Mikor horrorfilmeket keresek, néha bizonyos téma alapján nézelődök, vagy egy adott rendező munkásságát tekintem át, persze leggyakrabban konkrét célpontom van, de ritkán előfordul az is, hogy ország szerint vagyok kíváncsi, vajon milyen érdekes alkotásaik vannak. Így botlottam bele a III (Das Ritual)-ba, amikor orosz művek után kutattam.

Egy kicsiny európai városkában járunk, ahol titokzatos kór szedi áldozatait. Az emberek teljesen tehetetlenek a betegséggel szemben, így mikor Mirra és Ayia anyukája is ágynak esik, tudják, hogy nem sok esély van a gyógyulásra. Szülőjük halála után Mirrán is úrrá lesz valami megmagyarázhatatlan és napról napra romlik az állapota. Lévén a járvány már rengeteg életet követelt, így a helyiek úgy döntenek, karanténba menekülnek és házukba zárják azokat, akiknek a sorsa ilyen módon megpecsételődött.

Aiya azonban nem akarja magára hagyni egyetlen húgát, ezért Herman plébánoshoz fordul, hátha a spirituális világban segítőre lelhet. Ahogy próbálják megmenteni Mirra életét, kiderül, hogy a pap titokzatos tanokat ismer, melyek talán tényleg meggyógyíthatják Aiya testvérét. Ahhoz, hogy sikerrel járjanak, a lánynak el kell vetnie minden félelmét, mert olyan démonokkal kell szembenéznie, amelyek talán az ő életét is maguknak követelhetik. A keresztény hittel teljességgel összeegyeztethetetlen rituálé azonban talán az egyetlen reménységük, így természetesen vállalkozik erre a veszélyes merülésre.

A mű maga egy utazás a lelkekbe, az elmékbe, mint ahogyan ezt már láthattuk az Exorcist néhány részében, illetve Sejtben is. Gyakran a betegség okát bizony nem csak a testben kell keresgélni, hiszen lehetséges, hogy valami mélyebb kivetülése. Nem minden gyógyítható meg ezért csupán orvosi beavatkozással, vagy gyógyszeres kezeléssel. Ezért van szükség például a pszichológusok, pszichiáterek, fizikoterapeuták, természetgyógyászok, illetve a kineziológusok segítségére is. Nem minden fekete vagy fehér a való világban sem, ahogyan ezt az animéknél is gyakran ki szoktam hangsúlyozni. Ugyanígy nem egyértelmű az sem, hogy mi az, ami segíthet valakin, de sosem szabad mereven elzárkózni attól sem, amely már bizonyítottan segített másokon.

Fokozottan igaz ez, ha horrorfilmekről beszélünk, ahol gyakran maga a gonosz a szimbolikus rosszakaró, avagy az oka egy adott betegségnek, állapotnak. Valahova ide próbál elvezetni bennünket a III is, csak nem feltétlenül bonyolódik bele efféle klisékbe. A hangulata ennél sokkal misztikusabb és a megoldása egy csöppet bonyolultabb, mint megszokhattuk a hasonló témájú alkotásoktól. A hármas szám önmagában is gyakran kerül a központba, ha vallásokról, vagy babonákról van szó. Ebben a műben is hasonló megvilágítást kap, hiszen a német alcím (Rituálé) pontosan ennyiszer kerül majd elő. Valójában több aspektusból is, így érdemes odafigyelni minden mozzanatra, mert meglehetősen összetett filmről van szó. Hiszen a személyiségek, az álmok is több rétegűek, így egy-egy állapotnak akár komplikáltabb háttere is lehetséges. Nem elég feltörni a jeget, megnyitni egy kaput valakinek az elméjébe, majd szemlélni a történéseket, előfordulhat, hogy csupán a sebet kapirgáltuk le, de az okot továbbra sem ismerjük, csak újra vérzik.

A III hangulata a lassabb horrorok világába kalauzol el bennünket, ahol az igazi feszültség a mélyben húzódik, így meglehetősen nyugtalanná válnak az ismétlődő álom motívumok is. A valószínűtlenül egyszerűnek tűnő cselekmény ezért olykor egészen kuszává válik, pedig csupán arra kell rájönnünk, hogy mi mit akar jelenteni. Ha sikerül összeraknunk a puzzle darabjait, és nem rontjuk el, nem próbáljuk beleerőszakolni a hibás kontextusba, akkor a legvégén minden összeáll majd. A megfejtés ugyanis korántsem könnyű, és erősen túlmisztifikált. Bár pont ez lesz a III egyik pozitívuma is, mert nem úgy végződik, ahogy mindenki számít rá.

Pavel Khvaleev csak nem régen kezdett el rendezni, ez csupán a második filmje. Ez alapján úgy gondolom, hogy érdemes lesz később is odafigyelni rá, hiszen nem csupán a tű éles és fenomenális képi világát tudom kiemelni ennek a filmnek, hanem a hangulata is kellőképpen misztikus, varázslatos, bizonyos helyeken pedig kimondottan nyugtalanító, amely gyönyörű kontrasztot hoz létre. Az egyetlen problémát talán abban láttam, hogy túlgondolja önmagát, vagy ha úgy tetszik, más akar lenni, mint aminek sikerült.

Nem tudom, hogy kinek mennyire fog tetszeni ez a mű, mert rengeteg olyan eszközzel operál, amely lelassítja a történet előre haladását. Elsőre nagyon úgy éreztem, hogy túl lett húzva a film és jobb lett volna rövidebbre fogni, azonban ahogy lassan megértettem a különböző nyomokat, illetve a szimbólumokat, úgy ráeszméltem, hogy túl sok mindent próbáltak belezsúfolni a III-ba. Emiatt számomra kicsit összecsapottak azok a részek, melyek igazán fontosak, és a felesleges sallang pedig elnyújtott a kívánalmakhoz képest. Persze, ha művészi irányból szeretném megközelíteni ezt a kérdést, akkor akár tökéletesnek is mondhatnám, de én még csiszoltam volna a hangsúlyos részeken.

Értékelés: 8/10

Smaragd Sárkány