Míg a Gareth Edwars által szerintem elég korrekt módon újratervezett Godzilla folytatása (Godzilla: King of Monsters) már javában készül a 2019-es bemutatóra, és nem mellesleg egyre többeket csigáz fel a lassan körvonalazódni látszó 2020-as Godzillla vs. Kong  monstre-crossover, addig a Kong: Skull Island mellett a japánok sem tétlenkedtek. A Godzilla: Final wars után 12 év kihagyással ismét kirukkoltak egy ízig-vérig városrombolós mozival, amely a 29. japán, és az egész ’Zilla-franchise sorában már a 31. egész estés kaiju!  

Minden különösebb ok nélkül egyszer csak egy hatalmas hal-hüllőszerű lény bukkan fel az óceánban, és partot érve, ügyetlen mozgásával betámadja Tokyo városát. Míg a japán kormányzat azzal van elfoglalva, hogy mi legyen a következő lépés a katasztrófa ügyében, addig a lény látható fizikális változásokon esik át, majd a már Godzilla külsejű entitás visszasétál a tengerbe. Miután rekordidő alatt evakuálták Tokyo lakosságát, a szörny ismét visszatér, de ezúttal már bátran felveszik vele a harcot minden létező módon. Persze a tüzet meg lézert okádó, ráadásul a hátából is sugárzó radioaktív monstra ellen nem sok mindent lehet tenni, így végső elkeseredésükben toronyházakat döntenek rá meg vasúti szerelvényeket robbantanak, majd pedig rengeteg beton tuszkolnak le a torkán.

Kezdjük mindjárt Godzilla megjelenésével. Lehet, hogy a film készítői jó ötletnek tartották az evolúciós folyamat megjelenítését, de amikor ez a szerencsétlen monstra kimászik a tengerből istentelenül amorf testével, gülü szemével, kígyó nyakával, izzó légzőnyílásaival meg ipari nagy farkával – engem konkrétan elkapott az agybaj. Később persze már jobban hasonlít az általunk megszokott Godzilla-archetípusra, de azért a nőket idéző hatalmas csípőcsontja és indokolatlanul hosszú farka a mai napig nem hagyja nyugodni a szépérzékemet.

A CGI-technológia fejlődésével sem kell 2016-ban bohóckodniuk egy gumijelmezbe öltözött szerencsétlennek, így minden a szörnnyel kapcsolatos elemet a számítógépre bíztak. A szörny torkából kitörő tűzorkán és a lézersugarak erőteljesen hajaznak a régebbi változatokban látottak vidámságokra, de amikor a hátából (diszkógömb-szerűen) a szélrózsa minden irányába lézert ereget, ja és a farkát sem pihentető hasonló okból, az azért már nem kicsit volt bűnös élvezetnek is beillő katartikus OMG-érzés.

Mindezekkel nem is lenne semmi bajom, csakhogy minden eddigi (általam megtekintett) Godzilla filmnél volt a szörnyes destroykodástól elkülönülő, többnyire elég bugyuta, de valahol mégis szórakoztató főszereplős szál. Mostani főhősünk – egy kormányzati tanácsadó (vagy mi?) – jelenléte viszont egyáltalán nem üdítő, sőt a sok kormányzati megbeszélés és különféle brainstorming baromi érdektelen szekvenciái uralják a játékidő jelentős részét. Ami azért bőven unalmas tud lenni, helyette néztem volna még egy kis várospusztítást vagy bármit.

Szóval, ha így vesszük, akkor az old-skool japán Godzilla-fanok megkapták a kötelező adagjukat, újakat pedig nem hiszem, hogy ezzel a produkcióval fog szerezni a franchise. De legalább a mostanság tomboló sok Asylum-fos mellett újra van klasszikus alapokra helyezett kaiju, méghozzá egyenesen Japánból!

Értékelés: 6/10

eyescream