Valamilyen okból kifolyólag Kelet-Európa az utóbbi egy-másfél évtizedben egyre többször mozgatja meg a horrorfilmrendezők gondolatait. Ezeknek a filmeknek a minőségét illetően igencsak végletekben beszélhetünk, hiszen vagy nagyon jól eltalált atmoszférát sikerül teremteni, vagy a valóságtól egy, a végletekig elrugaszkodott végtermékkel szembesülhetünk, ahol az ordító és fatális tévedések mindent képesek elrontani.

Ha Kelet-Európa és horror, azt hiszem, szinte minden horrorrajongónak a Motel ugrik be, ahol Eli Roth a maga meghökkentő és sajátos módján ábrázolta Szlovákiát, mindezt egy thaiföldi illetőségű történetből kiindulva. Sok esetben a tengerentúlról származó filmkészítők nem veszik a fáradságot, hogy tájékozódjanak az általuk valószínűleg kevéssé ismert országokat illetően, így történhetett meg, hogy a fent említett példában északi szomszédunkat egy, a valóságtól élesen eltérő módon jelenítették meg. Ennek azidőtájt meg is lett a maga következménye, a szlovákok (sőt még a csehek is) kézzel-lábbal tiltakoztak a Motel ábrázolásmódja ellen, hiszen úgy gondolták, elveheti a kevésbé tájékozott amerikai állampolgárok kedvét attól, hogy meglátogassák az országot, hiszen ki szeretne olyan helyre utazni, ahol állítólag gyerekek fociznak az utcákon levágott fejekkel. De, ha a témába vágó példát keresünk, említhetnénk például a The Shrine esetét is, ahol a kanadai rendezők ábrázolták némiképp szürreálisan a lengyel falvak világát.

A Ghoul esetében nem egy tengerentúli rendező munkásságáról van szó, ugyanis a film egy cseh rendező, Peter Jákl nevéhez fűződik. Az Ukrajnában játszódó cselekmény egy csapatnyi lelkes fiatal történetét mutatja be, akik egy kannibalizmusról szóló dokumentumfilmet forgatnak, ehhez pedig útba ejtik Kijevet és néhány falut is. A stáb célja, hogy interjút készítsenek egy helybéli férfival, aki egy ember elfogyasztásáért töltötte börtönbüntetését. Nehézségek árán elkeverednek egy Isten háta mögötti településre, ahol a beígért interjút abban a házban szeretnék forgatni, amelynek annak idején az imént említett bűncselekmény helyet adott, azonban az események egyre vészjóslóbb jelek közepette sűrűsödni kezdenek.

Kár lenne tovább taglalni a Ghoul cselekményének bemutatását, hiszen már ahogyan azt szinte sejteni lehet, megindul a közhelyparádé, és sokadjára is ugyanazt az egyre kevésbé élvezetes élményt éljük át. Századszorra is ellőtt jumpscare-ek, ordító logikai hibák, teljes ötlettelenség. A legnevetségesebb momentum, mikor az erdei faházban rekedt csapat szembesül azzal, hogy nincsen térerő, ellenben a laptopon vígan utána tudnak nézni dolgoknak az interneten. A cseh rendezésnek köszönhetően legalább valóban ukránul beszélnek azok, akiknek ezen a nyelven kell megszólalniuk. Nevetségesnek tűnik az észrevétel, de manapság már ennek is örülni kell, hiszen láttunk már ékes magyarsággal kiabáló „oroszokat” és hasonlókat.

Őszintén szólva, nagy valószínűséggel nem néztem volna végig a filmet, ha nem határoztam volna el, hogy cikket írok róla, azonban mások számára nem javasolnám a Ghoul megtekintését, hiszen minden bizonnyal mindenki találhat ennél jobb elfoglaltságot.

Értékelés: 2/10

Kinek ajánljuk: Megtekintése senkinek nem ajánlott…

(Absvrd)