A Virginia államban található kisváros, Clifton hírhedt felüljárója meglehetősen különös nevet birtokol. A Bunny Man Bridge első hallásra talán inkább hangzik komikusnak, mint ijesztőnek, ám kis utánaolvasás során megdöbbenve tapasztalhatjuk, hogy a névadás mögött egy homályos hátterű, ám annál bizarrabb ügy bontakozik ki, ami nem mentes gyilkosságsorozatoktól, paranormális jelenségektől, és egy különös lénytől sem.

Magát a vasúti felüljárót és az alatta húzódó alagutat 1910 és ’11 között építették, a járat pedig eredetileg semmilyen közlekedésbeli funkciót nem látott el, így a mai napig csupán “egyirányú” forgalom számára lehetséges az áthaladás. Az átjáró természetesen kezdetben nem ezt a nevet viselte, a Bunny Man Bridge egy későbbi elnevezés, amely egy legendás figurához, az úgynevezett Bunny Manhez köthető. Bunny Man alakja nem csupán a fent említett objektum környékén lévő települések helyi legendájához kötődik, ugyanis említése előfordul Marylandtől Washington, D.C.-n át Virginiáig, de a legendák epicentruma természetesen Cliftonhoz köthető.

A -ha lehet ezzel a szóval élni- nyúlember kiléte több helyen másként szerepel, sőt sokan kriptozoológiai jelenségként is definiálják, így fontos elkülöníteni a történetek eredetét egymástól. Az egyik, népszerű verzióban Bunny Man nagyon is emberi lény: egy elmegyógyintézetből szökött őrült (mások szerint egy helyi lakos, aki megtébolyodott), aki előszeretettel vadászik az arra járó kirándulókra, motorosokra, teszi mindezt egy nyúljelmezben, felszereléséhez pedig még hozzátartozik egy balta vagy egy láncfűrész.

A másik populáris történetvariáció egy tébolyult ember szellemeként emlegeti Bunny Mant, aki halála után nyughatatlan kísértetként rója a vidéket, jobb elfoglaltság híján emberekre vadászva. Eredete a helyi elmegyógyintézet 1904-ben történő bezárásáig nyúlik vissza: miután a tébolydát bezárták, a pácienseket egy másik intézménybe szállították át, azonban az áttelepítés közben hiba csúszott a hatóságok számításaiba, így néhány, kezelés alatt álló egyén megszökhetett. Nagy részüket megtalálták, leszámítva kettőt, név szerint Douglas Grifont és Marcus Wallstert, akik nagy valószínűséggel a környéken elterülő erdőségbe vették be magukat, erre utaltak a nyersen elfogyasztott nyulak maradványai, amelyek – vélhetőleg – útjukat szegélyezték, sőt, egyes beszámolók szerint Grifon a szerencsétlen nyulak bundájából készített magának ruhát. A szökés után hónapokkal, más verzió szerint a szökés másnapján Wallster holttestét megtalálták az ominózus hídnál felkötve, a tetem mellett pedig egy papírra leltek, az alábbi felirattal: “Akárhogy próbálkoztok, sosem fogtok megtalálni. Üdvözlettel: a Nyúlember”. Ezen a ponton a történet ismét több verzióval rendelkezik. Egyik szerint a hatóságok feladták Grifon keresését, más szerint Grifon öngyilkos lett, holttestét pedig nem messze a hídtól megtalálták.

A történet szerint ebben az évben Halloween éjjelén négy fiatal kibelezett és fellógatott holttestére leltek a hídnál. Rá egy évre hét tinédzser indult a hídhoz, szintén Halloween éjjelén, közülük hat meghalt, az egyetlen túlélő, Adrian Hatala beszámolója szerint hirtelen hideg fuvallatok támadtak, majd villódzó fényeket látott, a következő pillanatban pedig barátai már holtan feküdtek. Ő csak a szerencsének köszönhetően azért élte túl a támadást, mert azokban a percekben távolabb tartózkodott. Hatalát természetesen vádlottként állították elő, majd egy Virginiában található elmegyógyintézetbe zárták. Ártatlanságát alátámasztotta egy újabb hatos gyilkosság, amelyet 1913. október 31-én követtek el, ugyanolyan körülmények közt. A történet számot ad még két újabb támadásról, 1943-ban és 1976-ban. 1987-ben újabb túlélője akadt egy ismételten Halloween éjjelén megesett támadásnak, aki nem volt más, mint Janet Charletier. Janet beszámolója hasonlított Adrian Hataláéra, elbeszélése szerint idejében kiért az alagútból, mielőtt a fényes impulzus őt is elpusztíthatta volna. Érdekességképp megemlítendő még, hogy a lány a borzalmas éjjeli kaland utáni reggelre megőszült, így gyanítható, hogy akárhogy is volt, Janet aligha tölthette az éjszakát önfeledt mulatozás közepette.

A Bunny Man-történetek hivatalosnak számító verziója szerint az 1970-es évek elején egy nyúlruhába bújt ember tartotta rettegésben a környéket, többeket baltával fenyegetve meg. A helyi hatóságok innentől kezdve a tömeghisztéria kategóriájába sorolták a több mint ötven beszámolót, ami a nyúlemberrel volt kapcsolatos. Egyes szakértők szerint a tébolydát emlegető sztorik már alapjaiban véve kétségbe vonhatók, hiszen Fairfax megyében nem is volt tébolyda, az 1910-ben megépülő, a közelben lévő Lorton Prison pedig nem tartozott Virginia állam közigazgatása alá. A hivatalos kutatások szerint a régóta létező legendák összefonódtak néhány modernkori esettel, így némileg újraélesztve és világhírűvé téve Bunny Man figuráját.

A médiában nagy figyelmet kapott ügy helyszíne természetesen a mai napig vonzza a kalandvágyó embereket, szellemvadászokat, paranormális ügyeket kutató önkénteseket. Az ő beszámolóik szerint a helyen tartózkodva furcsa jelenségeket észlelhetünk, egyesek pedig bizonyítékként fotókon megörökített anomáliákat mutogatnak.
Hogy mi az igazságtartalom a mára már szinte kibogozhatatlanná vált legendakör mögött, szinte lehetetlen megmondani, azonban a Bunny Man Bridge története igazi kuriózumnak számít a hasonló hátterű legendák szerelmesei számára.

(Absvrd)