Most induló új rovatunkban külföldi (horror)rendezőket próbálunk meg elcsípni, és egy kicsit kifaggatni őket a filmkészítés mikéntjéről-hogyanjáról. Elsőként fogadjátok sok szeretettel Misty Talley kisasszonyt, aki amellett, hogy ő dirigálta le a Zombie Shark, illetve az Ozark Sharks című horrorfilmeket, a SyFy csatorna első női rendezőjeként tartják számon, de készített még rövid-, és dokumentum jellegű alkotásokat is.

– Honnan jött maga az ötlet, hogy rendező legyél? Mennyire volt hosszú és fáradságos út?

– Pályámat asszisztens-szerkesztőként kezdtem, aztán néhány évre rá szerkesztői pozícióba kerültem, és igazából ettől kezdve lettem igazán besózva, hogy saját tartalmakat készítsek. Mivel nem állt rendelkezésemre rengeteg forrás, ezért saját rövidfilmekkel kezdtem. Egyik ezek közül a Ten to Sing bejutott a Cannes-i fesztivál rövidfilmes szekciójába, és egy producer, akivel rendszeresen együtt dolgoztam felfigyelt rám. Imádta ezt az alkotásomat, és megkérdezte, nem lenne-e kedvem egy hosszabb filmet készíteni nekik. Aztán pedig lehetőségem nyílt az első játékfilmemet, a Zombie Shark-ot megrendezi a SyFy csatornának.

– Rövidfilmek mellett dokumentum jellegű alkotásokat is készítettél, mesélj róluk kicsit bővebben.

– Amikor a saját hangomat kerestem, mint filmkészítő, több különféle műfajt is kipróbáltam. A Ten to Sing c. filmem egy kísérleti, mágikus realista alkotás volt. A The Tiger and the Oak című pedig egy játékfilm hosszúságú dokumentarista mű, ami arról szólt, hogy egy Louisiana partjainál lévő kis szigeten egy csoport szobrászatot tanul. Mostanában is nagyon élvezem Niche filmek készítését és a szörnyes cuccokat, de azért látom magam előtt, ahogy mind újabb és újabb filmzsánereket fogok kipróbálni a jövőben. Amikor már kényelmesen érzem magam valamiben, akkor általában valami új felé fordulok, ami sokkal jobban leköti az érdeklődésemet.

– A lányok általában inkább színésznők szeretnének lenni, nem pedig rendezők. Volt már rá példa, hogy játszottál a vásznon vagy legalább egy kis időre kipróbáltad már magad?

– Nem, semmi esetre sem. Én az a tipikus kamera mögötti személy vagyok. Engem a filmkészítésen belül csakis a történetmesélés aspektusa érdekel, a játékot pedig meghagyom az arra érdemes színészeknek.

 – Mik a kedvenc filmjeid, esetleg akad köztük horror is?

– Nagyon szeretem az exploitation mozikat, B-filmeket, 80-as években készült alkotásokat, de a kísérleti jellegű produkciókért is rajongok. Suspiria, El Topo és a Robotzsaru az örök kedvencek.

– Melyik számodra a filmkészítés legizgalmasabb része?

– Nagyon izgalmasnak más művészekkel dolgozni, szeretek igazán tehetséges emberekkel együttműködni, és közben nézni, hogy mit hoznak ki magukból, ez mindig üdítő tud lenni. Aztán az is csodálatos élmény számomra, ahogy a látványtervező munkálkodik, vagy csak szimplán a színészek előadását nézni. Hihetetlenül meg tud ragadni, hogyha látom, hogy valaki szenvedélyesen csinálja azt, amit csinál.

– Mit gondolsz, vannak hátrányai a gyengébbik nemből való filmrendezőknek?

– Legnagyobb akadályként a producerekkel való kapcsolatot tudnám említeni. Amikor megpróbálsz bekerülni egy filmbe, ők döntik el, és bár nagyon liberálisnak tűnnek, és minél több nőt szeretnének látni a filmben, azért arra is hajlanak, hogy azok, akiket majd alkalmazni fognak, magukra emlékeztesse őt. És ugye csomó férfi producer van.

– Néhány SyFy produkcióban szerkesztőként vettél részt (Ghost Shark, Arachnoquake). Mennyire élvezted a felvett anyag szerkesztését? Például néha nem gondolkoztál el rajta, hogy egyes jelenet mondjuk jobban is sikerülhetett volna, ha te csinálod?

– Szeretem a szerkesztési – összeállítási fázist, kihívást jelent számomra. Természetemnél fogva felettébb jó szerevezői készséggel rendelkezem, így a poszt-produkciós munkafolyamatot kifejezetten élvezem, és azt is, hogyha kitalálhatom a leghatékonyabban működő utat bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Gyakran pedig azon veszem észre magam, hogy megkérdezek rendezőket, hogy miért így vagy úgy döntöttek egyes esetekben – biztosan állíthatom, hogy ez az egyik ok, amiért saját tartalmakat kezdtem előállítani. Megpróbálok nem gondolkodni úgy, ahogy ők, de úgy érzem, a személyiségem része, hogy a kontrollért felelős személy akarjak lenni.

–  Mint rendező, mennyire kaptál szabad kezet a filmjeidnél?

– A filmek, amiken dolgoztam, mind ún. előrendelt filmek, ez annyit tesz, hogy a kliens megrendeli, esetemben a SyFy Channel volt az. Megvan a már jól bevált formulája, amit követned kell. Egy csomó szabály adott, például hogy egy-egy jelenet meddig tart(hat), hova tehetjük a reklámoknak tartogatott szüneteket, mennyi ideig mutathatjuk a cápákat, hány ember hal meg és hogyan, milyen szavakat vagy szókapcsolatokat, illetve kifejezéseket nem használhatok, mennyi gore engedélyezett és így tovább. Szeretem az ezzel kapcsolatos kihívást, hogy valami igazán kreatív dolgot hozzak ki belőle eme szabályok ismeretében. Néha ezek a kihívások igazán érdekes kreatív döntésekhez vezetnek. Remélem a közeljövőben készíthetek egy igazán független filmet, mindenféle előírások nélkül.

– Hogyan készültél fel a cápás filmjeidre (Ozark Sharks, Zombie Shark), néztél esetleg előtte régebbi cápa-mozikat, vagy milyen úton-módon próbáltál közelebb kerülni a témához?

– Mindig is nagy rajongója voltam a szörnyfilmeknek, és egy csomó cápás mozit néztem – többek között ezt is élvezem a munkámban, és azon kívül is. Megpróbálom egy kicsit felrúgni a cápás filmek szabályait, és a nézőközönségnek olyan pillanatokat nyújtani, amikre nem számítanak. Vagy vicces homage-okat illesztek be a kedvenc filmjeimből. Szóval egy csomó érdekességet találok ebben a műfajban, és mindig szórakozás újra és újra kutatást végezni a cápa-témában, amikor a forgatókönyv végül elkészül.

– Milyen projektek, filmek várnak rád a SyFy-nál?

– Legutolsó SyFy filmemet, az Ozark Shark-ot meglehetősen jól fogadták, szóval úgy néz ki, 2017-ben lesz egy újabb cápás mozim, de erről többet most még nem tudok mondani.

– Végezetül pedig, ha ajánlani kéne egy 2016-os alkotást a CineGore olvasóinak, melyik lenne az?

– Ez elég nehéz. A Miles Ahead-et például iszonyatosan élveztem. Szerintem nagyon klassz volt a rendezés, és a színészek is hihetetlenül jót alakítottak. Én szerettem.

eyescream