Talán kijelenthetjük, hogy első pillantásra ez a film nem ígér sok újdonságot, csavaros cselekménysort, vagy váratlan fordulatokat; ennek ellenére megvan a maga bája és helye a 2000-es évek filmtörténetében. Legjobban úgy tudnám megfogalmazni, hogy ha az ember rászánja magát, hogy megnézze, jutalmunk végül egy igencsak pozitív csalódás lehet.

A Joy Ride – magyar fordítás szerint Kéjutazás – olyan méltán híres alkotók munkája, mint John Dahl és J.J. Abrams. 2001-ben készült el, és azóta is döntően pozitív megítélésnek örvend. Műfaji besorolás szempontjából valahol a horror és a thriller között foglal helyet, de nem utolsó sorban van egy úgynevezett “tinihorror” íze is, ami ennek megfelelően abszolút kielégíti az ilyenre fogékony emberek igényeit.

A történet egyszerűen és világosan kezdődik, és szinte kliséként ismerünk rá a két fiatal srácból álló testvérpárra; az egyik a szorgalmas, visszafogott, kedves, a másik a fekete bárány, a börtönviselt, de mégis szimpatikus figura. Előbbi főhősünket, Lewis-t, az akkor még nagyon fiatal Paul Walker alakítja, bátyját, Fullert pedig a nem kevésbé megnyerő Steve Zahn. Lewis egy régimódi, országúti kalandra vállalkozik azzal, hogy az egyetemről hazafelé frissen vásárolt Chrysler Newport-jával útba ejti és felveszi frissen szabadult bátyját, kötelező harmadik karakterként pedig megismerjük Venna-t (Leelee Sobieski), aki mintegy a klasszikus “szomszéd lány, aki most tetszik” szerepet betöltve csatlakozik a fiúkhoz.

A lány azonban mit sem sejt arról, hogy barátai korábban egy CB rádió segítségével csináltak hülyét egy kamionsofőrből. Női hangot imitálva elérték, hogy pezsgővel jelenjen meg egy hotelszobában, ahol természetesen semmilyen cukorfalat nem várta, helyette csupán egy felbőszült, agresszív férfit talált. A sztori innentől válik igazán érdekessé, ugyanis nem számoltak azzal, hogy kivel szórakoztak, és, hogy ez a valaki mennyire válik vérszomjassá a bosszú gondolatától…

A Joy Ride alkotógárdájának sikerült elérnie, hogy tisztességes horrort faragjanak egy viszonylag sovány történetből, folyamatosan fenntartva a feszültséget, ugyanakkor optimálisan elhelyezett komikus elemekkel is megtűzdelték, mit sem rontva ezzel a film színvonalán. Szívesen ajánlom annak, aki vevő a 90-es évek végét, 2000-es évek elejét jellemző tinihorror-szagú filmekre.

Értékelés: 7/10

(grey tabby)