A III. Világháború után járunk jó néhány évvel, amikor a teljes emberiség káoszban és folyamatos harcban él. Leszámítva egyetlen helyet, Olympost, Utópia városát. Egy olyan világba kalauzol el bennünket a most bemutatásra kerülő anime első epizódja, az Appleseed, ahol látszólagos béke honol és az ember tökéletes harmóniában él mindennel és mindenkivel. Persze, ha csupán erről volna szó, és nem volna árnyoldal, akkor viszonylag unalmas filmről beszélnék most nektek.

Deunan Knute és Briareos Hecatombcales társak, barátok voltak, amikor a háború elkezdődött és együtt próbálták túlélni az utána maradó hatalmas káoszt és a kegyetlen utózöngéket. Mindketten kiváló katonák, így elég hosszan sikerült megmaradniuk, a romok között szlalomozva, azonban egy esemény messzire sodorta őket egymástól, sőt, Deunan úgy tudta, hogy Briareos meg is halt az egyik összecsapás során. Így egyedül folytatta a küzdelmet a túlélésért, amíg rá nem bukkant egy expedíció, amit Hitomi vezetett Athena megbízásából. Ráadásul az egységhez csapódott az időközben kiborggá alakult Briareos is, így együtt Olymposra szállították a sérült nőt.

Utópia városa valóságos paradicsomnak tűnik, nyoma sincs annak a káosznak, amit Deunan maga mögött hagyott, látszólag minden tökéletes és mindenki teljesen boldog ezen a helyen. A rendet Athena tartja fent a bioroidok által irányított ES.W.A.T. osztag segítségével, azonban a katonaság egy ember, Uranos tábornok kezében van. A harmóniáért a Tartaros és a Daidalos központokban található Hálózat a felelős, valamint a Gaia rendszer. A bioroidokat szándékosan úgy alakították ki, hogy érzelmektől mentesek legyenek, és önállóan csak rövid ideig élhessenek. Periódusonként úgynevezett élethosszabbítási rutinon kell túlesniük, különben gyorsan megöregszenek és maghalnak. Amolyan DNS-kontrollált lényegről van szó tehát, akik hiába emberek, mégsem tekintik őket egyenrangúnak.
Ugyan Briareos otthonosan mozog ebben a társadalomban, azonban Deunan még csak most ismeri meg a belső viszályokat, és nem is pontosan érti meg elsőre, mik is ezek a bioroidok, pláne, hogy a megmentője, Hitomi is az, hiszen olyan önfeláldozónak tűnik, ahhoz képest, hogy nincsenek érzelmei. Természetesen hamar fény derül arra, hogy melyik az a réteg, amely nem nézi jó szemmel a bioroidok ténykedését, és az is, hogy valami sokkalta fontosabb is szunnyad a háttérben, amelyet főhősnőnknek fel kell még fedeznie.

Gaia nem csak felügyeli a bioroid-népet, hanem a Tartaros tetején egy úgynevezett D-tartály is van, amely olyan anyagot tartalmaz, amely azonnal képes végezni az összes klónnal. Hiszen valójában erről van szó, egyszerű genetikailag módosított klónozás áll a háttérben, mégis úgy tekintenek ezekre a lényekre, minta robotok volnának. Ami meg is adja az egész anime alaphangulatát, mert az Appleseed egyik központi témája ez a morális kérdéskör lesz, amelyet később is igyekszem kifejteni. Ami az ember által megteremtetett az bizony felelősség is, nem csupán eszköz, pláne, ha élő az a tárgy, amely létrejött. Márpedig a klónozás, a DNS manipulálása attól még emberhez hasonlót hoz létre, hiszen genetikailag is az keletkezik. Ezt el kell fogadni, akkor is, ha látszólag ellentmond a vallásoknak. Mégis, ez olyan, mint egyfajta tenyésztési program, ahol olyan egyedeket hozunk létre, melyeknek hasznuk van. Vajon kiirthatjuk-e őket, ha már nincs rájuk szükségünk? Meddig játszhat az ember istent büntetlenül és a morális akadályok csak akkor léteznek-e, amikor valamit alkotunk, vagy akkor is, ha el akarjuk pusztítani?

Azonban Deunan-nak nem csak azzal az ismeretlennel kell szembenéznie, amellyel Olympos-ban találkozott, hanem Briareos-szal közösen a múltjával is, hogy a rejtély végére járhassanak. A titokzatos Appleseed projekt ugyanis valamilyen módon kapcsolódik a nő személyéhez, és nincs más választása, mint elfogadni a 7 fős bioroid tanács küldetését és Athena támogatásával elindulnia, hogy megmentse Hitomi és a többi klón életét a biztos haláltól. Viszont ez korántsem olyan egyszerű, mint gondolná, mert az út vége olyan helyre és időbe vezet, melyet talán nem kellene megbolygatnia. Emellett kénytelen lesz arra is rájönni, hogy kit milyen szándék vezérel, és ki mellett kell végül kitartania, kinek kell segítenie, mihez fog majd kezdeni azzal a tudással, amire majdan szert tehet.

Az Appleseed másik problémaköre a béke kérdése. Ami viszonylag egyszerűnek tűnhet, hiszen nem háborúzni egymással sokkal kényelmesebb volna, mint más területeit nézegetni és folyton harcokba keveredni, viszálykodni. De hát ez az ember egyik alaptermészete, hogy fél az ismeretlentől, folyton valami új iránt sóvárog, ami rendszerint nem az övé. Arról persze rendre megfeledkezik, hogy halandó, így csak ideig-óráig birtokolhat bármit is. De ez a fogyasztói társadalom egy fő alappillére, mozgatórugója is. Ahogy erre ügyesen rá is mutat a Fight Club című kultikus film is. A sci-fiben azonban általában másik megközelítésből ismerhetjük meg ezt a kérdéskört, jóval kiélezettebb formában. A béke bizony nem könnyen elérhető, pláne nem egyszerű fenntartani azt. A kierőszakolt béke látszólag különbözhet egy olyan utópiától, ahol az irányítás vegyesen a bioroidok és az emberek kezében van, mégis az igazi kontroll és döntés Gaia felelőssége és hatásköre, ergo valami szintetikus hálózaté, miként a Psycho-Pass-ben, de korántsem olyan durva módon. Ettől függetlenül az emberi faj mindig is szerette levedleni a láncot, akkor is, ha többnyire jó származott abból, hogy másfajta management alatt folytatódott az életútja. Egy idegen igenis ne akarjon nekünk dirigálni, mert „mit adtak nekünk a rómaiak?”
Természetesen ennyire nem lesz pofonegyszerű a megoldás, illetve maga a probléma, amelyet az Appleseed világa bemutat nekünk, de egy kicsit azért szerettem volna boncolgatni, hogy miről is van szó itt. Viszont lavíroznom kell a spoiler és az elemzés határmezsgyéjén, így igyekszem úgy megközelíteni ezt a kérdést, hogy ne áruljak el csattanóval kapcsolatos információt.

Visszatérve az elsődleges témakörre, a teremtésre, a genetikai manipulációra, a klónozásra és a vele kapcsolatos morális és etikai problémákra, ki kell emelnem, hogy az ember nagyon régóta kísérletezik azzal, amit gén módosításnak hívunk, hiszen egy kultúrnövény termesztése, vagy egy kutyafajta kitenyésztése bizony-bizony ugyanezt jelenti. Márpedig, amióta foglalkozunk gabonákkal, zöldségekkel, gyümölcsökkel, egyéb haszonnövényekkel, azóta mást sem csinálunk, mint olyan irányba visszük el az adott élőlények genetikáját, hogy minél inkább a mi érdekeinket szolgálják, illetve termékenyebbek, túlélőbbek legyenek.
Látszólag ez nem kapcsolódik ide, mégis az egyik legfontosabb, amelyet meg kell értenünk a génmódosított terményekkel szemben vívott értelmetlen harcok hevében. Ugyanis mindig az a lényeges, hogy megfelelően mérlegeljünk valamit, mielőtt egyáltalán ellenezni, gyűlölni kezdjük. Előbb meg kell érteni, hogy mi micsoda, mennyire hasznos vagy éppen mennyire kártékony ránk nézve. Attól, hogy valami testidegen, műanyag, mesterséges, még nem biztos, hogy ellenségnek kell tekintenünk. Bármennyire is fél az emberiség az ismeretlentől, attól, amely nem tűnik megfelelően természetesnek, arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy igenis léteznek mérgező anyagok is, melyeket Föld anyánk nem táplálékként szolgál fel nekünk. Ha ez így van, akkor akár a mesterségesen létrehozott termény, vagy akár emberi lény sem lesz a Sátántól való, és együtt lehet vele élni, hiszen nem biztos, hogy meg akar bennünket enni, semmisíteni, ha mi nem viselkedünk vele szemben negatívan. Ha viszont el akarjuk pusztítani, akkor nem szabad azon fennakadni, vagy csodálkozni, hogy megpróbálja megvédeni magát, vagy visszatámad, bármennyire is emberi természetnek megfelelő ez az érzésünk.

Ügyesen belecsempészte az alkotó, Masamune Shirow azt, amit a Ghost in the Shell folyamán bővebben is kifejt, és Bari Máriusz (Damage) barátomtól már több helyen is olvashattátok: ha létrehozol valamit, amely elpusztíthatatlan, vagy éppen bármit képes megsemmisíteni (Ultimate Weapon, Ultimate Shield – lásd a Fullmetal Alchemist: Brotherhood-ot), akkor legyél rá felkészülve, hogy meg kell tudnod oldani, ha feltörik, vagy átveszik felette az irányítást, illetve olyan személy, szervezet fennhatósága alá kerül, aki visszaélhet vele, akkor bizony kell, hogy létezzen egy vészterv, mellyel megvédheted magad, vagy megsemmisítheted. Nyilván nem ezért van a sci-fikben az űrhajókon egy önmegsemmisítő gomb, avagy algoritmus, de remélem érthető, hogy milyen veszélyre igyekszik felhívni a figyelmet az író.

Shinji Aramaki (Appleseed: Ex Machina, Harlock: Space Pirate) rendező a maga nemében egyedit alkotott, és a megjelenés évében szemkápráztatóan gyönyörű alkotás volt az Appleseed. Masaki Yamada (Deadman Wonderland) karakterdizájnja és a rengeteg zenész, akiknek a művei a film alatt hallatszanak, zseniális hangulatot hoztak létre egy olyan téma mellé, mely igencsak megosztó és bonyolult. A mai világban talán nem is tűnik annyira fontosnak, pedig nem csak a küszöbön vannak ezek, hanem már jó régen a spájzba is befészkelték magukat. Ott vannak a kis aranyos Teddy macikban és a hölgyek elemes kedvenceiben is. A jövő elkezdődött, nektek kell eldöntenetek, hogy mihez kezdetek vele. Egy biztos, ha ellenségként tekintettek rá, akkor hasonló reakcióra számíthattok ti is.

Értékelés: 9/10

Smaragd Sárkány

Akinek tetszett, itt megvásárolhatja: