Egyszerűen fékezhetetlenül hömpölyög az a horrordömping, amiben valamilyen low-budget transzformáción keresztül vezet az út valami egészen epikus marhaságig. Ilyen akadt például Piroska és a cgi-farkas nyomán is a közelmúltból, de az Asylumon kívül az egyéb térfogatnövelő filmgyártók sem zárkóznak el a téma elől. Eric Weston író-rendező pedig mindezt gyakorlatilag tükörsimára csiszolt sémákra alapozva hozta tető alá, csak ezúttal hiénák matatnak a sötét (azaz reflektorokkal kivilágított) erdőszéli területeken.

Miután egy roppant gyalázatos összképű filmről van szó, remélhetőleg senki nm akar majd meglincselni, ha leírom, hogy az alkotás elején egy asszonyt és a gyermekét “halálosan inzultál” néhány, a címben szereplő ragadozó. A férj pedig bosszút esküszik, még ha ez a kissé bürokratikusnak látszó rendőrség lábára való lépést is jelenti. Ehhez kiváló társra akad ripacs fekete személyében tündöklő Crazy Briggs személyében, aki állandó reklámvigyorával és eltúlzott mimikájával súlytalanná teszi a jeleneteit.

A kontinuitást nélkülöző történet emellett még szól a helyi szépfiú banda és a latin-amerikai csapat randalírozásáról, az egyik srác beavatási szertartásáról, áldozatok kereséséről és a hiéna hordán belüli, unalmas, avítt szópárbajokról, melyek összesen nem hoznak annyi izgalmat, mint a legcsendesebb parlamenti közvetítés. A végére persze kiderül, melyik nő (mert tökéletesen idétlen háttérsztorival elvileg minden eladható) vezeti a hordát és hogy a bugyuta cgi-effekteknek még mindig van keresnivalója.

Az alkotás az alapoktól kezdve irgalmatlanul bűzlik, és az sem dobja fel, ha néha kis csöcsparádé is belefér a hosszú, másfél órás időlimitbe. A színészi játék sajnos nem zsigeri, és így is gyenge, ahogyan az operatőri munka is gyermeteg. A járművek fényszórójának számítógépes megjelenítése például utalhat arra, milyen szinten is áll a speciális effektek sora, de a hiénák is bűn rosszak. A vágásokkal időnként láthatóan elboldogultak, de ez sajnos roppant kevés ahhoz, hogy a fájdalmasan gyenge részletekből bármi pluszt ki lehessen hozni. Ugyanígy zavaró a zene, már amikor van és az atmoszféra, ami viszont elképesztőn félrevezető és hatástalanul hullik alá.

Eric Weston olyan alkotással kezdte a direktori munkatárát, mint az Evilspeak, ami egy remek darab, de sajnos úgy fest, mára elfogytak az ötletei és nem találja a helyét a modern horror világában. Kár érte, és kár a filmért, amit senkinek sem ajánlok.

Értékelés: 2/10

Plendil