Ennek köszönhetően a hangulat és a műfaj is folyamatosan változik, ha nem is snittenként, de lépcsőről lépcsőre fokozatosan a könnyed témától a sci-fin és a drámán keresztül a thrillerig jut el a mű tetőpontján. Pedig csupán egyetlen este, összesen nyolc személy, és egy viszonylag behatárolható helyszín jelenik meg. Mintha egy sitcomot néznénk, vagy egy Woody Allen film legelejét némi Tarantino beütéssel. Az ellaposodás gyakorlatilag lehetetlenség, hiszen nem csak a szereplőknek nincs fogalmuk róla, hogy pontosan mi is történik, de a néző is csak találgatni próbálhat, hogy mi zajlik a háttérben, és hova tart a cselekmény szála.

Ahogy már az előbb lelőttem, a valóság az, hogy a szereplők tényleg nem tudták, hogy mire megy ki a játék, nem rendelkeztek forgatókönyvvel. Minden forgatási napon újabb adag információhoz jutottak az aktuális eseményekkel kapcsolatban, de maguknak kellett kitalálniuk, hogy hogyan reagálják le a felmerülő szituációkat és csavarokat. A titok nyitja pedig az volt, hogy a rendező külön utasításokkal látta el a karaktereket megszemélyesítőket. Így fogalmuk sem volt róla, hogy mire készül majd a másik, amolyan rögtönzésbe ment át a filmforgatás, gyakorlatilag a legelejétől. Ennek köszönhető tehát, hogy annyira valósághűnek, annyira emberközelinek tűnik a reakciójuk, a mondataik, hiszen ténylegesen improvizálniuk kellett. A végső kimenetelt pedig ők is csupán a film vetítése során ismerték meg.

Érthető, hogy a Coherence igencsak rétegfilm, de csak ajánlani tudom. James Ward Byrkit zseniális sci-fi thrillert rendezett, a szereplőket pedig szintén ügyesen sikerült összeválogatnia. Elizabeth Gracent a Hegylakó sorozat Raven-jeként ismerhettük meg, Maury Sterling pedig a Homeland Max Piotrowski-ja. Persze a legismertebb valószínűleg Nicholas Brendon, akit hét évadon keresztül követhettünk a Buffy, a vámpírok réme Xander-jeként. Ha egy igazán jó sci-fire vágytok, akkor előszeretettel ajánlom ezt megnézésre.

Értékelés: 10/10

Smaragd Sárkány