Úgy tűnik, ami a krimiket illeti, ezek a skandinávok nem tudnak nagyot hibázni.  Bár a The Killing eredetijét nem sikerült még megnéznem, csak az amerikai remake-et, A híd esetében éppen fordított a sorrend, előbb a dán-svéd koprodukció került elfogyasztásra. Ahogyan a The Killingnél és a Tetovált lánynál, úgy a talán kevésbé ismert Bron/Broen esetében is felesleges lenne fukarkodni a jelzőkkel: nyugodtan mondhatjuk, hogy tökéletes! Most a nagy hármasból erről szeretnék először írni, ugyanis talán ez a legkevésbé ismert.

Letagadni sem nagyon lehetne, hogy a The Bridge készítői erőteljes The Killing-fanok. Gyakorlatilag két testvérsorozatról van szó, amelynek a gyengéi és erősségei is igen hasonlítanak egymásra. Az itthon a Viasat-csoport által vetített sorozat 1. évada és a Gyilkosság 3. évada nagyon hasonló témát boncolgatnak. No de a jót nem szégyen lemásolni, vagy éppen tanulni tőle – vallhatják a The Bridge írói.

A Dániát és Svédországot összekötő hídon találnak egy félbevágott női holttestet, melyről kiderül, hogy két nő darabkáit illesztették össze. Mivel a testrészek pontosan az országok határvonalán húzódnak, közös dán-svéd nyomozómunka kezdődik a gyilkos megtalálásáért. A dán Martin és a svéd Saga szöges ellentétei egymásnak, ami nyilván a nyomozás során okoz majd kisebb-nagyobb akadályokat, ám remek feszültségforrást generál.

De a The Bridge többről szól, mint egy szimpla gyilkosságról és a tettes üldözéséről. Egy több részből álló társadalomkritika, amit bemutatnak nekünk az írók. A gyilkosunk a XXI. század legnagyobb problémáira igyekszik felhívni a figyelmet, téve mindezt természetesen nem a legerkölcsösebb eszközökkel. A társadalmon belüli egyenlőtlenségtől elkezdve a bevándorlók helyzetén át a kiskorú gyermekek foglalkoztatásának problémájáig igyekszik elnyerni a média és az emberek szimpátiáját. Ahogy a köznép nevezi, az Igazság Bajnoka.

A furcsa (vagy éppen egyáltalán nem furcsa) az, hogy szinte pont azok az erősségei és gyengéi, mint a The Killingnek. A rendkívül szép skandináv zene, Dánia és Svédország képei, a hatalmas híd mind színesebbé teszik a sorozatot. Hogy őszinte legyek, én még többet is néztem volna a tájból. Ez egy újabb hasonlóság. Ezért sem értem például, hogy az amcsi változat hogy játszódhat Texasban, ahol vélhetően bajuszos Pedrók és Lopezek szaladgálnak a 40 fokban, ami eléggé távol áll a skandináv miliőtől. Szintén szenzációs a sorozat főcíme, amelynek fülbemászó dallamait lent meghallgathatjátok ti is.

Ahogy a testvérsorozatban, itt is a két főszereplő a legnagyobb plusz. Sofia Helin és Kim Bodnia természetesen számunkra nem túl sokatmondó nevek, de hazájukban annál ismertebbek. Különösen az Asperger-szindróma tüneteit produkáló Saga Norént alakító hölgy karaktere az, ami mély nyomot hagy az emberekben. Tudom, hogy ez furcsán fog hangzani, de egyértelműen Sheldon Cooper jut róla az ember eszébe, ami meglepően jól sül el. Néhol vannak már jelenetek, amikor a kvázi ösztönlényt játszó karakter gesztusait eltúlozták, de így is utánozhatatlanul egyedi és egyértelműen az amúgy szenzációs sorozat legfényesebb ékköve. Remek párost alkotnak Martin Rohdéval, a dán rendőrség szintén igen egyedi karakterével. Nem nagyon van ötletem, hogy mikor beszélnek dánul és mikor svédül, de nagyon tetszik, bár kicsit szokatlan volt az elején.

Negatívumok is vannak, mert egy ilyen sorozatnál a vörös heringek lubickolása teljesen természetes. Ezenkívül talán a gyilkos személyére és az őt körülvevő misztikumra nem adnak annyit az évad végén, és talán ennek is köszönhető, hogy a 8-9. rész környékén picit (hangsúlyozom, picit) csalódottabb az ember. Az első évad lezárása egyébként bravúros koppintása egy sikerfilmnek, amelynek a címét nem szeretném leírni, de könnyen felismerhető. Nekem közepesen tetszett ez a lezárás, mert kicsit erőltetett volt, de amúgy nem volt különösebb gond a fináléval. A második évad is izgalmas történetet dolgoz fel, annak lezárása pedig óriási kihatással lett végül a harmadik szezonra, amelyet majd 2018-ban követ a negyedik.

Valahogy egyszerűen nem volt az embernek az a hollywoodi érzése, hogy tökéletes szépségű szereplők, feddhetetlen természettel és erkölccsel kapják el a gyilkost, hanem tényleg hús-vér emberek, hibákkal és természetesnek ható viselkedéssel szerepeltek a sorozatban.

Bár az Egyesült Államokban is leadták már a teljes első két évadot, hogy őszinte legyek, azt hiszem, én nem adom meg az esélyt nekik, nem bízom benne, hogy képesek lesznek hozni a skandináv színvonalat. Sofia Helin játéka pedig szimplán csak utánozhatatlan és megismételhetetlen. Amennyiben ti mégis megnéztétek, jöhet egy kis beszámoló a kommentek között. Hátha meggyőzhető vagyok!

Értékelés: 10/10

(Varin)