Sosem láttam még ilyen típusú filmet, pedig a Cinegore már külön cikkben foglalkozott ezzel a témával. Arra fel voltam készülve, hogy iszonyatosan borzasztó lesz az egész, öncélú hamis gore jelenetekkel, kínzásokkal teletűzdelve, de minden várakozásomat felülmúlta az argentin Snuff 102. Így szeretném beharangozni a világ legrövidebb kritikáját, sajnálom, tényleg.

A történet nagyon egyszerű, mert egy fiatal újságírónő riportot készít. mely során igyekszik felgöngyölíteni a snuff filmek mögött húzódó rejtélyt és hátteret. Miközben elmondják neki, hogy ezek valójában öncélúak, és valójában nem is léteznek, hanem csak nagyon szűk körön belül mozognak a felvett anyagok, betekintést nyerhetünk a borzalmak házába. Mert bizony egy társaság lányokat csábít, vagy éppen rabol el, hogy utána székhez kötözve megkínozza és kivégezze őket. Minden kreativitást és értelmet nélkülöző módon.

A Jelenetek nyersek, szándékosan azt a hatást próbálják kelteni, hogy a felvételek VHS kazettára történnek, gagyi minőségben, fekete-fehér (művészi?) színekhez ragaszkodva. A csonkításoknál és a gyilkosságoknál elég látványosan béna a vágás ahhoz, hogy tudjuk, már nem a valós testeket látjuk. Az egész művi, borzasztóan unalmas, a zenéje pedig idegesítő.

A Snuff 102 megtekintését maximum kínzásnak ajánlom…

Értékelés: 0/10

Smaragd Sárkány