Mikor meghallottam, hogy a Syfy csatorna a szép emlékű Sharknado immár sorozatban negyedik feltámasztását megünnepelendő shark-weeket készül tartani, elfogott a borzongás. Kevés film volt, amit kénytelen voltam félbehagyni, mert nem bírtam elviselni azt a tömény baromságot, amit megpróbált lenyomni a torkom, hát a Sharknado volt az egyik. Egyik szerkesztő kollégám volt szíves közzétenni a shark-week programját a szerkesztőségi fórumban, engem meg hirtelen elfogott a vágy, hogy bosszút álljak mindazért, amit a Sharknado képvisel és végre az egyik kistestvérét lehordhassam a sárga földig. A jobbnál jobb címek közül végül a véleményem szerint legócskábbnak tűnő darabot, az Atomic Sharkot választottam. Egy valamit előre bocsájtok, csalódás ezúttal nem ért.

A trash műfajt alapjába véve nem szeretem, lévén az e műfajba tartozó alkotások éppen az ellenkezőjét nyújtják annak, amiért szeretek filmeket nézni. Egy jó mozitól elvárom, hogy elgondolkoztasson (és nem azon, hogy ennek vajon miért is kellett létrejönnie), esetleg megborzongasson, vagy – ne adj Isten – adjon valami érzelmi pluszt a sivár hétköznapokhoz. Amit a trash nyújt – tisztelet a kivételnek -, az trancsírozás, vér, belek és általános őrület, legtöbbször bármiféle mögöttes tartalom nélkül. Úgy tűnik, hogy a cápa toposz igencsak bő ihletforrást szolgáltat a műfaj titánjai számára. Komolyan szívesen részt vennék egy olyan brainstormingon, ahol a következő cápás agymenés scriptjét próbálják tető alá hozni. Sivatagi cápák, mega-cápa óriás polip ellen, mutáns, űrben repülő cápán lovagló náci zombik. OMG.

Egyébként nem egészen értem ezt a felhajtást a cápák körül. Rendben, néha-néha megcsócsálnak egy-egy óvatlan fürdőzőt, szörföst, miegymást, de azok legtöbbször maguknak keresik a bajt. Közismert tény, hogy például sokkal több halálos víziló támadás történik évente, mint ahány fürdőzőből cápaeledel válik. Így jobban belegondolva talán mégis maradjunk a cápáknál, figyelembe véve, hogy milyen esetlenül mutatna a Sivatagi Víziló (Sand Hippo), vagy az Mega-víziló az Óriás Polip ellen (Mega-Hippopotamus vs. Giant Octopus) a DVD borítón, hogy ne is említsük azt a groteszk képet, ahogy a náci zombi megüli az űrben vágtázó mutáns vízilovat. Amúgy a statisztika is sántít, ugyanis valószínűleg nem veszi figyelembe az élettér köbméterre számított cápa-, illetve víziló-sűrűséget és elmulasztja azt összevetni az adott élettér-típusban előforduló potenciális áldozatok számával. Lehet, hogy egy ilyen statisztikából nem a víziló kerülne ki, mint első számú közellenség. Na jó, elég a filozofálgatásból, lássuk a medvét… khm… a cápát.

Mint minden jó film ez is elkezdődik valahogy… És itt ért véget minden olyan dolog, amit lehetőséget adna arra, hogy ezt a filmet egy “jó” filmmel egy kalap alá vehessük. Van nekünk egy meg nem nevezett nyugati-parti fürdőparadicsomunk, melynek közelében – hogy-hogy nem – egy szovjet atom-tengeralattjáró volt szíves elsüllyedni. A jó szovjet hajó fűtőanyaga és/vagy atomrakétáinak sugárzó anyag tartalma pedig szépen szivárog a gyönyörű kék tenger vizébe. Egy nagy, gonosz fehér cápa pedig – nyilván túl sokat tartózkodván a sugárzó anyag közelében – maga is egy élő sugárforrássá válik, melyre a film gondos készítő akképpen hívják fel a néző figyelmét, hogy hősünk bizony vörösen izzik, a víz bugyog és sistereg körülötte (legalábbis olyan hangot ad) és fekete füstöt ereget magából. Nem is akármilyen fekete füstöt, hanem Microsoft Paint airbrush toollal rajzoltat.

Vannak nekünk életmentőink is, egy egész csapatnyi, egyik szebb, mint a másik. Habár meg kell hagyni, hogy szerencsések ezek az amerikaiak, hogy ilyen vastag ózonpajzs védi partjaikat – nyilván az arrafelé nagyon felkapott környezetbarát technológiáknak köszönhetően -, hogy ezek az életmentők nem barnultak le. Vagy az is lehet, hogy csupán nagyon rossz idő volt a szezon elején és ezért olyan hullafehér mindegyik. Komolyan éppen azon filóztam, hogy ennyi erővel én, a monitor barnította orcámmal, simán eladhatnám magam életmentőnek. Végül is, úszni tudok, ami nem mindegyik szereplőről mondható el. Már megint elkalandoztam… Szóval, az egyik derék életmentőnek szemet szúr, hogy a partot az utóbbi időben ellepték a döglött halak. Most ne azokra a döglött halakra gondoljunk, amik a Balaton tetején úszkálnak, hanem, amilyeneket a parti sütödében lehet kapni. Igen, a partot sült hekk borítja, legalábbis szemre annak tűnt. Sugárzó sült hekk. Ezzel egy időben, a már fentebb említett sugárzóan eleven cápánk is elkezdi ritkítani a jó népet, meglehetős sikerrel. A történet többi részét már ki lehet találni: hőseink rájönnek, hogy biza baj van, cápariadó, cápariadó lefújva, még több áldozat, cápariadó, az egyik-másik életmentőt megeszi a cápa, bosszút kell állni, majdnem mindenki meghal, bosszút állnak. Ennyi. De ahogy idáig eljutunk, az nem hétköznapi!

Szokásaimmal ellentétben az Atomik Shark megtekintése közben jegyzeteket készítettem, ennek vonalán haladva megosztanám most veletek élményeimet.

• Rendező: egy bizonyos A.B. Stone, aki az IMDb nagy könyvébe eddig csupán egy művel, a Lake Placid vs. Anakondával írta be magát tavaly. Nyilván zseniálisra sikeredet, ezért kapott még egy lehetőséget, hogy filmes tudományát megmutathassa a gyanútlan tévénézőknek.
• Szereplőgárda: nem lepődnék meg, hogy egy pornófilmben (nem mintha néznék olyat, azokat senki nem nézi) összetalálkoznék némelyikkel, legalábbis színészi kvalitásiak ezt látszanak alátámasztani. Az egyetlen, akin meglepődtem, az Jeff Fahey, akit már sokszor láthattunk ennél lényegesen igényesebb alkotásokban (Lost, Machete). Azért róla nem gondoltam volna.
• No blood! (nincs vér!): Én nem tudom milyen korosztálynak szánták ezt, vagy csak túl drága volt a művér, de amennyire fel tudom idézni, talán egy jelenetben látható jelentős mennyiségű vér (nem gore mértékben jelentős), az is inkább bélsárra hajaz a színe alapján. Érthetetlen.
• CGI: Sok borzalmat láttam már, amit valakinek volt képe vizuális trükknek nevezni, de ez azért az élmezőnyben szerepel. Gyakran előfordul, hogy az élőszereplős layer nincs is szinkronban a CGI cápával, a vízből  kiemelkedő pixeles izé már rég összecsukta tekintélyt parancsoló állkapcsait egy fél méterrel odébb, mikor az áldozatnak beugrik, hogy na, most kellett volna meghalni.
• Sugárzó hal-ételtől lángra kapó emberek: ilyet az erős chilli szokott csinálni, nem?
• Hogyan pusztítsuk el a fenevadat: csináljunk belőle atombombát. A gondos és szorgos írók fogták magukat és beírták a Google keresőbe azt a keresőszót, hogy ‘atomic bomb’. Na erre az fogta magát és elsőként a Wikipédia vonatkozó szócikkét dobta ki. Több sem kellett az alapos kollégáknak, elolvasták, megértették és levonták a megfelelő következtetéseket. Kell nekünk bíz kritikus tömeg közeli sugárzó anyag. Pipa, ott a cápa. Kell még nagy mennyiségű TNT, hogy a sugárzó anyagot a kritikus tömegig sűrítse. Pipa, majd hőseink visznek magukkal dinamitot. Hm… és hogy fognak elmenekülni a többszáz kilotonna TNT erejével felérő atomrobbanás több-mérföldes körzetéből. Pipa, kell egy gyors csónak. Egy nagyon gyors csónak. Sajnos a Wikipédia cikk nem tett említést arról – vagy csak nem jutottak el író-barátaink addig -, hogy nem a TNT-n van a hangsúly, hanem a nyomáson, ha atomot akarunk hasítani. Így hőseink bátran dobálhattak több tíz literes oxigénpalackokat a cápa szájába, robbanhatott az bármekkorát az ottani forróságtól, még csak le sem lassította a rémet. Mondjuk amire az oxigénpalack nem volt képes, a kézben tartott csónakmotor igen, de azért nem akarok lelőni minden poént.

Még napestig sorolhatnám az eget rengető hülyeségeket, de nem teszem. Aki ezek után hajlandó 90 percet szentelni a drága idejéből erre a dörgedelemre, lelke rajta. Azért meg kell mondjam, volt egy dolog, ami tetszett: a kikacsintások az utóbbi időben divatos trendek felé – drónnal kukkoló és a felvételeket honlapján megosztó figura, az étterem kritikust kísérő reality műsorstáb, az életmentők munkáját nyomon követő/megnehezítő forgatócsoport, vagy a magáról minden helyzetben szelfit készítő életmentő lány – valóban viccesek voltak a maguk gagyi módján. Ettől eltekintve a fentebb említett film megtekintését semmilyen korosztály számára nem ajánlom. Az Atomic Shark készítőitől pedig egy tengerész-zsargonból vett frázissal búcsúznék: “Vettessenek a cápák elé!” Az sem baj, ha történetesen a cápák egy kicsit radioaktívak.

Értékelés: 2/10

Gabblack