Egy ideje tudjuk már, hogy az északiak igencsak kiváló filmeket képesek alkotni, így nem meglepő, hogy kicsit kutattam abban az irányban is, nehogy kimaradjanak a szórásból. Találtam is egy tavalyi filmet, amely első olvasatra izgalmasnak tűnt, így meg is tekintettem, hogy beszámolhassak nektek róla. A Shelley egy svéd-dán koprodukció, amely hangulatát tekintve eléggé hátborzongató, így nem bántam meg.

Elena egyedülálló anyuka, férje egyszerűen lelépett nem sokkal a szülés után. Nehéz az élet Romániában, és némi pénzre is szüksége lenne a gyerekneveléshez, így elfogadja egy dán házaspár felkérését, és elszegődik hozzájuk, hogy besegítsen a háztartás vezetésébe. Louise és Kasper viszonylag furcsa körülmények között laknak, számukra luxus az elektromos áram és a folyóvíz, valamint nem esnek húst sem. De nem szegénység sarkallja őket ilyen életmódra, hanem szeretik maguk megtermelni, amire szükségük van, nem akarnak elkényelmesedni, valamint hagyománytisztelők. Kicsit szokatlan a román lánynak ez az életvitel, de lassan kezdi ő is megszeretni. Bár a helyi sámán ténykedését eleinte kineveti, de összebarátkozik a házaspárral és beleegyezik a kérésükbe. Louisenak és Kaspernek ugyanis nem lehet saját gyermeke, mert a nő egy vetélés után elvesztette a méhét. Így alkut kötnek a fiatal lánnyal, hogy hordja ki a magzatukat, és cserébe többé nem kell a megélhetésre gondolnia.

Azonban a várandóság meghitt pillanataiba valami szorongó érzés is vegyül. Elena szerint valami nem stimmel a babával, fájdalmakra panaszkodik és a hangulata is megváltozik. Egyre idegesebben kezd viselkedni, látomások gyötrik, sebek jelennek meg a testén, melyre azt mondja, hogy kiszáradt a bőre és viszket. Az atmoszféra egyre nyomasztóbbá válik körülötte, veszélyes kitörései lesznek, melyek magára és a babára is veszélyesnek tűnnek.

Az anyaság gondolata rohamosan önti el Louise elméjét is. Nem biztos benne, hogy képes megbirkózni majd ezzel a teherrel, és ebben férje is osztozik vele. Elgondolkodnak rajta, hogy ha egy várandós nővel alig sikerül boldogulniuk, vajon a gyermekkel mit tudnak majd kezdeni. Képesek-e felnőni a feladathoz, vagy a születendő fiú/lány lesz majd az úr a házban. Agy idő után ezek a feszültségek megváltoztatják a kezdeti reménnyel és várakozással teli hangulatot. Így fokozatosan egyre komorabb lesz a képi világ is, mi magunk sem tudjuk, mi lesz a film végső kimenetele. Túl tudnak-e lendülni a holtponton, vagy a környezet okozta egykor Louise vetéléseit és akkor most minden megismétlődhet.

Ali Abbasi rendezésében egy erősen nyomasztó világot ismerünk meg, kicsit az amisokhoz hasonló életvitelbe nyerhetünk betekintést. Sokáig nem is igazán tudjuk megmondani, mi a zavaró ebben a képben, hiszen látszólag idillinek tűnik, a technika hiányosságának ellenére is. A sámán, aki a párhoz eljár, elsőre ártalmatlannak tűnik, majd a várandós Elena megvizsgálásakor elbizonytalanodunk ezen és önkéntelenül is a Rosemary gyermeke jut eszünkbe. Bizonytalanság lesz úrrá rajtunk, hogy mi fog történni, mi zajlik a háttérben, vajon a házaspárral nem stimmel valami, vagy a gyermekkel, esetleg Elenával, de az is előfordulhat, hogy egy titokzatos erő művel valami megmagyarázhatatlant. Ezzel pedig azt érik el az alkotók, hogy a feszültség fennmarad és egyre erősebbé válik.

Alapvetően a terhesség és maga a gyerekvállalás áll a középpontban. Egyik oldalon van Louise, aki hiába próbálkozik, nem lehet sajátja, a másik oldalon pedig Elena, akinek bár van, de nem lehet vele boldog, mert megélhetési problémái vannak. Nem adja fel fiát, de kénytelen távol tartózkodni tőle, hogy pénzhez juthasson. Ez sajnos a mai társadalomban gyakori probléma, hogy a munkáltatók nem szívlelik, ha időnként nem fogsz dolgozni, mert a gyermekedre kell vigyáznod. Persze az sem természetes, ha nincs teljes családod, szóval próbálj meg megfelelni az elvárásoknak… De nem ez a témánk szerencsére, ebbe az irányba nem megy el a film. Inkább a bizonytalanságról szól, hogy Louise és Kasper képes lesz-e úgy változni, hogy jó szülőkké váljanak, és Elena fel tudja-e adni azt, aki a testében növekszik. Ez a konfliktus kiegészül azzal, hogy érzi, a gyerek valójában nem az övé, és az a kényszerképzete támad, hogy ellene támad a magzat. Egyik oldalról sem könnyű megközelíteni ezt a problémát.

Persze horror filmről van szó, így ezek a nyugtalanságok testi kivetülésekben is megnyilvánulnak. Nem csak a környezetükben történnek megmagyarázhatatlan dolgok, hanem az anyában is tapinthatóvá válik az elkerülhetetlen tragédia előszele.

Bár a Shelley eleje inkább drámai jelleget képvisel, és lassan történik a szereplők bemutatása, valamint a háttér felvezetése, azonban egy idő után felgyorsulnak az események és az egyre nyomasztóbbá váló hangulat kellemes borzongással jutalmazza a türelmes embereket. Így nyugodt szívvel merem ajánlani, azzal a kitétellel, hogy várandós anyukák ne nagyon nézzék meg.

Értékelés: 10/10

Smaragd Sárkány