Mivel mostanában elég sok hulladékot néztem, így voltam olyan köhm… nagylelkű, és engedtem Kedvesemnek, hogy ezúttal ő válasszon valamit a szokásos esti borzongásra. Ez a misztikusnak beharangozott független filmes alkotás – amely nem dúskált a pénzben, így most kivételesen CGI-re sem kell számítani – egészen ígéretesen kezdődött, aztán úgy a film felénél történt valami… ami miatt aztán lelkesedésem a kukába végezte.

Röviden arról szól a fáma, hogy főszereplőnk, Henry Dawles értékbecslésre megy az egyedül élő aggastyán, Mr. Remiel hatalmas birtokára, ahol előbb fura látomások gyötrik – meg talál egy hullát a padláson -, később viszont már egészen másfajta borzongásban lesz része. Többet meg azért nem írok, mert spoileres lenne.

Ahogy már említettem, egészen ígéretesnek indul, mintha egy sötét hangulatú kísértettörténetbe csöppennénk; engem kicsit a Skeleton Key-re bevezetésére emlékeztetett, de aztán ha figyeljük az apróbb jeleket, motívumokat és hasonlók, akkor agyunk lassan elkezd kattogni. Merthogy egy idő után a látszólag értelmetlen történések és nonszensz karakterek okán zavarossá, sőt szürreálissá válik az egész, és eljön az a pont, hogy már mi sem vesszük be, hogy egy szimpla démonos vagy akármilyen elátkozott helyes mozival van dolgunk. Aztán a film képzeletbeli közepénél, hirtelen a semmiből ott termő Ahmed karaktere üres fecsegésével úgy belerondít mindenbe, hogy  egyszerűen képtelen voltam hangosan nem lelőni az általam helyesnek vélt megoldást, ami később persze beigazolódott…

…és akkor veszett el számomra minden remény! De komolyan, miért van az, hogy adott egy jó kis indie horror, amiből bármi ötleteset ki lehetne hozni, de nem, ők úgy gondolják, hogy százhuszonhetedik alkalommal is előveszik az agyonkoptatott purgatórium témáját, és újra meg újra letuszkolják a torkunkon?! Még ha esetleg valami hozzáadott értékkel bírna, de sajnos sem a (tematika funkciója által éltre hívott) szegényes és behatárolt képi világa, sem a játékidő indokolatlan túlnyújtása nem kedvez neki.

Így sajnos Robert Hamilton produkciójának egyetlen erényeként azt a „játékot” tudom felhozni, ha az apróbb jeleket figyelve még a partnered előtt megfejted, hogy miről is van szó tulajdonképpen.

Értékelés: 5/10

eyescream