A Mr. Pickles első évada másfél évvel ezelőtt több téren is sokkolt: soha nem is álmodtam volna hasonlóan véres, gyomorforgató, brutális, beteg rajzfilmről az utóbbi évek egyre erősődő trendjei ellenére sem. Az első epizódok alapján nem gondoltam volna, hogy a néha néha már hányingerkeltő, céltalan jelenetek mögött tudatosan felépített történet és humor bújhat meg. Azt pedig végképp nem, hogy a széria nem csak képernyőn marad legalább még egy évadig, a második szezonnal még felül is múlja az addig elért szintet.

A második évad ugyanis kiváló. Szépen felkapja az első évad cliffhangerét (melyben Goodman nagypapa az Öreg Város elmegyógyintézetébe került a Mr. Pickles utáni hajsza következtében), folytat több, az első évadban megkezdett szálat, a háttérbe szorít már unalomig ismert karaktereket, hogy újabb, még elborultabb szereplőknek adják át a helyüket, miközben a brutalitás és beteges szürrealitás szintjét továbbra is a tűréshatár legvégső fokán tartja. Az egyetlen elem, amelyet a készítők nem erősítettek, hanem visszavettek az első évadhoz képest, a gusztustalanság, és a hányingerkeltő elemek (mint az első évad mellein keresztül exkrementáló bérgyilkosnője). Ez szerencsére nem ment a szereplők vagy a történetek kárára, az új szezon ha lehet, még őrültebb szituációkat állított a Goodman család és démoni négylábújuk elé – felbukkan az Öreg Város Adam West-féle Batmant parodizáló egykori szuperhőse, aki a kiléte lelepleződése után depresszióba esett, és a függőjévé vált annak, hogy savanyú cukorkákat dug a seggébe, a városba érkezik egy hardcore vegan szekta (melynek vezetőjét a vendégszereplő Rob Zombie szinkronizálja), és még egy csapat sorozatgyilkos, köztük Anthony Hopkins Hannibáljának egy igen kétes értelmi szintű paródiája is elszabadul.

Az irgalmatlan mennyiségű pihentség és őrület mögött pedig ismét meg-meg csillan a készítők kreativitása és a történetvezetés tudatossága. Nem kell Rick és Morty szintű metára gondolni, ami egészen a következő évadig lázban tartja a rajongókat, a lényeg hogy random szituációk egymásra dobálása helyett a narratíva igenis szépen lassan összeáll az epizódok között, mellette folytatódik több, az előző évadban megkezdett történetszál, mint Nagyláb és az általa börtönbe juttatott maffiózók kálváriája, sőt kapunk egy teljes epizódot is, amely az Öreg Város lakói által nézett fiktív sci-fi sorozat, az Asztronauta Delfin Detektív súlyosan fárasztó kalandjait mutatja be. A karakterek jellemváltozásai is tudatosak – eleinte nem értettem, hogy az évad második felében miért lett Tommy és Mr. Goodman is egyre egydimenziósabb, idegesítőbb szereplő, az évadzáró szempontjából azonban mindez egy jól kitervelt célt – és egy újabb igen súlyos cliffhangert – szolgált, amelynek feloldására valószínűleg ismét másfél évet kell majd várnunk. Az évadzáró talán az egyetlen problémám a második szezonnal – bár a szálak remekül összeérnek, a végkifejlett pedig nyitva hagyja egy újabb kiváló évad lehetőségét, a nyomába sem ér az első végének, ahol a szezon teljes elmebaját Goodman nagypapa pokoli túrája zárta a Mr. Pickles kutyaháza alatti sátánimádó szekta járataiban. Ettől függetlenül ajánlott mindenkinek, aki az első évadot is imádta, a 10 perces epizódok miatt továbbra is alig két óra alatt végig lehet pörgetni az egészet, a harmadik évadot pedig kíváncsian várom – van egy olyan érzésem, hogy a készítők még mindig képesek lesznek őrültebb, betegebb irányba terelni a történetet.

értékelés: 10/10

Zoo_Lee