Érdekes, hogy míg James Wan csillaga a Fűrész filmeket követően iszonyatos gyorsasággal kezdett el emelkedni a legismertebb horrorfilm rendező címe felé, addig tettestársa, Darren Lynn Bousman néhány kiváló musical-film (Repo, Devil’s Carnival) rendezését leszámítva szinte feledésbe merült, a neve csak néha-néha bukkan fel, nem túl emlékezetes filmek mellett. Az Abattoir úgy tűnt, a régóta esedékes nagy kiugrása lesz – a projektet hosszú évek során készítette elő, képregény előzménysorozattal, remekül hangzó, démonokat, fekete mágiát, kísérteteket és brutális gyilkosságokat felvonultató koncepcióval.

Julia húgát egész családjával lemészárolja egy őrült, látszólag bármiféle ok és indíték nélkül. Alig teszi túl magát a gyászon, amikor rájön, hogy a házukat már el is árverezték egy rejtélyes vevőnek, aki azonban egy ujjal sem nyúlt hozzá – a gyilkosság konkrét helyszínét leszámítva, a szobát ugyanis vakolattal, padlóval és deszkákkal együtt egyszerűen kitépték az épületből. Riporterként megpróbálja kinyomozni a vevő, Jebediah Crone kilétét, a nyomok azonban egyre mélyebbre viszik az őrület és a fekete mágia világába. Crone már évtizedek óta gyűjtögeti a különböző tragikus gyilkosságokhoz kapcsolódó épületeket, tárgyakat, hogy megépíthessen belőlük egy hatalmas, istenkáromló mesterművet, ráadásul egyre több jel kezd arra utalni, hogy az “alapanyagot” szolgáltató áldozatok közel sem a sors kegyetlen fintora miatt haltak meg.

Hazugság lenne azt állítanom, hogy vártam ezt a filmet. Az Abattoir képregény egy nagyon szépen rajzolt, remek potenciállal kecsegtető történet volt, Crone karaktere pedig egy kimagaslóan ördögi és érdekes antagonista, azonban a váz valahogy nem akart összeállni, lépten-nyomon klisékbe fordult, soha nem érte el a teljes potenciált. Ha pedig lusta lennék, a kritikámat itt le is zárnám – a fenti sorok ugyanis kivétel nélkül igazak a filmre is. Hiába érdekes a koncepció, hiába alakít kiválóan a Crone-t alakító Dayton Callie, és hiába vette kölcsön Bousman még Lin Shaye-t is Wan Insidous sorozatából, a hibák és egy seregnyi átgondolatlan elem menthetetlenül megpecsételik a filmet. Crone bár nem eredeti, első látásra feltűnik, hogy Bousman imádta a karaktert, Callie pedig fantasztikus munkát végzett vele – rajta kívül azonban szinte kivétel nélkül minden szereplő egy kliséhegy, félvállról írt párbeszédekkel, és közepes színészi alakításokkal. A történet érdekesen indul és épül fel, a film utolsó harmadára azonban teljesen dekoncentrált, kiszámítható és érdektelen lesz. Az egyetlen elem, amivel maximálisan elégedett voltam, a látvány – attól kezdve, hogy a szereplők megérkeznek a Crone által lakott szellemvárosba, az atmoszféra, a helyszínek hihetetlenül ütősek, Crone hatalmas kísértetkastélya pedig egyértelműen a film fénypontja.

Sajnos egy képregényszéria és egy mozifilm után az Abattoir franchise olyan, mintha egy gyorsan papírra firkantott spontán ötletből indult volna, amibe a készítők annyira beleszerettek, hogy foggal-körömmel megpróbálták működésre bírni – még úgy is, hogy az ötlet köré épített karakterek és történetek még kevésbé álltak össze egységes, stabil vázzá, mint Crone kísértetkastélya. Bousman már elvileg javában tervezi a The Dwelling címre keresztelt folytatást – én azonban a franchise eddigi darabjait is csak a legkíváncsibb érdeklődőknek tudom ajánlani, a többiek nyugodtan forduljanak el tőle, ahogy azt a karaktereknek is tenniük kellene Crone otthonának bejáratánál.

értékelés: 5/10

Zoo_Lee