A grindhouse filmek illetve Sam Peckinpah és Peter Watkins tiszteletére készült a Carnage Park, ami már a nyitányban western filmeket idéz, tényleg csak a vario használata hiányzik a tökéletes összképhez. Azért érdemes ezt egyből az elején leszögezni, és a film megnézésének is ezzel a tudattal nekifogni, mert így lesznek igazán jó pillanatai is. Máskülönben…

…de kezdjük az elején. Skorpió Joe haverjával, dagadt Lennyvel, kirabol egy bankot valahol a sivatag közepén a ’70-es évek Amerikájában. Menekülés közben Lennyt meglövik, aki később belehal a sérülésébe. Skorpió a csomagtartóból előrángatja a magukkal hurcolt túszt, Viviant, akinek segítségével eltüntetik Lenny kövér testét, majd folytatják útjukat Mexikó felé. Csakhogy a kietlen hegyi út, nem is oly lakatlan. A helyet Wyatt Moss birtokolja, Springfield M1A típusú puskájával pedig hamar rendet tesz, így lesz Vivian helyzete egyre rosszabb.

Ütemre váltó stáblista, lassítások, flashbackek, countryzene, extrém erőszak és Tarantino. A bevezetőben említett főhajtás túladagolás garantált, máskérdés, hogy nem sikerült az amúgy (igaz)történet nélküli 80 percet összefogni. Ugyanis alapvető dolgok nem derülnek ki, például Lennyt ki lőtte meg??? Vivian és Moss karaktere az egyetlen, akire igazán fókuszál, a többiek csak azért vannak, hogy a hullaszámlálónak is legyen dolga. Ashley Bellnek és Pat Healynek így van egy-két emlékezetes pillanata, illetve Mickey Keating (POD) jelenetrendezései ígéretesek, csak nem áll össze. Maga a macska-egér játék is megakad, még valami hamis ideológiát sem kreáltak a gyilkosságok mögé.

A sokféle vágástechnikai megoldásnak köszönhetően, így kapunk egy egész pofás félórát, aztán lehet menni pisikélni, meg böngészni a netet, hogy mi legyen a következő film, amit megnézz, mert fiatal még az este.

Értékelés: 4/10

Miskei