Míg világszerte a Zsivány Egyes megérdemelt sikereitől harsog a média, addig szerényen bátorkodom bemutatni az eredeti Star Wars egy alig ismert japán változatát, melyet bár hivatalosan kicsit sem annak szántak, de a filmben lévő, átlag tízpercenként fellelhető Csillagok háborúja párhuzamok miatt az áthallás szinte letagadhatatlan. A nemzetközi nyilvánosság eléréséhez néhány amerikai színészt is bevittek a buliba, és tulajdonképpen, ha a helyén kezeljük az alkotást, még élvezni is lehet a retro-jegyében!

Amikor Jillucia békés bolygóját a Gavana Birodalom megtámadja, vezetőjük, Kido nyolc darab fényesen világító liabe dió küld szét a világűrbe azzal a kimondott szándékkal, hogy aki megtalálja őket, az lesz bolygójuk megmentője. Unokáját, Emeralinda (Leia) hercegnőt és Urocco (C-3PO) nevű harcosát küldi, hogy kövesse a diók útját. Eközben Rocksaia nagyúr (Darth Vader) és anyja (Palpatine császár) diskurálnak egyről s másról.

A diókat először két infantilisen laza űrhajós találja meg Shiro és Aaron (Luke Skywalker, duplázva) személyében, majd pedig egy bárban (Mos Eisley) hozzájuk csapódik tartozásuk behajtása végett erőszakosan fellépő Jackie, illetve az őket pénzelő Meia nevű arisztokrata származású, de szintén elég hóbortos űrhajós csajszi. Társaságukból már csak kivénhedt robotját sirató, folyton viszkit szürcsölő, amúgy pedig az egységéből kilépett Garuda admirális (Han Solo) hiányzik, Beba-2 nevű (R2D2), gyerekhangú robotjával.

Egy roppant pihent űrszentjánosbogár-vadászatos közjáték után véletlenül ráakadnak Emeralinda megrongált hajójára, és megmenekítik őket a gavanák elől, mire a hercegnő elmondja nekik, hogy mint dió-tulajdonosoknak, mi lenne a feladatuk (bolygójuk megmentése), amit persze élből mindenki visszautasít. Nemsokára a Birodalom megtalálja és elfogja Emeralindát, és közben rájön, hogy milyen jó lenne már ezen a Föld névre hallgató bolygón felépíteni a nagyúr legújabb kastélyát, így hát hagyják Julliciát, és inkább hadat üzennek az embereknek. A most már újra vezetőként tetszelgő Garuda próbál ugyan tárgyalni Rocksaia-val, de nem sok sikerrel.

Közben a többi dióval rendelkező szereplő rájön, hogy hiába dobja ki a kozmikus eszközt, az újra visszatalál hozzá, így együttesen megindulnak, hogy kiszabadítsák a hercegnőt. Útjuk során hozzájuk csapódik Hans herceg (?), akit szintén a Birodalom elleni bosszú hajt, így jól megértik egymást. Míg egyesek a Birodalom bolygóján (Halálcsillag) vívnak meg a katonákkal, addig az űrhajósok a központi magot akarják megsemmisíteni, amitől felrobban az egész a francba. Urocco áruló lesz, majd megtér, de végül odaveszik, az öreg Kido pedig feláldozza magát a népéért. A többiek túlélnek, és úgy döntenek, hogy keresnek egy új bolygót maguknak. The End.

A maga nemében egészen korrekt kis produkció sikerült, ha úgy vesszük. Mint már írtam, az egész egy orbitális nagy Csillagok Háborúja átirat, rengeteg megmosolyogtató párhuzammal és alapjaiban másolt szituációval. Míg maguk a jelmezek a turkálós ruháktól kezdve a japános viseletig bezárólag elég színesre sikerültek, a díszletek amolyan teátrálisan Flash Gordon-osak, illetve néhol nekem a He-Man (Master of the Universe) világát juttatták eszembe, a harci jelenetek elég pofásak. Lehet benne némi bújtatott politikai utalás, amit mi európai lévén esetleg nem érhetünk, de a zenei aláfestés például nekem nagyon tetszett. Meg Meia teljesen habókos karaktere, amit nagyon jól hozott az amerikai Peggy Lee Brennan.

Összességében tehát a retro filmekért rajongók számára egy majdnem kétórás szórakoztatást nyújt, de én is majdnem leültem, amikor kiderül, hogy a leghíresebb videómegosztón is megtalálható a film, méghozzá eredeti magyar szinkronnal, hoppá!!

Értékelés: 6/10

eyescream