Vajon mi vehet rá valakit, hogy sötét praktikákhoz folyamodjon? Okkult rovatunk mostani számában szerencsénk van ismertetni is egy kiváló filmet az érintett téma mellett.

Sophia végre célba ért. Megtalálta a házat, amelyet oly régóta keresett. Pontosan olyan, amilyen kell neki. Amilyet mondtak, hogy keressen. Megfelel minden követelménynek. Jó irányba néznek az ablakok, messze a külvilágtól. Nincs más hátra, mint, hogy ő és Mr. Solomon jól bevásároljanak az elkövetkezendő 6-8 hónapra, és minden idejüket a démonidézésnek szenteljék. Vajon tudják, hogy valójában milyen sötét erőkkel játszanak? Mi történik, ha menet közben meggondolnák magukat? Megéri nekik pénzt, családot, munkát feladni egy “nemes cél” érdekében, és elkárhoztatni magukat?

De jó végre egy ilyen filmet látni. Talán nincs is hasonló mű, ami ilyen realista módon illusztrál egy rituálét. Ebben a filmben nem ugranak ki James Wan szellemei a tükör mögül, nincsenek jumpscare-ek, nem robban szét a dobhártyánk egy hirtelen hanghatástól. Cserébe belebújhatunk két ember bőrébe, akik elvágják egy fél évre magukat a külvilágtól, hogy testüket-lelküket alávegyék az embertpróbáló rituáléknak. Idővel egyre inkább alámerülnek az iszonyatba, és minden kis apró mellélépés horrorisztikus következményekkel járhat. Egy sötét utazás az ismeretlen birodalmába…
A zene mindent visz. Hallani kell. Baljós, sejtlemes, sötét, és valami perverz módon siekrült megütni egy ősi, pogány hangzásvilágot. Abszolút telitalálat. A film vége megosztja a közönséget, bevallom, én sem azt vártam, ami történt, de összességében a maga nemében ez a film akkor is nagyon jó. Igazából nem is horror. Valami egészen más… nem tudom, mi, de azt igen, hogy sötét, és végtelenül szomorú…

A film az Abramelin rituálé köré van építve. A könyv valamikor a 14-15-ik század körül íródhatott, egy egyiptomi utazó tanította meg a ceremóniákat egy német zsidó talmudistának. Végül kabbalisták is feldolgozták, és végül kikerült a zsidó miszticizmus köreiből. Az Abramelin fő koncepciója, hogy az illető megidézheti az őrangyalát, saját lényének egy kiteljesedett, tisztább, isteni formáját. Egyes vallásfilozófiai források szerint innen eredeztethető a keresztény vallásban is ismert őrangyal.

Annak érdekében, hogy ez végrehajtható legyen, egy egész sornyi kínkeserves feltételnek kell teljesülnie. Az egyénnek egy teljes lelki és testi megtisztuláson kell keresztülmennie: böjt, szex- és alkoholtilalom, álmatlanság – mindez hosszú hónapokon át a rituálé előtt. Ezek után további hónapokon át tartó szigorú imarend és procedúra. Ráadásul olyan eszközökre és növényekre van szükség, amelyet a legtöbb ember nem is tudna hirtelenjében beszerezni a szemközti boltból. Egyszóval az Abramelin egy baromira kemény vállalkozás, nem csoda, hogy az idők során kikopott a többi gnosztikus tudás és gyakorlat mellett. Aleister Crowley (híres angol okkultista) írt is a ceremónia elavultságáról, és életének egy részét a procedúra lerövidítésének szentelte.

Végezetül csak annyit, hogy egy mai ember számára az Abramelin egy végtelenül komplex és hosszadalmas gyötrődés, nem hiszem, hogy most bárki otthon csücsül és a földre rajzolgatná a köreit. Ellenben a film jó. Érdemes megnézni.

értékelés: 7/10

levyathan