Elcseszetten hatásvadász című szörnyes horror, okádék CGI nélkül?! – így van, elégedetten csettinthetünk, ugyanis Robert Elkins (Zombi Isle, Nightmare at Bunnyman Bridge) mozija mentes mindenféle csúcstechnológiai zsiványságtól – továbbá kiégett egykori sztárokat és szilikonos cicababákat sem találunk benne -, helyette inkább a hagyományos mezei trükkök érvényesülnek, miközben jópofa grindhouse hangulatba ringatja a sokat próbált nézőt!

Voodoo papunk egy gyors rituálé során feltámaszt egy hatalmas krokodil, ami aztán elkezdi felzabálni a közeli kisváros lakóit. És, hogy milyen frenetikus epizódszereplőkre számíthatunk? A polgármester új asszisztensével egyre csak követelőzik, a rendőrség járőrei egy csomó holttestre bukkannak, míg parancsnokuk többnyire csak a lóbőrt húzza, a szülinapra megrendelt bohóc eltéved, majd nem sokkal később a komplett szülinapi zsúron résztvevők krokodil-kajaként végzik, akárcsak az erődben filmező tévések, de a bohóc, a polgármester, az asszisztense, a rendőrök, valamint a tojásokat lopó turisták sem ússzák meg élve… Kivétel talán a seriff lánya meg a film háromnegyedénél feltűnt titokzatos krokodil-vadász, de rájuk meg zombikat szabadít a voodoo pap, hogy addig se unatkozzanak.

Amikor belekezdtem, alig akartam elhinni, hogy itt nem csupán egy unalomig ismételt Asylum-, vagy éppen SyFy-féle iszonyatosan primitív CGI-vel összetákolt, minden ízében ZS-produkcióról van szó. Amit kapunk, az leginkább egyfajta szörnyes grindhouse mozi, mindenféle csúcstechnológia kizárásával.

Adott ugye egy grindhouse érát idéző, iszonyatosan retro-hangulatú „direkt szar” képi világ – ide-oda ugráló csíkokkal, bevillanó hibákkal, kopásokkal meg persze a méltán klasszikus elmosódó színvilággal -, ami nekem speciel hihetetlenül bejött; főleg mivel ugye a film sem operál magas szintű mondanivalóval. Szóval passzol hozzá. Akárcsak a (néha már idegesítőbe forduló) ugyancsak „direkt szar” hangsáv, ami néha egy-egy pontnál hirtelen eltűnik, amúgy meg baromi hangos.

Maga a szereplők kavalkádja baromi szórakoztató (kedvencem a pisálás miatt az erdő közepéig elmenő, majd persze röviden úton kinyiffanó bohóc), ahogy arcátlanul gyorsan váltják egymást a vágások során, akárcsak a szerencsétlen krokodil(fej)bábú, akiből az egész film alatt legtöbbször csak egy állkapcsot láthatunk, meg néha a szemét, amikor baromi gonoszul forgatja. (Néha már-már azt hinné az ember, hogy két lábra áll, és úgy falja be a népet, annyira egy szintben mutatják, haha!)

Maguk a trükkök egy grindhouse-produkció szintjén mozognak (akad némi csonkolás meg vérbő harapás), tehát ebben a műfajban kielégítőnek mondhatók, és szerintem több nem is kell. Kísérőzenével sem volt semmi gondom, egyedül talán a majdnem két órás játékidőt találtam kissé hosszúnak, főleg hogy elég lassan csordogál ide-oda cselekmény. Ettől függetlenül viszont hatalmas respect az alkotóknak, mert rég láttam ilyen kiváló grindhouse jellegű alkotást, főleg nem a direkt-szörnyes zsánerben!

Értékelés: 8/10

eyescream