1999. volt az az év, amikor két amatőr filmes elkészítette minden idők egyik legnagyszerűbb ötletéből a mai napig kultfilmnek számító Ideglelést. A darab marketingje, az egyedi ötletek, az előtte soha nem látott megvalósítás és a 70 percet körülvevő misztikum tették tökéletesen komplexé az Ideglelést. Most, 17 évvel később nagy fába vágták a fejszéjüket Adam Wingardék: úgy döntöttek, hogy filmvászonra viszik az ’99-es remekmű igazi folytatását. Megmondom őszintén, fogalmam sem volt, mire is számítsak. Egy dologban voltam biztos, a Book of Shadows címre keresztelt, eredeti második résznél csak jobb lehet.

2014-ben járunk, amikor is két internetes vlogger egy új videószalagra bukkan a Blair-i erdőben. James szerint a felvételen húga, Heather látható és hiába telt el húsz év a hármas eltűnése óta, a fiú barátaival, illetve a két megszállott helyi videóssal a lány keresésére indul. Az erdőbe érve egyre vészjóslóbb jelek fenyegetik hőseinket: mintha nemcsak hogy nem lennének egyedül a helyiek által rettegett fák között, de az idő sem úgy múlik, ahogy ők azt érzékelik. Az örök sötétségbe burkolózó erdőben pedig túlélési esélyeik minimálisra csökkennek.

Egy dolog biztosan állítható: Adam Wingard bátran nyúlt olyan eszközökhöz, amelyek szokatlanok a Blair-i boszorkány mítoszától. Meglepő módon már-már a boszorkány létezését is kétségbe vonja, egy sokkal bátrabb, érdekesebb megoldást sejtetve, ami akár a Földön kívülről is származhat. De ezen kívül is tele van megmagyarázhatatlan jelenséggel a 82 perces játékidő és bizony a készítők büszkén vállalva nyilatkozták, hogy kétségek között hagyják a nézőket, nem akarnak minden kérdőjelet kiegyenesíteni.

Ebben a részben már sokkal nagyobb szerepet kap Rustin Parr, illetve Elly Kedward története (ezekről, illetve az első rész rendezőjével készült exkluzív interjúnkról az első rész kritikájában olvashatsz), amelyek tulajdonképpen végigkísérik a cselekményt – hála a két megszállott vloggernek. Természetesen a film kézikamerás jellege és a szinte végig sötétben játszódó cselekmény meghatározza, hogy mennyit is láthatunk, ám a feszültség és az izgalom tényleg végig jelen van. Ez persze kiváló táptalaj a jump scare-eknek, amellyel nem is fukarkodtak a készítők, talán már-már el is túlozták.

Sajnos az Egyesült Államokban nem nyitott jól a Blair Witch, az első héten csupán a gyártási költségek másfélszeresét termelte vissza, így könnyen lehet, hogy még az eredeti második rész sikerét sem éri majd el a film. Persze jól tudjuk, a BWP 17 éve hódított, akkor sokkolta a világot, a mai fiatalság számára a found footage-stílus csak egy a sok közül, így azt a korosztályt, amely manapság szívesen beül a moziba, már nem mozgat meg egy ilyen jellegű és ilyen hírű film, mert az előzménynek sem lehettek igazán fanatikusai.

Összességében a második rész egy nagyon jól sikerült kis horror. A színészekkel nem különösebben kell foglalkozni, jellegtelenek, csak kellékei a háttérnek, itt inkább a légkört és az ijesztegetést lehet dicsérni. A darab annak ellenére sem megy át gagyiba, hogy igencsak merész határokat is feszeget. A film készítői kitűnően tették a dolgukat, előszeretettel operáltak olyan eszközökkel, mint anno Sanchesék, vagyis teremtettek egy környezetet, ahol a színészeket kicsit magukra hagyták és valóban olykor halálra rémisztették őket. A The Woodsból átalakult Blair Witch méltó utódja a ’99-es filmnek: ötletes, izgalmas, feszült, jó a sztori, nem zavaróak a színészek és ügyes a lezárás. A kérdések azonban továbbra is megválaszolásra várnak…

 Értékelés: 8/10

(Varin)