Idén megkaptuk a Black Mirror antológia újabb évadát, amely ez esetben eltérően az első és a második szériától hat különálló részből állt, az eddig megszokott három helyett. A témakörök hasonló területeken maradtak, ebben nagy változást nem láthattunk, a készítők ragaszkodtak az eddigi jól bevált recepthez, nézzük mennyire sikerült megugrani az előző két évad igencsak magasra helyezett mércéjét.

Az eddigi két széria színvonalán felbuzdulva egészen magas elvárásokkal és nagy örömmel láttam neki az új évadnak. Mivel ezúttal hat részt kell bemutatnom röviden – amelyek mindegyikéről külön cikket lehetne írni -, úgy gondolom, felesleges  is a szót szaporítani, lássuk az új epizódokat!

Nosedive: Az első rész a nem túl távoli jövőben, egy olyan társadalomban játszódik, ahol idegenek és ismerősök egyaránt egy, a Facebookhoz hasonlító közösségi média-felületen értékelhetik a másik egyént. Ellentétben azonban napjaink világával, az online népszerűségtől sok esetben szó szerint az életük függ, hiszen a társadalom struktúrája is ennek megfelelően épül fel, így például az alacsony pontszámon állók jóval kevesebb lehetőséget kapnak az életben való érvényesülésre. Főhősünk, Lacie valahol a felső-középkategória tájékán egyensúlyozik, azonban későbbi céljai eléréséhez újabb szintre kell lépnie.

A rengeteg potenciált magában tartogató rész volt egyben a legnagyobb csalódás számomra az új évadot illetően. Ezúttal elmaradt a Black Mirror-féle drámai, brutálisan életszerű történetvezetés, (annak ellenére, hogy komoly párhuzamok vélhetők felfedezni benne korunk világával) kaptunk helyette egy közhelyekkel teletűzdelt, az irracionalitás mezsgyéjére lépő, kifejezetten bárgyú mondanivalóval ellátott epizódot. Hatalmas kapufa, nagy kár érte.

Értékelés: 3/10

Playtest: Főhősünk, egy Cooper névre hallgató világutazó férfi, aki hazatérése előtt megszorul, ezzel egy időben pedig egy izgalmasnak tűnő, sok pénzzel kecsegtető alkalmi állásajánlatot kap: egy kísérleti fázisban lévő, virtuális valóságnál is élethűbb játékot kellene tesztelnie.

Ennek lényege, hogy egy implantátum segítségével a résztvevő valóságként észleli a körülötte lévő szimulációt, amelynek célja ez esetben egy, a saját félelmeinken alapuló horror-játék világa…A Playtest-ben egy kifejezetten ötletes sci-fi-thrillert kapunk, remek sztorival, nagyon jól eltalált hangulattal.

Értékelés: 8/10

Shut Up and Dance: Kenny egy átlagos tinédzser életét éli, mindaddig, ameddig egy rejtélyes csoport zsarolni nem kezdi telefonon és e-maileken keresztül: ha nem teszi meg, amire kérik, feltöltenek egy igencsak kompromittáló felvételt róla az internetre, tönkretéve ezzel közösségi életét és hétköznapjait.

Kenny kötélnek áll, hamarosan szembesül, hogy nem csak ő van ilyen helyzetben, a feladatok pedig egyre durvábbak. Toronymagasan az évad csúcspontja, a készítőknek sikerült visszaadniuk ismét azt a nyomasztó hangulatot, ami miatt annak idején megtetszett a sorozat. Realista világkép és történet, az emberi érzések kiváló ábrázolása, színvonalas sztorivonal. Nem kellett a fiktív távoli, vagy közeli jövőbe kalauzolni a nézőt egy feszültséggel teli háromnegyed óráért. Csillagos ötös (ami ez esetben tízes).

Értékelés: 10/10

San Junipero: Az 1987-ben játszódó epizód történetét egészen nehéz körülírni. Az önfeledten szórakozó fiatalok között feltűnik egy Yorkie névre hallgató lány, aki mind külsejében, mind viselkedésében elüt a környezetétől. A visszahúzódó lány megismerkedik Kellyvel, akivel a kezdeti kommunikációs nehézségek ellenére egyre közelebbi viszonyba kerül.

Ez a rész volt számomra a leginkább semlegesnek mondható, különösebb gondolatmeneteket nem indított el, ebben a némiképp vontatott cselekmény is nyilvánvalóan szerepet játszott. Némiképp értetlenkedve olvastam, hogy többek számára a San Junipero volt az évad legjobbja. Persze mindez csak egyéni vélemény.

Értékelés: 5/10

Men Against Fire: A pár évtizeddel később játszódó történet főszereplői egy, a társadalom egészére kiterjedő fegyveres konfliktus alanyai. A katonai alakulat, – amelynek tagjainak sorsát figyelemmel kísérjük – célja az ország megtisztítása azoktól a genetikailag mutálódott emberektől, akik ellenségesen viseltetnek a lakosság irányába, veszélyt jelentve azokra.

Ezzel az epizóddal el is érkeztünk az évad leginkább megosztó részéhez. A Men Against Fire egy nagyon aktuális politikai és társadalmi helyzet analógiájaként (is) született meg, a készítők pedig elég egyértelműen állást is foglaltak a kérdéskört illetően. Legutóbb a The Purge – Election Year esetében került szóba az egyértelműen aktuálpolitikai szál, és most is hasonlóan tudok vélekedni, mint akkor: az ilyen töltetű filmek készítése mindig kockázatos húzás, mivel a néző – valószínűleg – rendelkezik valamilyen világképpel, aminek tükrében fogja értékelni a látottakat. A jó kritika ismérve azonban az, hogy tud objektív módon is értékelni, ami esetünkben nem mást jelent, mint a több szempontú szemléletmód. A Purge harmadik részével ellentétben ez esetben szó sem lehet színvonaltalan, olcsó propagandáról, a készítők sem a közlésmódban, sem a megjelenítésben nem estek ebbe a hibába. A fent említett Purge akkor is gyalázatos lett volna, ha nincs aktuálpolitikai szál, ezzel ellentétben a Men Against Fire szórakoztató, jól eltalált darab – függetlenül a néző beállítottságától és véleményétől a témát illetően.

Értékelés: 7/10

Hated in the Nation: Egy rendőrségi nyomozásba csöppenünk bele, amely során egy újságíró halála körüli rejtélyekre próbálnak fényt deríteni. Jo Powers-re egy, a közvélemény felháborodását kiváltó cikk publikálása után holtan, átvágott torokkal találnak otthonában. A hatóságok kezdetben úgy gondolják, hogy a háttérben egy házassági vita áll, azonban mélyebbre ásva egyre különösebb és bizarrabb tényekre derül fény.

Záróakkordként egy másfél órás epizódot kapunk, amely nem csak hosszában kel versenyre -és nyújt jobb összképet- az átlag mozifilmekkel való összehasonlítás terén. Ötletes, pörgős, nyomozós thriller, amely egész estés kikapcsolódást jelenthet a néző számára.

Értékelés: 9/10

Összességében ezúttal egy, az előző két évadnál jóval hullámzóbb színvonalú évadot kapunk, amely egyaránt rendelkezik kiemelkedően jó, és az általa eddig megszokott szinttől jócskán elmaradó epizóddal is.

Értékelés: 7/10

Kinek ajánljuk: Akik már megszerették a Black Mirror világát és stílusát, azonban érdemes felkészülni arra, hogy ezúttal a színvonal az epizódok közt már korántsem annyira egységesen jó.

(Absvrd)