Ez a nyúlfarknyi mű, amit hoztam nektek szintén ajánlva volt, amikor a TOP10-es listámat kitettem anno. Igyekszem mindegyiket megnézni, amelyeket beírogattatok a különböző csoportokba, csak közben jönnek ki újabb filmek, sorozatok, illetve van jó néhány, amelyik évek óta a polcomon hever, de sosem írtam róluk. A Psycho Driver mindamellett, hogy izgalmasnak indul, sajnos nem sikerült átlépnie az ingerküszöbömet, pedig minden lehetősége megvolt rá.

Bosujima különleges munkát végez: be tud hatolni az emberek tudatába, gondolataiba, álmaiba és így képes rajtuk segíteni, ha valamilyen pszichés problémájuk van. Mindezt egy gép segítségével teszi, de természetesen nem ő az egyetlen, aki bérbe adja szolgálatait, más úgy nevezett psycho diverek (psziché búvárok – és most mondom sokadjára, hogy nem szeretem ezeket lefordítani) is vannak a piacon, és elég borsos áron dolgoznak. Mindezt azért, mert minden egyes merülésnél a saját életüket, elméjük épségét is kockára teszik. Pont egy ilyen jelenettel indítunk, amikor is az egyik ilyen felbérelt illető agya ropogósra sül.

Yuki Kano egy sikeres és ünnepelt énekesnő, akinek minden megvan. Azonban – ahogyan ez gyakorta megesik a popsztárokkal – egy furcsa szektához csatlakozott, hogy spirituális oldalát is megerősítse. Ezzel párhuzamosan megmagyarázhatatlan kitörései lettek, úgy tűnik, valami megszállta őt, hiszen különleges pszichés képességekre tett szert. Mondanom sem kell, hogy ezek nem a barátságos levitálás és társaiban merülnek ki, hanem komoly sérüléseket okoz a környezetének, illetve önveszélyesnek is találják. Lévén az előző lélekbúvár (bocs) agya immáron használhatatlanul vérben áztatja magát, így kénytelenek Bosujimat megkeresni, hogy segítsen a lányon.

Bár már a legelején bűzlik az egész szerződés, valamint az első találka is felemásan sikerül, és a férfi kénytelen nemet mondani a veszélyes megkeresésre, de egy John Wick-es módszerrel (ismét elnézést kérek az asszociációmét) mégis ráveszik, hogy vállalja a misztikum megfejtését. Nyilvánvalóan nem fogom elárulni itt, hogy milyen következtetésekre jut, és azt sem, hogy milyen nehézségekbe ütközik mindeközben. Elég legyen annyi, hogy egészen ügyesen felépített háttér bontakozik ki előttünk, amely sajnálatos módon hamar le is cseng.

A közel 50 perces OVA rendezője Mamoru Kanbe (Denpa teki na Kanojo, Elfen Lied) egy A Sejthez nagyon hasonlító történetet hozott el nekünk. Azonban szerintem eléggé vérszegényre sikerült, jóval szebben ki lehetett volna dolgozni a cselekményt, illetve a merüléseket. Makoto Koga karakterdizájnja és animációja a korra teljesen jellemző színvonalat hoz, azonban sajnos nem sikerül felülemelkednie azon. Akihiko Hirama, SORMA és TA-1 zenéi színesítik a hangulatot, és megalapozzák a ’80-’90-es évek visszacsengését. Junko Iwao (Yuki Kano szinkronhangja), illetve Kate T. Vogt hangja hallható az OVA elején (Warefare-Beware) és végén (The End).

Ugyan nem sikerült rosszul ez az anime, de szerintem jóval többet ki lehetett volna hozni belőle. Így megtekintését az oldschool kedvelőinek ajánlom inkább.

Értékelés: 6/10

Smaragd Sárkány