Ez az anime kizárólag úgy válik fogyaszthatóvá, élvezhetővé, ha a 0. résszel kezdjük el nézni, ami egy OVA, de gyakorlatilag anélkül nincs sok értelme foglalkozni vele. Ezért én a sorozat részének tekintem, mintha egy dupla epizóddal indulna a történet elbeszélése. Egyébként, ha így teszünk, akkor egyszerűbben meg is érthetjük az Un-Got, jobb, ha nem a legvégén vadásszuk le az egész eredetét, mert az eléggé illúzióromboló volna.

Shinjūrō Yūki, akit csak a „bukott detektívként” emlegetnek, nem tűnik egészen elveszettnek, sőt sokkal ügyesebb, mint azt első megjelenésre gondolnánk róla. Nyilvánvalóan szokatlan, hogy egy fiatal kislánnyal járkál helyszínről helyszínre és megpróbálja felderíteni a felmerült rejtélyeket, elsősorban gyilkosságokat, azonban ez meglepő mód elég jól működik. Követője ugyanis nem egyszerű halandó, hanem egy Inga névre hallgató lény, aki egy különleges képesség birtokában van: feltehet egy kérdést bármilyen személynek, amire az illető csak az igazat tudja válaszolni. Így aztán nem is lehet olyan nehézkes egy-egy bűnügy megoldása, hiszen a vallomást nem nagyon kell kicsikarni senkiből sem, elég kideríteni, hogy ki volt az elkövető. A deduktív gondolkodásban pedig főhősünknek nincs párja, felettébb eszesen képes összekapcsolni a nyomokat és az elejtett szavakat.

Kicsit kakukktojás ez a mű is, amelyet a héten hoztam nektek, hiszen az Un-Go inkább krimi és thriller vonásokkal rendelkezik, bár van egy enyhe Hellraiser hangulata. Nem kell azért megijedni, ez inkább csak beütés, mintsem gore. A sorozat meglehetősen nyúlfarknyi, hiszen a bevezető részt nem számolva 11 epizódból áll, melyek eleinte nem mutatnak összefüggést, aztán elkezdenek egymásba kapcsolódni és a végére egy kerek történetet alkotnak. A sporadikusnak tűnő események mögötti háttér aztán fokozatosan úgy csavarodik, hogy az utolsó epizódok már folytatásai egymásnak. Ezért érdemes az egész animét egyben megnézni, mert így jobban emlékszünk az első részekre és könnyebben összeáll a kép. Pont a végső konklúzió, illetve az utolsó eset miatt mondom azt, hogy a 0. epizód, mely Inga és Yūki találkozását, valamint kapcsolatát magyarázza el nekünk, kiemelkedően fontos szerepet tölt be az egész eseményhálózat megértésére, így azzal érdemes kezdeni az Un-Go megtekintését.

Az apró, ugyanakkor érdekfeszítő rejtélyek meglehetősen vérfagyasztó igazságokat takarnak. Az időszak, amikor járunk, az a nem túl távoli jövő, kicsit poszt-apokaliptikus hangulatban, hiszen egy elképzelt háború utáni állapot fogad minket Japánban, ahol az épületek még meglehetősen romos állapotban vannak. Hogy pontosan milyen események vezettek a háborúhoz, arra csak utalásokat kapunk, illetve a politikát és a kapitalizmust, valamint érintőlegesen a tudomány fejlődését veszi górcső alá az anime. Ezeket nem fogom pontosan megnevezni, mert kulcsfontosságúak a sorozat szempontjából, illetve a végkifejletet erősen meghatározza, ergo elspoilerezném. Így viszonylag nehéz beszélni a műről, de azért megpróbálom különösebb rébuszok nélkül kifejteni a véleményemet.

Nézzük inkább másik szemszögből, mégpedig Inga karakterére fókuszálva. Nagyon ötletes, hogy egy olyan lénnyel köt valamiféle paktumot a főhős, aki olyan erős szuggesztív erővel bír, hogy képes rávenni egy embert, hogy – bár csak egyetlen – a kérdésére csak igaz választ adhat. Látszólag ez minden esetben előremozdíthat egy nyomozást, azonban nem szabad arról megfeledkezni, hogy egyrészt jól kell megválasztani azt, amire kíváncsiak vagyunk, másrészt pedig fontos az is, hogy kitől kérdezünk. Ez azt eredményezi, hogy a kutatómunka, illetve a deduktív gondolkodás, a helyzetanalízis, a gyanúsítottak és szemtanúk viselkedésének olvasása elengedhetetlen az ügyek megoldására. Illetve ki kell emelni, hogy Inga egy olyan lény, mely kontrollálhatatlan vágyat érez az igazságok, a válaszok iránt, így Yūkinak megfelelő gyorsasággal kell dolgoznia, gondolkodni, mert különben valahogy vissza kell tartsa, meg kell fékezze a csillapíthatatlan étvágyú nőt. Ez valószínűleg nem túl könnyű feladat, ahogy erre példát is látunk majd a történetek folyamán.

Az Un-Go ezzel kapcsolatban egy érdekes felvetést tesz, gyakorlatilag végig az esetek megoldásánál. Méghozzá azt, hogy vajon milyen veszélyekkel jár az igazság megismerése. A szereplők szempontjából inkább így fogalmazódik meg a probléma: Biztosan tudni akarod az igazságot, akkor is, ha nem fog tetszeni? Ez egy nagyon jó gondolat, mert sok esetben a kíváncsiságunk csillapítása csupán nagyobb kárt fog okozni bennünk, mintsem az eredeti rejtély tette. Példát nagyon egyszerű mondani – nem a műből –, hiszen egy szeretett személy elvesztésénél jogosan felvetődik, hogy szeretnénk-e, ha kiderülne, hogy öngyilkos lett, avagy valójában bűnöző volt… A teljes és kendőzetlen igazság néha sokkal bántóbb lehet, mintsem el tudnánk képzelni. Viszont arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy attól, hogy homokba dugjuk a fejünket, még valóság marad, ami esetleg legszörnyűbb fantáziánk szüleményének látszik is. Ergo a sorozat központi témája egyértelműen az igazság, illetve a hozzá való viszonyunk. Ami korántsem olyan egyszerű kérdéskör, mintsem gondolnánk, illetve különböző szempontokból megközelítve teljesen más töltetet kap, így a megítélése egyáltalán nem egységes. Gondoljunk például olyan eseményre, melyet, ha a társadalom akár kicsiny része is megismerne, jóval nagyobb pánikot okozna, mintsem, ha eltusolják, illetve csendben megoldják. Egyszerűen alátámasztom ezt annyival, hogy egy bankot tök egyszerű csődbe vinni úgy, hogy elhintenek egy olyan féligazságot, amely az intézmény megbízhatóságát ássa alá. Utána kártyavárként összedől. Nyilván erre nem feltétlenül volna szükség, de szerintem a közelmúlt eseményei másként is alakulhattak volna, ha bizonyos információk nem szivárognak ki. Egyébként ezzel a kérdéskörrel rengeteg sci-fi foglalkozik, talán a legismertebb ezek közül az X-akták sorozat, melyben számtalan utalást találunk arra, hogy nem minden esetben jó, ha pánikot keltenek egy esettel kapcsolatban, hiszen egyrészt néha nagyobb a füstje, mint a lángja, másrészt pedig magától is megoldódhat a probléma.

A Seiji Mizushima (Zaion: I Wish You Were Here, Shaman King, Fullmetal Alchemist) rendezte anime látványilag is jól sikerült, ez részben Yun Kougának (Mobile Suit Gundam 00) és pakonak (Rental Magica) is köszönhető (karakterdizájn). Részben pedig számtalan kollégájuknak, akik az animáció létrehozásában segédkeztek. A zenei aláfestése is remek lett, hála ezért NARASAKInak (Deadman Wonderland). Sajnos a főcímzenét játszó School Food Punishment azóta feloszlott, de ez nem von le semmit a How to go hangulatából. A LAMA pedig pont 2011-ben alakult, így mondhatni debütált a záróakkordokkal (Fantasy). A megszokott módon a cikkem elején és végén ezeket meg is tudjátok hallgatni, ha érdekel titeket. Én igyekszem bátorítani az olvasóimat, hogy ismerkedjenek a japán zenével is, mert általában igényesek az animékhez kapcsolódóak.

Értékelés: 8/10

Smaragd Sárkány