Ezt az ismertetőt sajnálatos módon úgy kell kezdenem, hogy a Btooom! megnézésébe akkor kezdjetek bele, ha szeretitek a félbehagyott sorozatokat. Ugyanis, bármennyire is jól sikerült az első évad, egyelőre nem készült folytatás az animének. A manga a mai napig folytatódik és csupán az első 50 fejezetet dolgozták fel. Nem is volna ezzel olyan nagy baj, de…

Ryota Sakamoto egy átlagos tinédzser, aki a 21. században videó játékokkal tölti az idejét. Minden szabad percében a neten zúz, a Btooom! nevű játékban zseniális eredményeket ér el, hiszen Japán Top10-es listáján is szerepel a neve. Fenomenális érzéke van ehhez az online MMORPG/FPS hibridhez. Olyasmi, mint a Counter Strike, csupán annyi a különbség, hogy közösségi része is van a játéknak. Illetve ami igazán különlegessé teszi, az az, hogy nem átlagos fegyvereket használnak a karakterek, hanem 8 különböző típusú bombát. Így elsősorban a taktikai érzéknek és az ügyességnek van igazán szerepe, ha nyerni szeretnél. Van, amelyik kisebb hatósugarú, de célkövető, és olyan is, mely nagyobb pusztítást végez, de kontrollálhatatlanabb a robbanás típusa. Így elsősorban skill intenzív konzoljátékról van szó. Ryota pedig ebben igazi bajnoknak számít. Még online kedvesre is lelt és össze is házasodtak, tehát virtuális élete tökéletesnek mondható.

A szépséghiba az, hogy főhősünk egyáltalán nem tinédzser, hanem 22 éves férfi, akinek se munkája, se barátnője, de még a barátaival sem találkozott soha a valós életben. Mondhatnánk, hogy teljesen elvesztette kapcsolatát a valósággal, hogy egy olyan világban élhessen, ahol minden úgy működik, ahogyan szeretné. Édesanyja azonban egyáltalán nem nézi jó szemmel, hogy fia nem hajlandó mást csinálni azon kívül, hogy folyamatosan játszik. Mindez természetesen egyáltalán nem hatja meg Ryotát, hiszen online élete teljes és boldognak tekinthető. Arra viszont nem számít, hogy egy szép napon totálisan idegen helyen tér magához, egy lakatlannak tűnő szigeten, ahol egy olyan harc veszi kezdetét, amely elsőre virtuálisnak tetszik neki, de rá kell, hogy ébredjen, hogy kedvenc játéka most rémálommá is válhat.

A Btooom! pontosan az, aminek tűnik, semmi újat nem hoz a nézők számára. Valójában egy Battle Royale másolatról van szó, melybe egyedül azokat a csavarokat vitték, hogy a szereplők nem ismerik egymást, illetve, hogy csak különböző típusú bombákat kapnak, a saját cuccukon túl. A szabályok végtelenül egyszerűek: az online játékhoz hasonlóan egy chipet építettek a bőrükbe, mely egyrészt radarként szolgál egymás megtalálására, másrészt a hullákból ezt kell összegyűjteniük, hogy nyerhessenek, tehát kijuthassanak a szigetről. Összesen nyolc ilyet kell megszerezniük, ami praktikusan annyit tesz, hogy hét társukkal valamilyen módon végezniük kell. Nyilvánvalóan annyival könnyebb helyzetük van, hogy nem ismerik egymást, tehát ez a morális visszatartó erő, illetve gát nem akadályozza őket céljaik elérésében.

Viszont a karakterek sajnálatos módon megmaradtak a régi klisék, nem sikerült újat mutatnia az animének. Ne számítsunk igazán kreatív és új helyzetekre, de ha még nem találkoztatok a Battle Royale-lal, vagy lájtos kistestvérével, az Éhezők Viadala trilógiával, akkor bizonyára élvezni is tudjátok majd. Számomra azonban csak annyit sikerült elérnie a sorozatnak, hogy nézhetőnek tudom titulálni, de hiányoltam belőle az újdonságot.

Ugyanazokkal a morális és társadalmi problémákkal foglalkozik a mű, mint a fent említett zseniális könyvből készült élőszereplős film. Az alapgondolat itt is az, hogy a túlélésért való küzdelem erősebb ösztön-e, vagy a hit, hogy együtt, közösen megszabadulhatnak a helyről, anélkül, hogy bántanák egymást. Azonban mindig van valaki, akiben erősebb mind közül a túlélésre való hajlam és képes félretenni azt, hogy a gyilkosság akkor is elfogadhatatlan, ha rákényszerítenek bennünket. Persze ennek ellenkezőjét számtalan kísérlettel próbálhatnák bebizonyítani, de az első számú célja az emberiségnek, illetve az állatvilágnak is az önfenntartás volt, csak azután következik a fajfenntartás. Így nem tartom meglepőnek, hogy veszélyhelyzetben bekapcsolnak az érzékeink és megfeledkezünk minden ezt zavaró tényezőtől. Nem szabad azonban arról sem megfeledkeznünk, hogy a 21. században ezek a késztetések jócskán elpuhultak, mert nem igazán van szükségünk arra, hogy egymással komolyabban versengjünk életünk megtartásáért.

Azért kapunk némi magyarázatot arra vonatkozóan, hogy hogyan és miért is kerültek pont ezek a személyek a szigetre, de ez sem túlságosan nagy újdonság azoknak, akik látták, olvasták a Battel Royale-t. Apró különbségek vannak csupán, de a teljes gerince ugyanaz, a meglepetések kimaradnak. A legnagyobb problémát már az elején lelőttem, hiszen a Btooom! a történet virtuális közepén abbamarad. Ez még nem is volna olyan nagy probléma, mert a már említett mű élőszereplős verziójából a folytatás igencsak gyatrára sikeredett, de itt az lesz idegesítő, hogy nem olyan ponton marad félbe a sztori, ahol kellene. Konkrétan pár epizód beiktatásával simán be lehetett volna fejezni…

Azért írjuk a virtuális pozitív serpenyőbe, hogy az anime hozza az átlagot és a bombák ügyesen el lettek találva. A karakterek, bár nem mutatnak újat, de hozzák azt, amit kell, hiszen jellemük olyan, amilyen elvárható az adott szituációban. Vannak, akik küzdenek a gondolattal és hipokrita módon kioktatják társaikat, akik felveszik a kesztyűt és harcolnak a kijutásért. Akad, aki befeszül, behisztizik, illetve aki vérengző vadállattá válik, de jelen van a totálisan pszichopata és a magát megjátszó szereplő is. Ez némileg izgalmassá varázsolja a történetet, ha nem tudnánk jó előre mindenkiről, hogy milyen is valójában. Talán szerencsésebb lett volna, ha ezeket inkább meglepetésekként szúrják be és nem lövik le a poénokat az első pillanattól kezdve.

Az egyetlen gondolatkör, amivel foglalkozik az anime és még újdonságot is sikerül mutatnia, az a nemek szerepe az ilyen szituációkban. Hiszen már fentebb említettem, hogy az ember, illetve az állatok első számú ösztöne az önvédelem, de a második egyértelműen a fajfenntartás. Abba az irányba az ilyen típusú filmek, animációk, könyvek még nem mentek el, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie egy nőnek a felvázolt szituációkban. Mert az önkontroll elvesztése, illetve a szükséges ösztönlény előhívása bizony azzal a veszéllyel is fenyegethet, hogy a másik nem számunkra csupán hússá, eszközzé, vágyaink kielégítésévé, frusztrációnk és a feszültség csökkentésének tárgyává válik. Ha a cél a fennmaradás és a túlélés, akkor nem igazán számít, hogy eközben mit művelünk azon riválisainkkal, akiket amúgy is ki kell végeznünk. Tehát az erőszak nem számít, az ellenállás hasztalan, a kéj csillapíthatja pillanatnyi fájdalmunkat, de lelki hiányérzetünket is. Nyilvánvalóan ez nem ennyire egyszerű, csak igyekeztem lecsupaszítani. Valójában ez annyira nem különbözik attól, ahogy egy nő kihasználja az erősebb férfit, hogy átvészelje az időszakot és az utolsó pillanatban hátba szúrja őt. Persze ezt csak azt teszi, akinek van gyomra hozzá. Őszintén is lehetséges egymást segítve párokat alkotni, de valljuk be magunknak, hogy ha hat chippel már rendelkeznénk ketten, és a másik személy számunkra ismeretlen, bármilyen gyengéd érzelmeket, netán testi vonzódást táplálunk a másik iránt, azért lejátszódna fejünkben a gondolat, hogy nélküle akár meg is nyerhetnénk a játékot és kiszabadulhatnánk a szigetről. Az viszont keveseknek fog megfordulni a fejében, hogy minden, ami a helyszínen történt, valószínűleg monitorozva volt és zsarolás alapját is képezhetné. Csak a legjobbak és az igazán pszichopaták képesek erről is elmélkedni, és olyan módon alakítani az eseményeket, hogy saját kézzel elkövetett gyilkosság árán kerüljenek ki győztesen. Erre gyönyörű példa a Predators című Antal Nimród film.

Tehát annyiban legalább sikerült újdonságot csempészni a Btooom!-ba, hogy a női karakterek szemszögéből is megtekinthetjük a szituációt. Amely nem minden esetben könnyű és az ösztönök előtérbe helyezésével a túlélés mindkét nemtől mást fog megkívánni. Előjönnek az igazi, mély jellemvonások, mindazok, melyeket elnyom a 21. századi társadalom, illetve, azok is, melyeket pont az hívott elő belőlünk. Ezt a gondolatmenetet csak úgy érthetitek meg, ha mégis megnézitek az animét. Tudom, hogy gonosz vagyok.

Junya Inoue mangájából a sorozatot Kotono Watanabe rendezte. A karakterdizájnban (Takahiro Kishida – Baccano!, Final Fantasy: Unlimited, Noein, Serial Experiments Lain) és az animációban (Masaki Hyuga – Ghost In The Shell: The New Movie) egyébként semmilyen kivetnivalót nem találtam, ebből a szempontból gyönyörű anime, még a zenéje (Keiji Inai) is nagyon jól el lett találva. A főcímzenét és a záróakkordokat a Nano játssza (No Pain, No Game, illetve Exist), az utolsó részt leszámítva, ahol az epizódot a May’n Aozora (Blue Skies) című száma indítja el.

Összefoglalva a Btooom! egy izgalmas túlélőjáték, amit bombákkal játszatnak le a valós életben, az arra kiválasztottakkal. Olyanoknak tudom nyugodt szívvel ajánlani, akik nem látták még sem a Gantz-ot, sem a Battle Royale-t, de az Éhezők Viadalánál jobbra vágynának. Kiemelve azt, hogy tudatosuljon mindenkiben: a történet félbe van hagyva.

Értékelés: 7,5/10

Smaragd Sárkány