Mark Schultz nem kisebb projektre vállalkozott, minthogy négyfüzetes crossover-ében egy ízig-vérig sci-fi hangulatú kalandban egymás ellen uszítsa a leggátlástalanabb földönkívüli parazitát, a lehető legkönyörtelenebb galaktikus vadászt, és a jövőben az emberiséget leigázó szuper-intelligens robotot. De mint tudjuk, ennek az univerzális harcnak a nyertese nem lehet más, mint Ripley…

Történetünk valahol az Alien Resurrection (Alien 4: Feltámad a halál) eseményei után játszódik, amikor is a (földönkívüli génekkel a testében) világ elől bujkáló Ripley felkeresi Annalee Call (Winona Ryder filmbeli karaktere), hogy ugyan már segítsen neki és cimboráinak. Ugyanis tudomást szereztek egy vadonatúj katonai kísérletről, melyben egy bizonyos Dr. Trollenberg a Typhoon tudományos állomáson éppen azon mesterkedik, hogy hibrid Alien-szuperkatonákat fejlesszen ki.

Miközben Ripley és a csapat bejut az állomásra, egy másik űrhajóval egy Predator is tiszteletét teszi, és heves harcok közepette sikerül is megölni Trollenberget, viszont a Vadász is elesik. A tudós fejéből kibányászott chip-et lekódolva John Connor jelentkezik egy üzenettel, miszerint a Skynet megpróbálja feltámasztani magát bizonyos crypto-terminatorokkal, amilyen Trollenberg is volt, hogy aztán magukba építhessenek egy még durvább és legyőzhetetlenebb faj génjeit, mint amilyen az Alien. Mikor hőseink üldözőbe vennék a két, már elkészült szuperkatonát, Predatorok veszik körbe az űrhajójukat, és elrabolják Ripley-t…

A Dark Horse ezen 96 oldalas, teljesen jövőbeli hangulatú képregényében minden megtalálható, ami egy pörgős akció-sci/fi-horror keverékhez csak kell. Adott ugye a megkeseredett Ripley, aki nem akar már semmit az élettől, de mihelyst megtudja, hogy ősi ellenségei már megint feltűntek, csak meggondolja magát, és újra ringbe száll. Aztán ott vannak a predatorok, akik rájönnek, hogy ezek ellen a szuper-intelligens androidok ellen csakis az Alien-klón Ripley segítéségével nyerhetnek, meg persze John Connor is jelentkezik, hogy figyelmeztesse őket, a Skynet legújabb dobására.

Habár a hibrid-terminatorokat én kicsit máshogyan (értsd: kevésbé emberibben, jobban dominált volna a gépies kinézet, illetve az idegen kombó) képzeltem el, maga a rajzolás elég pofásra sikeredett, ahogy a színek vagy éppen a panelek elhelyezkedése. Egyedül talán a ’robotikus’ betűtípussal írt szöveg kisilabizálása okozott néha nehézséget – bár lehet, hogy csak számomra.

Aki már eleve nagy Alien vs Predator rajongónak vallja magát, annak erősen javaslom, de aki csak filmen, esetleg könyvben olvasta valamelyik űrbéli teremtmény kalandjait, az is nyugodt szívvel próbát tehet vele!

Értékelés: 8/10

eyescream