Tegyük a kezünket a szívünkre: a világ semmit sem veszített volna, ha Kate Beckinsale leáll a vérfarkas-likvidálással az első rész után. Mivel azonban a készítők másként gondolkodnak, mint a nézők, 2016 végén már az ötödik felvonását kaptuk az Underworld sorozatnak. Nyilván a közel 500 millió dolláros mozibevétel, amit a korábbi részek hoztak igen komoly érvet jelentett a stúdiónak, de sajnos minőséget itt bizony senki sem akart előállítani.

A történet az Awakening (2012) sztorivonalát kapja fel, de a film elején látható rövid összefoglaló feleleveníti a korábbi filmekből fontosnak tartott nagyobb eseményeket. Selene továbbra is száműzött, a vámpírok és a vérfarkasok vadásznak rá, szerelme, Michael eltűnt, míg lánya hollétét biztonsági okokból homály fedi. David azonban hajlandó kiállni mellette, Thomas pedig kijárja, hogy a keleti coven újra visszafogadja a növekvő vérfarkas veszély miatt. Selene feladata a fiatal vadászok felkészítése lenne, de hamar lehull az álca és Semira a coven átvétele érdekében elárulja Selene-t.

Kezdődik a menekülés, miközben a vérfarkasok egy különösen erős vezetővel (Marius) próbálják megtalálni Selene lányát. A sztori a szokásos szappanoperás fordulatokkal operál, amik némelyik részben nem voltak annyira zavaróak, de ezúttal én borzasztóan untam őket. Mintha a főszereplőnő is hasonló cipőben járt volna, bár az előző darabokat sem a színészek szenzációs teljesítménye miatt tekintettük meg.  Sajnos a korábban nagy erénynek titulált akciójelenetekből elég kevés akad, összességben két valamire való harcot lehet megemlíteni, de semmi emlékezeteset, vagy amit már ne láttunk volna korábban.

Nem csak a bemutatók közelsége miatt adja magát az összehasonlítás, de kicsit olyan érzésem van a franchise kapcsán, mint amikor egy Resident Evil-filmet nézek. A különbség csak annyi, hogy itt nincs a háttérben egy működő világ, amivel az ember kiegészítené a látottakat, nincs honnan meríteni a karakterek szintjén. Selene-ből itt is próbálnak szuperhőst kreálni, amolyan Alice módra, de a helyükben én nem alapoznék erre a szálra annyit. Ha jól sejtem a folytatásban (mert biztosan lesz előbb vagy utóbb) majd a kislánya kerülhet előtérbe, akkor talán érezhetünk némi minőségjavulást.

Nem emlékszem az okokra, de az előző rész valamiért tetszett, így vártam a Vérözön-t, de ez így ebben a formában csalódás. Nem vaskos, mert benne volt a pakliban, de összességében csak pillanatokra tudott lekötni. Ha követted a korábbi történéseket, akkor még a rengeteg önismétlés dacára is érdemes letudni ezt a másfél órát, de amúgy erősen felejtős móka.

10/4

afiaf