A Shin Angyo Onshi remélhetőleg egy még nem elfeledett alkotás, ugyanis kellemesen ötvözi a természetfelettit, a letűnt időket, a fantázia világát, ugyanakkor pikánsan horrorisztikus is tud lenni. A szereplők hátterének, valamint a történet drámaiságán túl apró célzásokat, fricskákat és üzeneteket közvetít a néző felé, ami igazán élvezetessé teszi a mű megtekintését.

„Miracles don’t happen for those who do nothing but appeal for salvation”

„Csodák nem azokkal történnek, akik csak a megváltást várják” /szerk.ford./

Ezzel a felütéssel indulunk el a főszerelő megismerése irányába, hogy betekintsünk az Amen Osa, egy elveszettnek hitt eszme talán utolsó képviselőjével, az igazság védelmezőjével, aki küldetésszerűen a gonosz és az igazságtalan erők küzd, mindhalálig. Munsu magányosan szeli át a sivatagot, és ki tudja, milyen sors jutna neki, ha bele nem botlik az ifjú, céltudatos Monryoba, aki meglepő módon pontosan Amen Osa szeretne lenni, azért, hogy megmenthesse szülőföldjét a zsarnoktól, aki kizsákmányolja szegény honfitársait, valamint, hogy kiszabadítsa szerelmét, Chun Hyangot. Azonban nem is sejti, hogy ki az, akit végül kimenekít a szomjhalál végzetes karmai közül, ahogy azt sem, hogy megkésve indult útjára, hiszen Jushin királysága régen elbukott, és nincs többé esélye, hogy a titkos tanok követői közé tartozhasson.

A bevezető képsorok pörgése a nézőre is kissé kihat, mert nekünk sincs túl sok időnk, hogy megkedveljük az ifjú szerelmest, inkább lemészárolják őt a sivatagi kannibálok… Nevezzük ezt az egészet erős felvezetésnek a Shin Angyo Onshi előtörténetéhez, mert a film gyakorlatilag két részre tagolódik. Az első felében Munsu a lehető leglehetetlenebb helyen és módon találja meg hűséges csatlósát, védelmezőjét és igaz követőjét, miközben valamilyen furcsa indíttatásból (küldetéstudat vagy unalom) kifolyólag elhatározza, hogy meglátogatja Monryo szülővárosát és körülkémlel, milyen igazságtalanság zajlik ott. Ily módon megmutatkozik a néző számára az Amen Osa valódi ereje, illetve a film első üzenete. Az egykori királyság ügynökei ugyanis nem azért vannak, hogy a teszetosza népségen segítsenek, hanem hogy megszüntessék a gonosz ármánykodásokat, a visszaéléseket és a zsarnokoskodást. Társadalomkritika. Amelyik nép behódol és nem lázad, hanem meghunyászkodik, és még fegyverrel a kezében, tömegesen is megrémül egyetlen fenyegetéstől, annak csak buknia érdemes.

A második részben az ő viszonyuk bontakozik ki következő, talán végzetes kalandjukban. Hogy pontosan mi is a feladatuk, azt nem igazán tudják előre, ahogyan azt sem sejti főhősünk, hogy miért is indul el a rejtélyes szigetre, ahol olyasmire bukkannak, mely sokunkban megfagyasztaná a vért. Ezért ezt a részét nem is szándékozom elspoilerezni, hiszen elég izgalmas a megoldás. A sztorik felépítése nagyon jól sikerült, bár a mangának szintén csak szeletkéjét adaptálták filmmé, de szerencsére nem igazán észrevehető, hogy hiányozna valami az egész cselekményből. Az ütős felvezetés, a karakterek bemutatása után a véletlen találkozáson keresztül az első közös útig, mely ki tudja, milyen veszélyeket rejteget számukra. Az üzenet persze itt is meg jeleneik, és túlmutat a történeten.

„Human beings are such weak creatures, you know. It’s natural that we hope for miracles. But it’s because we are humans that we can dispel the lies too.”

„Tudod, az emberek nagyon gyenge teremtmények. Ezért hiszünk a csodákban. De mert emberek vagyunk, a hazugságokat is képesek vagyunk felismerni.”

Youn In-wan mangájából Jouji Shimura rendezte az animét, Kô Ôtani (Another) zenéjével megfűszerezve. A karakter dizájnért Hideki Takahashi (Psycho-Pass film, Neon Genesis Evangelion, The End of Evangelion) felelt. A látványvilága kimondottan gyönyörű és a harci jelenetek is szépen kivitelezettek, a sztori sem laposodik el sehol sem. Akit pedig érdekel a teljes történet, a mangafan jóvoltából magyar nyelven is olvasható, Árnybíró címmel a sorozat.

Smaragd Sárkány