Ahogy arról az értékelésünkben is beszámoltunk, sajnos az American Horror Story hatodik évada közel sem váltotta be a hozzá fűzött reményeinket, jó ötletei és koncepciója ellenére kiforratlan, inkonzisztens, kihagyott lehetőség maradt. Ennek ellenére mutatott fel néhány jól elemet is – ezeket próbáljuk megvitatni.

Zoo_Lee: Ahogy azt a kritikában is írtam, elég nagy csalódás volt a Roanoke. Az egész évadot végig egy olyan tendencia jellemezte, hogy ha egy epizód fel is mutatott egy jó ötletet, izgalmas elemet, az vagy az adott rész végére, vagy legkésőbb egy-két résszel később teljesen leépült, értelmét és erejét veszítette (ide sorolom magát a sorozat-a-sorozatban koncepciót, a kannibálos szálat). Mintha a készítők nem gondolták volna végig, pontosan mihez is akarnak kezdeni a koncepcióval, a karakterekkel…

Absvrd: Az igazat megvallva, az első kettőt leszámítva mindegyik széria csalódás volt számomra, de horror-rajongóként mindig adok egy esélyt, ha egy új AHS évad lát napvilágot. A számomra értékelhetetlen ötödik széria után kifejezett felüdülés volt az új koncepció, amely rengeteg lehetőséget tartogatott magában. Ezúttal egy elsőre sokkal összeszedettebnek tűnő sztorit kaptunk, amely – korrigálva a múlt évi teljesítményt – nem a konzervatívabb nézők idegeinek megtépését, vagy egy 45 perces Lady Gaga videoklip leforgatását tűzte ki célul.

Zoo_Lee: Személy szerint a Hotelt még egy jobb eresztésnek tartottam a 3-4. évadoknál, ahol ugyan a történet és a karakterek a helyükön voltak, de konkrétan magát a horrort borzasztóan hiányoltam. A Hotel, bár pont karakterábrázolásban, jellemfejlődésben és történetvezetésben szenvedett csorbákat, legalább az atmoszférát, a vizuális stílust, a hangulatot eltalálta. A Roanoke valahogy a ló másik oldalára esett ilyen téren – mégpedig úgy, hogy tippelni sem tudom, eredetileg melyik irány volt a cél. Sem a karakterek, sem a történet, sem a horror elemek nem lettek olyan kimagaslóak, mintha igazi fókuszt kaptak volna. Pedig a Blair Witch-re hajazó alapötletben lett volna rengeteg idegborzoló lehetőség, ráadásul elég egyértelmű, hogy a készítők már a liternyi vértől, belektől, kannibalizmustól, csonkítástól sem riadnak vissza, lassan bevállalósabbak gore terén, mint a legtöbb vásznakra kerülő alkotás.

Absvrd: Ahogy haladtunk előre a történetben, úgy vált egyre komplexebbé, ugyanakkor egyre zavarosabbá is a sztori. Az első pár rész áldokumentarista stílusa kifejezetten szórakoztató volt, aztán eljött az a bizonyos fordulópont, ahol a found footage műfaj keretei közé is be szerettek volna lépni a készítők, ami utólag fatális hibának bizonyult. Két lovat egyszerre nehéz meglovagolni, ahogyan a népi vélekedés is tartja, a vezérfonal kezdett felbomlani, nem volt teljesen tiszta, hogy minek a mentén fog továbbhaladni a történet, mit is szeretnének ebből kihozni. Az egyértelmű Blair Witch-koppintás disszonánsnak hatott számomra, mivel úgy gondolom, egy ilyen nézettséggel bíró, lassan már szubkultúrát magáénak mondható horror-brand rendezői bírhatnának több kreativitással, ahelyett, hogy egy ‘99-es klasszikusból táplálkoznak.

Zoo_Lee: Az évad két fele valahogy nem passzolt össze. Az első részek sokkal jobb történettel rendelkeztek, viszont ott az interjús bevágásokat, magyarázatokat iszonyatosan untam, míg a második felében kifejezetten tetszett a found footage megvalósítás – a jobb minőségű statikus, és a szereplők által hordott, remegő, gyengébb minőségű kamerák egész jó tempóban váltakoztak – viszont a történet és a karakterek egyszerűen minősíthetetlenek voltak. A régi klasszikusokból merítés már más tészta – határozottan sokkal erősebbek a régebbi filmekből átvett elemek egyszerű “tribute”-nál. Már a Freak Show is többé-kevésbé a Freaks feldúsított remakeje/sorozat-adaptációja volt, a Hotel gyakorlatilag leírható a Se7en és a The Hunger összeházasításaként (a kritika írásakor még nem ismertem az utóbbi darabot), a szerkesztőségen belül több tagtól is hallottam már olyan véleményt, hogy kreativitás helyett az AHS elkezdte eladni a mainstreamnek az utóbbi húsz-harminc (a Freak Show esetében nyolcvan) év jelentősebb, fiatalabb generációk számára viszont ismeretlen klasszikusainak ötleteit, elemeit, történeteit.

Absvrd: Mindent összevetve, a hatodik évad egy gigászi mellélövés volt, hatalmas kihagyott ziccerekkel, megkevert, önmagának ellentmondó műfaji elemekkel. Realistának szánt horror ordító életszerűtlenségekkel, tv-ben még levetíthető, de sokkolónak szánt jelenetek, amik a gore-rajongóknak gyengék, a szimpla horror-rajongóknak semmitmondók, az átlag nézőnek pedig szimplán céltalanul gusztustalanok. Emellett még sokadjára is bizonyítást nyert annak az állításnak az ellenkezője, ami szerint a found footage-hez elég csupán egy-két telefonos kamera. Az elmúlt évadok közül a mostani a legnagyobb csalódás, hiszen egy jobb sorsra is érdemes keretsztorit sikerült a végletekig elbutítani.

Zoo_Lee: Igen, a Roanoke legenda már az első évadban felbukkant, és sokkal nagyobb dobásra számítottam, amikor nem sokkal az indulás előtt kiderült, hogy ez lesz a hatodik szezon témája. Nem csak a konkrét történetben, a tálalásban is rengeteg potenciál lett volna, az egész sorozat-a-sorozatban felállásból sokkal több és merészebb ötletet ki lehetett volna hozni. Nem tudom, van-e olyan rajongó, aki maradéktalanul elégedett a hatodik évaddal, de számomra az AHS eddigi leggyengébb eresztése volt.