Hollywoodban a ’70-es években virágkorát érte az okkultizmus, olyan klasszikussá vált kasszasikereket produkálva, mint Az ördögűző, a Rosemary gyermeke és az Ómen. Nem csoda, hogy szerették volna meglovagolni a sikerszériát, és további részek legyártásával kielégíteni a sátáni borzongásra szomjazó közönséget és dollárokra szomjazó producereket. Lássuk, hogy sikerült ez a törekvés az Ómen esetében, aminek második részében a történet lineáris folytatását láthatjuk.

Damien immár az elnökkel és családjával él szülei elvesztése óta. Bár eddig is az elithez tartozott, így még feljebb sikerült tornáznia magát a ranglétrán. Nagy presztízsű katonai iskolába kerül unokatestvérével együtt, akivel együtt nőttek fel. Sorsát továbbra is természetfeletti erők egyengetik részben a sátán emberi szolgái, részben egy holló képében.

Az érdekesség a történetben, hogy az akadémiára kerüléséig Damien nem is sejtette, hogy ő az Antikrisztus. Mindaddig szeretetteljes családban él, eszébe sem jut kiiktatni azt, aki közte és a Thorn nagyvállalat vezetése között áll, különös tekintettel mostohatestvérére. Miután egy kicsit eltűnődik ezen a “Sátán gyermeke vagyok”-témán és tudomásul veszi, egyre több rejtélyes baleset közelében tűnik fel ő vagy szárnyas familiárisa.

Gyakorlatilag az egész cselekmény összefoglalható annyival, hogy néha valaki gyanakodni kezd, majd furcsa körülmények közt éri a halál. Bár kétszer annyi büdzsé állt rendelkezésre, és olyan sztárokat fűztek meg a produkcióhoz, mint William Holden, Lee Grant és Lance Henriksen, mégsem hozta az első rész minőségét. Nem meglepő módon a mozipénztárakban sem volt osztatlan a siker. Ahogy hasonszőrű társai, ez a sorozat is megért még két folytatást, de ezek után megindult az ördögi horror virágkorának hanyatlása.

értékelés: 6/10

DeerWoman