Az igazán jó folytatás ismérve, hogy nem ismételni próbálja az eredetit, hanem annak mondanivalóját, történetét viszi tovább. Hitchcock klasszikusával versenyezni lehetetlen vállalkozás lett volna, nem is próbálkoztak ilyen hamvában holt ötlettel.
Az elmegyógyintézetből szabadon bocsátott Norman Bates újrakezdési kísérletének bemutatása egy meglepően jól sikerült, csavaros történet. Ha önálló alkotásként tekintünk rá és nem próbáljuk összemérni elődjével, megtekintésre kifejezetten érdemes.

Bár a koncepció, hogy Norman-t kiengedik, felvet némi ellentmondást, mint kényszermegoldás a folytatás érdekében, el tudom fogadni. Ugyanis az indok, hogy több mint két évtizedes kezelés után a szakvélemény normálisnak titulálja, így felmentik a vád alól, azért, lássuk be, kissé sántít.
Kifejtve: Ha az ELMEBETEG+GYILKOS-ból kivonjuk az ELMEBETEG-et, akkor is a maradék a GYILKOS, ami továbbra is a BÖRTÖNBEN MARADSZ halmaz része az én olvasatomban. Persze ez csak a matematikai megközelítés.

Úgy tűnik, a sors összeesküdött ellene és hiába próbálkozik visszatérni a társadalom által elvárt keretek közé, a Mama szelleme minduntalan megkísérti.
Egészen a film végéig bizonytalanságban tartanak minket, hogy mi is történik valójában, kitől származnak a rejtélyes üzenetek (ha léteznek egyáltalán). Nagyon nagy pozitívum, hogy a Psycho alapgondolata visszatér itt is: Soha nem tudni, kiben mi rejtőzik. Az ártatlanok nem is annyira ártatlanok, a bűnösök sem velejükig romlottak. Igazi embereket láthatunk, a jó és a rossz küzdelme egyéneken belül és nem közöttük zajlik.

A hangulat kellően feszült, izgatottan várjuk, mi lesz a végkifejlet.
Anthony Perkins hozza az elvárt színvonalat. Karaktere szánalomra méltó, ugyanakkor meg is borzongunk tőle. A női szereplők inkább csak segítik drámájának kibontakozását, de panaszra esetünkben sem lehet okunk.

Egyedül a film legvégi csavarját érzem kissé erőltetettnek. De el kell ismerni, szép ördögi kört formáz. Hegyes, késélű kis szarvakkal.

 

psycho_zsofi