A filmtörténelem hemzseg a zseniálisabbnál zseniálisabb alkotásoktól. Ugyancsak szép számban fordulnak elő a kevésbé sikerült, néha már nézhetetlenné fajuló művek, melyek jobb,  ha soha nem készültek volna el. És végül itt van ez a borzalom, Jeff Chan 2014-es műve, a Grace: The Possesion című okádék, melyről jobb, ha sohasem hallottam volna.

Grace (Alexia Fast) édesanyja meghalt, mikor 18 évesen megszülte csemetéjét, így a pici lánykát nagymamája, Helen nevelte fel. A kis hölgy gyermekkorától kezdve szigorú katolikus nevelésben részesült, így a nagyinak rosszul esik, mikor 18 éves korában úgy dönt, elmegy a „bűn és a szex” tanyájába, az egyetemre. Grace nehezen illeszkedik be, közben látomások gyötrik édesanyjáról, ráadásul egy furcsa seb is keletkezik a hasán. Miután egy buliban rosszul lesz, nagymamája kiíratja az egyetemről és hazahozza, ahol megismerkedik az ifjú papnövendékkel, Luke-kal (Joel David Moore), akivel kölcsönös vonzalom alakul ki. Azonban a lányt a látomások továbbgyötrik ráaádásul akaratán kívül cselekszik dolgokat, embereket bánt, így a helyi pap rájön, hogy Grace-t egy démon szállta meg. Vajon Luke-éknak sikerül-e kiűzniük belőle a gonosz szellemet mielőtt még több embernek okoz kárt…

Nagyon nehéz megszólalni egy ilyen film után és őszintén még most is csak keresem a szavakat. Ez az „alkotás” annyira mérhetetlenül borzalmas, hogy maga Ed Wood is letagadná. A történetnek semmi értelme sincs, nem halad semerre. A film elején megismerhetjük Grace egyetemi társait, akiknek azonban a film későbbi, fő szakaszában semmi szerepük nincs. Annál több van a nagymamának, aki azonban keveset szerepel a filmben, illetve Luke-nak, a fiatal papjelöltnek, ám szerepének lényege nem egyértelmű. Sajnos az összes szereplőről elmondható, hogy egytől-egyig bűn rossz színész, annyira nem élik át a szerepüket, mindezt pedig tetézi a pocsék magyar szinkron. A történet teljesen érthetetlen, mai napig nem tudom, ki volt a démon, aki megszállta Grace-t és hogy mi volt a célja, a szándéka. Az egész végtelenül unalmas, tulajdonképpen a film végi ördögűzésig nem történik semmi, azonban ez a jelenet is követhetetlen, nem véletlenül.

A mű talán egyetlen pozitívuma lehetne az az egyedi ötlet, hogy az egész történetet a démon szemén keresztül mutatják be, aki ugye szinte végig Grace testében van. Azonban ez az első 10 perc után unalmassá, a végére pedig egyenesen idegesítővé válik, hiszen tulajdonképpen semmit sem látunk a történésből, mert a kedves női főszereplő vagy épp pislog, vagy szimplán csak nem néz oda, ahol történik valami! Követhetetlen, zavaros és dühítő így az egész film, amely emiatt kissé álomszerűvé sikerült, hisz alig látjuk a „minket” körülvevő emberek arcát és magát a történést is. Ha nagy mélységet akarnánk vinni a filmbe, ami persze biztos, hogy nem volt a rendező eredeti szándéka, azt is mondhatnánk, hogy a mű nem más, mint egy tizenéves lány egy izgalmasabb kamaszkori álma…Az egész törénet tulajdonképpen nem a démonról és az elleni küzdelemről szól, hanem arról, hogy Grace mennyire vágyik megszerezni első szexuális élményeit, annak ellenére,hogy mindez katolikus neveltetése miatt meg van tiltva. Lényegében a film erről a vágyódásról szól, hisz szeretné már megtapasztalni eme örömöket, mégis visszatartja őt a neveltetése és becsületének megőrzése. Legalábbis gondolom valami ilyesmit érezhet, hisz nem vagyok tini lány.

Összességében a Grace: The Possesion egy megismételhetetlen hányadék, mely jobb ha soha nem jött volna létre. Nem ajánlom senkinek, még egyszeri megtekintésre sem. Kérlek titeket, így, ördögűző hetünk idején fokozott óvatossággal kerüljétek ezt a borzalmat!

Értékelés: 2/10

Kele-man