Az animék között igazán kellemes thrillerekre lehet akadni. Ezt a mostani sorozatot egy kedves ismerősöm ajánlotta, pontosabban arra volt kíváncsi, hogy milyen kritikát írok neki erről. Hogy mi is pontosan az Erased (僕だけがいない街 = A város, nélkülem), nos, arra igyekszem minél részletesebb választ adni nektek, de bevallom, nincs könnyű dolgom. A Kei Sanbe (Hohzuki Island) 8 részes mangájából adaptált mű tizenkét részes és a megszokottól eltérően több fordulópontot is tartalmaz.

Satoru Fujinuma egy 29 éves fiatalember, aki nem csak szeret rajzolni, hanem kimondottan ügyes is benne, olyannyira, hogy egy manga kiadónál tevékenykedik. Nyilván minden kezdet nehéz, így eleinte szüksége van egy kis kereset kiegészítésre, ezért a helyi pizzériában vállal futárkodást. Azonban nem egyedül a művészetekben nyújt kiemelkedő teljesítményt, van egy különleges képessége is. Satoru ugyanis időnként „újrajátszik” egy-egy pillanatot, amely kritikus valamilyen szempontból, de általában nem saját maga számára, hanem valakinek, aki bajba került. Ez pontosan azt takarja, hogy amennyiben egy pár percet megismétel az életéből, és eközben ezt észreveszi, meg tud változtatni egy végzetes eseményt, amely például egy gyermek véletlen halálát okozná. Sajnos az egyenleg nem minden esetben pozitív, és néha ő maga is megsérül, de kicsiny ár ez egy-egy ember megmentéséért. A fiú nem mesélt senkinek sem ezen képességéről, de ezúttal kicsit nagyobb baleset éri és szinte visszarepül a múltba, hiszen az anyja jön el, hogy ápolja, míg felépül teljesen. Először nem is tudja, miért nem örül annak, hogy megjelent, de a következő déjà vu alkalmával visszaemlékezik, hogy valami nagyon szörnyű és tragikus történt vele gyermekkorában, amit elzárt tudata legmélyére.

A probléma ott kezdődik, hogy ezzel az élményével nincs egyedül és ezért édesanyja fizeti meg az árat. Ezúttal Satoru nem csak pár percet utazik vissza a múltba, hanem 18 évet. Abba az időbe érkezik, 1988-ba, amikor a titokzatos gyermekeltűnések közepette egyik osztálytársa is áldozattá vált. Nehéz megtartani az egyensúlyt önmaga és jövőbeli énje között, úgy, hogy mindeközben segíteni tudjon az első kislánynak, akit elrabolt egy kegyetlen alak. Viszont itt van a lehetőség, hogy megmenthesse őt, illetve édesanyját. A kapcsolat Sachiko Fujinuma és Kayo Hinazuki halála között nehezen felfedhető, de meg kell próbálnia, hiszen több élet van kockán, mint eddig valaha.

A fiú újraéli a múltat és ismét együtt van barátaival, akiket nem is olyan nehéz meggyőznie, hogy belekeveredjenek olyasmibe, amely hasonlít egy detektív játékhoz. Az egyetlen fontos különbség, hogy ha hibáznak, akkor egy olyan lavina indul útjára, amely végül akár Satorut is betemetheti. A cselekmény izgalmas, játékos, hátborzongató, drámai és szövevényes. Bevallom én viszonylag hamar rájöttem a gyilkos személyazonosságára, de az is igaz, hogy egyáltalán nem egyértelmű, mert a jelek nagyon ügyesen el vannak szórva és több karakter is gyanúba kerül. De pont ez benne a legszebb, kellemesen vérfagyasztó krimibe csöppenünk, ahol finom rezgésekre kell figyelnünk, hogy végül nagy meglepetés érhessen bennünket. Mint korábban utaltam rá, itt a megszokottal ellentétben két fordulópontot is beiktattak a szerzők, ami erősen merész húzás egy 12 részes animénél, hiszen fennáll a veszélye, hogy vagy feleslegesen elhúzzák a történetet, vagy a vége összecsapottá válik. De itt annyira frappáns a megoldás, amilyet például a Steins;Gate-ben is láthattunk már, mégis sikerül egyedien izgalmassá varázsolni az Erased-et.

Tomohiko Ito (Sword Art Online, Silver Spoon) rendezte ezt az igazán frappáns sorozatot, mely a szemet is gyönyörködteti, nem csak a lelkünknek szolgál eledelül. Ezért pedig Keigo Sasakinak (Blue Exorcist) mondhatunk köszönetet, kiváló karakter dizájnjáért. Itt sem utolsó a muzsika, Yuki Kajiura (Elemental Gelade, Fate/Zero, Madlax, Noir, Sword Art Online, Tsubasa: RESERVoir CHRoNiCLE) érzelmes és dinamikus, olykor vérfagyasztó hangulatot kölcsönöz a műnek tudásával.

Amit nagyon tudtam értékelni ebben a sorozatban, az az, hogy időnként érezhető a főszereplő kettős személyisége. Ami nagyjából annyit jelent, hogy képes az önfeledt játékban is elmélyülni, de ismeri a jövőt, így az események változása felkavarja a lelkét és ez igencsak kiütközik a viselkedésében. A zavartság, amelyet ilyenkor a társai éreznek, ügyesen ki van emelve, ahogyan a csípőből érkező reakciója is, hiszen egy gyermek fantáziája gyakran elkalandozhat, és ezt jól kihasználja a történetvezetés.

Az egyetlen aprócska hibáját kiemeltem a műnek, más nem igazán kifogásolható, majdnem tökéletes lett. Igyekeztem elkerülni a spoilereket, de muszáj kiemelnem azt a láthatatlan kapcsolatot, amely a főszereplő és a gyilkos között kialakul. Ezt viszonylag kevés mű fogalmazza meg ennyire sarkalatosan, de tény, hogy a ragadozó és a vadász között gyakran létrejön egy olyan jellegű függés, amely végül a Stockholm-szindróma mintájára akár meg is fordulhat. Erre gyönyörű példa Hannibal Lecter és Clarice Starling, illetve Will Graham karaktere. Ajánlom az anime rajongóknak, akik szeretik a melankolikusabb thrillereket. Komolyan mondom, ebből szívesen megnéznék egy igényesebb élőszereplős (ettől azért félnék) filmet. Nyilvánvalóan a sztorit kicsit meg kell húzni, de szerintem nagyon jó alapja lehet egy sci-finek.

Értékelés: 9/10

Smaragd Sárkány