Amikor elkezdtem a horror animéket előtúrni az emlékezetemből, illetve a polcaimról, teljesen megfeledkeztem erről a darabról, amely, bár nem kimondottan esik ebbe a műfajba, mégis elég jól passzol a témához. Egy csodálatos fantasy és történelmi elemeket felvonultató film a szamurájok világából. Kellemes dráma, kicsiny kritikai fricska, valamint igazán heroikus sztori jellemzi a Sword of the Strangert (ストレンヂア -無皇刃譚-).
A Sengoku-érában járunk, amikor is a sógunátusban vendégeskednek a Ming Dinasztiából érkező kínai szekta tagjai. Nem túlságosan felhőtlen a két ország viszonya ebben az időben sem, hogy egészen finoman fogalmazzam meg a feszültséget, amelybe így belecsöppenünk. A japánok nem kedvelték a külföldieket, így főhősünknek, a névtelen (Nahashi = névtelen) roninnak is alaposan el kell rejtenie valódi személyazonosságát, hogy beolvadjon a helyiek közé. Mesterien ki lett tanítva, ügyes harcos hírében áll, így a megélhetése nincs veszélyben, könnyen talál magának munkát. Arra azonban egyáltalán nem számít, hogy a fiatal fiúval, Kotaroval, illetve kutyájával összeakadva olyasmibe kénytelen beleütni az orrát, amelyet jobb lett volna, ha messzire elkerül.
Kotaro, hűséges ebével, Tobimaruval menekülni kényszerül, amikor a háztartásra támadnak, melyben gyermekkora óta él. Az őt nevelő szerzetes elküldi őt, hogy keressen menedéket a Mangaku templomban. A fiú, azon túl, hogy egyértelműen nemesi származású és ez attitűdjét is alaposan predesztinálja, sajnos túlságosan fiatal ahhoz, hogy egyedül túlélhessen ebben az érában, nem megfeledkezve a hideg téli napokról, melyek szintén nem könnyítik meg helyzetét. Így kénytelen kreatívvá válni és élelmet lopni magának. Azonban, ha szeretne inkognitóban maradni, akkor valószínűleg nem ártott volna jóval több kiképzés kapnia. Így botlik bele a névtelen szamurájba, amikor éppen zsákmányolt ebédjét próbálja elfogyasztani rejtekhelyén, ami más vándorokat is éjjeli szállással kecsegtet.
Hamar kiderül, hogy egyikőjük sincs biztonságban, hiszen a fiút utolérik titokzatos üldözői és a ronin is ellenszenvet vált ki egy büszke, nyugatról érkezett harcosban, Luo-Langban. Így kénytelen-kelletlen, de egymásra lesznek utalva, hogy kikeveredjenek a bajból. Azonban ez az a kor, ahol az idegeneket nem nézik jó szemmel és bárkit eladnának egy véka rizsért. Szóval nem bízhatnak senkiben, ráadásul fogalmuk sincs róla, kik a valódi ellenségeik és mit is akarnak a szerencsétlen kisfiútól.
Egészen izgalmas történetet ismerhetünk meg, gyönyörű látványvilággal és kellemes melódiákkal. Ügyes történelmi betekintést nyerhetünk a korra jellemző hangulatra, a belső viszályokon túl a japánok bizalmatlanságára a külföldiekkel, az idegenekkel szemben. Illetve természetesen a büszkeségre, melyet néhol fricskaként jelenít meg előttünk az anime, hiszen a kínai harcosok kardművész technikája jóval fejlettebb volt a szigetországban élőkénél. Részemről ezért némi önkritikát vélek felfedezni bizonyos jelenetekben, illetve tágabb értelemben véve akár ezt kivetíthetjük a konzervatív, haladást gátló, valamint bezárkózó politikával szemben is. Nem is annyira ritkák az ilyen észrevételek, mint azt esetleg gondolnánk, természetesen a keleti társadalmakban is megfogalmazódnak olyankor ezek és egy anime igencsak ügyes eszköz lehet bárkinek a kezében, aki képes a sorok közé ilyen értékrendeket is becsempészni.
A frappáns cselekmény mellett azért szeretném ismét kiemelni, hogy valóban látványos munkáról van szó, és ezt például Tsunenori Saitonak – karakter dizájn – (Wolf’s Rain, Neon Genesis Evangelion, Fullmetal Alchemist: The Movie, Blood: The Last Vampire), illetve Shiho Takeuchinak – művészeti dizájn – (Spriggan, Rurouni Kenshin, Ghost in the Shell 2: Innocence, Evangelion: 1.0 You Are (Not) Alone) is köszönhetjük. Varázslatos képi világ jellemzi az egész filmet és a zenéje (Naoki Satō – X, Rurouni Kenshin élőszereplős adaptációja, Blood-C és Blood-C: The Last Dark, valamint a közkedvelt Assassination Classroom) is fantasztikusan illik a kor és a téma hangulatához. A Sword of the Stranger a Bones animációs stúdió egyik viszonylag friss és kiemelkedő alkotása, Masahiro Ando rendezésében.
A háttérben húzódó titokzatos szándékot hőseinknek nem egyszerű megfejtenie, így egyetlen lehetőségük, ha közös erővel próbálnak dacolni a sorssal, melyet a két fél megpróbál rájuk erőltetni. A harcművészeti párbajok, a harcok ábrázolása igazán egyedivé teszi a művet és én bátran merném például a Ninja Scroll-lal egy napon említeni. Kimondottan jó szamuráj történet, pörgős, drámai és felemelően látványos. Ajánlom mindenkinek, aki egy igényesebb filmre vágyik a témában.
Értékelés: 9/10
Smaragd Sárkány
Be the first to comment on "Sword of the Stranger (2007)"