A Hellboy-képregényeiről elhíresült Mike Mignola ezúttal a DC kiadó Elseworld című sorozatában – amelynek lényege, hogy ismert hősök más szituációkban vagy éppen világokban bukkanna fel – egy limitált kiadású, három-füzetes sztoriban alkotott nagyot. Az 1920-as években játszódó Batman sztoriban Bruce Wayne-nek egy másik síkról érkező, lovecraft-i horrorban gyökerező entitással gyűlik meg a baja, miközben egy rakás Bat-univerzumban ismerős karakter is felbukkan, úgymint Pingvin, Két Arc, Ra’s al Ghul, Mr. Freeze, Poison Ivy, Man-Bat stb., szóval szórakozásban nem lesz hiány!
Maga a sztori rendkívül komplex és összetett, de azért megpróbálom vázolni. Bruce Wayne húsz évvel szülei halála után (immáron Batman-ként) egy Cobblepot professzort kereső expedíció közben egy félholt alakra bukkan, aki valami földöntúli szörnyűséget próbál kikaparni a jégből. Miután Gotham-be viszik, a Mr. Freeze-ként ismert alak, testében az entitással megszökik. Közben Talia, és egy ősi démontól megszerzett Ghul testamentuma nevű almanach segítségével próbálja meg faterját, Ra’s al Ghul-t életre kelteni. Miután a folyamat sikerült, és Gotham utcáit elözönlik a hüllők, Batman segítőtársai pedig egyre fogynak, a reanimálódott gonosztevő (időközben feltűnő) tettestársaival egy dimenziók közti portál megidézésével megpróbálja a világunkra csábítani azt a bizonyos Legfőbb Dolgot. Egy jövendölés szerint pedig egyedül Bruce-nak sikerülhet megállítani. De neki is csak úgy, ha szó szerint leás Gotham város mélyére, és apja múltjába, ugyanis e kettő igencsak összekapcsolódik…
Nem tudom hirtelen, hol is kezdjem, annyi minden jár a fejemben. Talán ott kéne, hogy a Mike Mignola és Richard Pace által írt történet már első ránézésre is egy rendkívül sötét tónusú, lovecraft-i horrorban csomagolt, esendő szuperhősök motívumával operáló, világok között átívelő, természetfölötti saga. Maga az atmoszférát nézve, mintha csak a Hellboy sötét univerzumban játszódna, annyira noir; borongós és titkokkal meg mindenféle (kultikus vagy éppen újszerűen) ocsmány kreatúrákkal teli, a szuperhősök jelenléte ebben a felállásban pedig teljesen másként értelmezhető. Csupán halandó elemek egy sokkalta nagyobb játszmában.
Bár cselekményünk egy csomó adekvát kérdésre nem ad választ, vagy a kultikus Batman-ikonok genezisében eszközöl változásokat – olyan alaptényekben is, mint például Bruce Wayne szüleit például nem színház-látogatás közben öli meg a rabló -, mégis olyan hihetetlen csavarokkal és frappáns ötletekkel teszi mindezt, hogy nem lehet rá egy szavunk sem. (Ugyan nem ismerem a többi Elseworld képregényt, de ha fele ilyen ötletesek, mint ez, akkor tényleg megérte belevágni ebbe az alternatív szituációs-univerzumos dologba.)
Mint említettem egy rakás Bat-karakter tűnik fel ilyen vagy olyan módon. Ra’s al Ghul és lánya, Talia egyértelműen főszereplők, de például az entitás által létrejövő kvázi-Poison Ivy, illetve az őt egy darabig hordozó Mr. Freeze szintén csak színesítésként kerül a sztoriba, ahogy az anyaggal megfertőzött Két Arc is. De ott van még Gordon felügyelő, illetve Joker által lebénított Barbara Gordon (különös képessége, hogy szellemekkel társalog), a fiatal Dick Greyson, illetve a Robin-ként a sorban utána következő ifjú Tim Drake, Man-Bat eredeti formájában Kirk Langstrom-ként kerül elő, viszont Pingvin (Mr. Cobblepot) csak alig 1-2 képkockára mutatja magát, de akkor sem zavar sok vizet.
Ha a képregény Lovecraft-lenyomatát nézzük, akkor már az elején szembetűnik a jégbe fagyott földöntúli entitás (Lurker on the Treshold), amire a cselekmény elején néha ’The Thing is coming’ felkiáltással is utalnak. Vagy ott van a Necronomicon, amit jelen esetben Testament of Ghul névvel illetnek, de funkciója kb. ugyanaz, mint társának. Feltámasztás. De említhetném Yib-Nogeroth, Iog-Sotha sarja alvó karakterét is, vagy azt a fura, időtlennek tűnő idegent, akivel anno az öregek lepaktáltak Gotham kezdetén. Dimenziókapu, nagy hüllőszerű Öregek, akik előttünk uralták a Földet, mind-mind ismerős lehet H.P. novelláiból.
Láthatjuk tehát, hogy mennyi rengeteg, fantáziában dúskáló, ötletes elemet, szituációt szabadítanak ránk ebben a háromrészes történetben – ám egyúttal ez kissé túlzsúfoltságot is eredményez. És persze néhány elvarratlan szálat vagy megkérdőjelezhető részletet. És bár a történet a zseniálisan eredeti címszóval jellemezhető, grafikus megvalósítása engem helyenként eléggé lelombozott. Maga az árnyékolás-technikai kiválóan illik a rejtélyes és misztikus atmoszférához, és a panelkezelésre se lehet szó, de a karakterek kialakítása – főleg Batman ábrázolása – szerintem elég profánra sikerült.
Ettől függetlenül viszont egy mindenképpen hiánypótló, szürreális, noir hangulatú, természetfölötti módon borzongató szuperhős-karakterekkel teli kalandot élhetnek át azok, akik beszerzik ezt az eredetileg három füzetből álló, de tavaly egy kötetben is megjelent kiadványt!
Értékelés: 9/10
eyescream
Be the first to comment on "Batman: The Doom That Came to Gotham #1-3 (2001)"