Kevin Smith geek körökben kultikus alak, így nagyon szeretjük. Nyilván nem fogom felsorolni a munkássága korai szakaszában készült darabjait, mert szerintem úgyis mindenki vágja, miről van szó – legyen elég annyit, hogy Shop Stop és holdudvara. Viszont ahelyett, hogy javában készítené a rajongók által eszméletlenül várt Clerks harmadik részét, illetve a Stop Show folytatását, inkább a Kanada-koncepcióval bíró True North-trilógia következő darabján ügyködött, ami elvetemültsége okán valahol horror-vígjáték műfajába passzol, de leginkább a tőle szokatlan közepes alkotások sorát erősíti, akárcsak elődje, a Tusk.

Főszereplőink, a világot csak folyamatos mobilozással és a szociális hálón való lógással elviselő Colleen Collette és Colleen McKenzie öri-barikként mindent együtt csinálnak. Együtt dolgoznak az Eh to Zed nevű sarki vegyesben, együtt próbálnak énekesi babérokra törni, és persze jógaórákra is együtt járnak. Utálattal teli szürke hétköznapjaikba egy péntek esti végzős bulira való meghívás próbál némi vigaszt nyújtani, de sajna a szülők elutaznak, így kénytelenek ők vinni a boltot. Mivel ebben az időben a kutya sem tér be hozzájuk, ezért úgy döntenek, idehívják a többieket a boltba.

Nem sokkal később a bulizó tömeget képviselő két srácról kiderül, hogy gyakorló sátánisták, és már fel akarnák nyitni szűzi szívüket, amikor a semmiből aprócska, de annál agresszívebben fellépő lények (virsli-nácik, ún. brazie-k) bukkannak elő, és a seggükbe felmászva kicsinálják őket. Persze a csajokat sem kell félteni, jóga-tudományukat latba vetve hamar kicsinálják a bratzie-osztagot, azonban a helyszínre kiérő zsarukkal már nem tudnak mit kezdeni. Gyilkosság vádjával tehát letartóztatják őket, szerencsére Guy Lapointe nyomozó hisz a virsli-nácis történetükben, és a segítségével visszamennek a boltba, ahol aztán egy titkos átjárónak köszönhetően foglyuk ejti őket egy eltűntnek hitt, germán származású szobrász fazon, aki többek között a bratzie-ket is készítette, és most csak az elismerés miatt hozott létre egy robosztus hús-gólemet…

Mit is láthatunk tehát, hogy megnézzük Kevin Smith True North-trilógiájának második felvonását?! Főként egy mostani generációt bemutató szatírát, ahol Johnny Depp és Kevin Smith lányai (Lily-Rose Melody Depp, Harley Quinn Smith), mint két rohadtul irritáló szőke BFF mutatja be az egész világot utáló, mobil és a szociális média nélkül semmivé foszló, totális érzéketlenségbe burkolózó fiatalok hétköznapjait, ahol csak a sztárrá válás – esetünkben egy híres magazinba jutás – bírhat kiemelkedő funkcióval. És, hogy ez azért ne fessen ennyire pesszimista képet, ők a jógázást választják, mint az egyetlen valamirevaló kiutat ebből az egész selejtes világból. De azért ez az előbb vázolt, vígjátékba ágyazott koncepció annyira mégsem humoros, hogy felhőtlenül szórakozzak rajta.

Aztán kapunk még egy (teljesen indokolatlan zenés betétekben dúskáló) infantilis forgatókönyvet, melynek alapvető részét képezi a második világháborúban gyökerező, már-már természetfölötti módon szürreális alapötlet: szobrászatának negatív kritikai attitűdje miatt náci ideológiát hirdető, egyenesen Berlinből emigrált szobrász, egy abortált működésű időkapszula, illetve életre kelt, kétszavas német szókinccsel rendelkező (ezek pedig: wunderbar und fraulein) miniatűr virsli-katonákkal elkövetni kívánt Kanada-megszállás. De azért ez még korán sem lesz horrorisztikus élmény, hiszen explicit halálokat, véres részeket egyáltalán nem látni, maximum a virsli-katonák ennivaló CGI-belei tűnnek fel.

Filmünk nagyrészt tinivígjátékokba illő jeleneteit – néha azért a Stop Shop klasszikus szekvenciái is bevillannak – olyan súlyosabb marhaságokkal próbálják ellensúlyozni, mint a Haley Joel Osment (Hatodik érzék) náci propagandája, vagy a folyton változó szemölcs-arzenállal támadó Guy Lapointe komikus karaktere, Johnny Depp kiváló alakításában. De Depp és lánya mellett felbukkan még exe, Vanessa Paradis (kész családi mozi, mi?!) egy kisebb szerepben rendőrként Jason Mewes (Jay a Shop Stop filmekből), illetve Stan Lee képregényes beszólásával szintén tiszteletét teszi egy rövid képsor elejéig. Ha pedig figyelmesek vagyunk a humoros pop-kulturális utalásokon (Al Pachino, Stallone, Batman stb.) túl még a Shop Stop olyan legendás beszólásait is hallhatjuk, mint a „Ma itt sem kéne lenem!”, illetve természetesen a True North előző részére, az elmebeteg rozmárrá operálásra (Tusk – 2014) is akadnak itt bőven utalások.

Összegezve tehát nem horror, de néhány apróbb hülyeség kivételével vígjátékként is maximum a tizenéves korosztály élvezné önfeledten, ráadásul minden jel arra mutat, hogy ez a produkció nem más, mint az öregedő Kevin Smith és Johnny Depp kettősének családi haknija, amit az eredeti R-kategóriás besorolásból lealkudtak PG-13-asra. Tehát senki nem veszt vele semmit, ha felnőtt fejjel megnézi, mert akad egy-két klassz és pihent humorú motívum, de az is biztos, hogy nem lesz valami emlékezetes.

Értékelés: 6/10

eyescream