Figyelmeztetés:

Ez a cikk kitalált történetekről szól. Bármilyen hasonlóság valós eseményekkel kizárólag Andersen műve. Vagy a Grimm-testvéreké.

Ennek ellenére, ha nem akarod, hogy a gyermekkorod tompa morajjal zuhanjon a mélybe, ne olvasd tovább.

 

Mi szóltunk…

Öt jól ismert esti mese kevésbé ismert változatát fogom bemutatni ebben a cikkben. Ha a Rózsaszín Pittbull dalszövegéhez hasonlóan feltetted már valaha a kérdést: „Miért, hogy a mesékben nem szerepel pornó?”, akkor jól kapaszkodj meg. Felejtsd el a negédes cukormázat, mert bizony a perverzitás és a kegyetlenség egyáltalán nem ismeretlen ebben a műfajban sem.

 

Hamupipőke

Egy sanyarú sorsú kis lánykáról szól történetünk, akinek két gonosz mostohanővére minden lehetséges alkalommal keresztbe tett. Rá hárult a házimunka, míg a másik kettő cseverészet, szépítkezett vagy Óperenciántúl aktuális szépfiújáról áradozott. Segítségére csak idomított galambjai voltak, akikre viszont mindig számíthatott.

Mindössze egyetlen dologra vágyott Hamupipőke, hogy végre kiszabaduljon a házimunka rabigájából és elmehessen a bálba.

Ebben egy Jótündér Keresztanya segít neki (aki a kínaiak szerint egy beszélő hal), ő varázsol neki ruhát, hintót, miegyebet (Kínában pl aranyat meg gyöngyöt).

Azonban egy szabályt be kell tartania: A varázslat semmivé lesz, amint éjfélt üt az óra, így Hamupipőke eddig bálozgathat. Természetesen a nagy dorbézolásban nem figyeli az idő múlását, aztán amint az óra kongatni kezdi az éjfélt, kénytelen rohamtempóval távozni. A nagy sietségben azért sikerül otthagyni a varázs-üvegcipellőcskéjét, amin nem fog az időlimit, így a herceg, aki természetesen azonnal és rettenetesen belezúg Hamupipőkébe, nem marad emlék nélkül.

Ennek birtokában hamarosan útra is kel, hogy megtalálja álmai nőjét és a királyság valamennyi lányával felpróbáltatja a cipőcskét (mert annyira lábfetisizta, hogy az arcát meg se nézte).

Mivel a királyfi meglehetősen népszerűnek számít, mint lehetséges férj, a két undok nővér is mindent megtesz, hogy belepréselje idomtalan csülkét a topánkába. Egyikük a sarkát, míg a másik a lábujjait nyisszantja le ennek érdekében. Azonban Hamupipőke galambjai felhívják a királyfi figyelmét a turpisságra (magától nem vette volna észre, hogy mindkettőnek dől a vér a lábából).

A mese boldog véget ér, a királyfi rátalál a sufniba rejtett Hamupipőkére és ezt világraszóló lagzival ünnepelik meg. Ennek betetőzéseképp a két mostohanővérnek a galambok kivájják a szemeiket, aztán mehetnek, amerre látnak.

 

Dr P. megjegyzése: Egyes források szerint valójában félrefordítás történt és nem üvegből, hanem szőrméből készült cipellő szerepel az eredeti történetben. Nos, nem szükséges freudi nézeteket vallani ahhoz, hogy észrevegyük a metaforát a királyfiban, aki bebarangolja a fél világot, keresve a „tökéletesen passzoló szőrpapucskát”.

 

 

Csipkerózsika

Ahogy az köztudott, a mesék világában roppant gyakoriak az átkok. Nem véletlen, hogy a várva várt kisded születésének megünneplésére összecsődített varázslények között is felveti fejét az irigység és a sértődöttség. Legfőképpen, ha kihagynak a buliból. Sőtpláne, ha hisztis nőből vagy.

Csipkerózsika mindjárt születéskor megnyer egy kevésbé kedves ajándékot is: Tizenhatodik születésnapjára ezeréves álmot kívánnak neki.

Ugyanis ezen alkalomból a körme alá fúródik egy lenmag (vagy tüske, tű, fordítás kérdése). Emiatt a kiscsaj konkrétan bekómázik.

Mivel az udvar lassacskán kihal mellőle, az őrizetlenül hagyott Csipkerózsikát egy vándorló királyfi találja meg. Ő pedig kihasználja az alkalmat és megerőszakolja a magatehetetlen lányt (végülis nem ellenkezett).

Az egyéjszakás kalandból ikrei születnek (legalább végigszunyálta a szülési fájdalmat). Az ikerpár egyik tagja elvéti az irányt és az anyatejet a kezében keresi. Ennek következtében kiszívja a kómát okozó lenmagot a körmöcskéje alól, így Csipkerózsika felébred. Érdekes, hogy senkinek nem jutott eddig eszébe kihúzni onnan.

A királyfi újra útra kel és mivel bejött neki a legutóbbi találkozás, ismét felkeresi őt. Csodálkozva látja, hogy ezúttal milyen életteli lett alkalmi partnere.

Természetesen azonnali szerelemre lobbannak egymás iránt és boldogan élnek, míg a királyfi neje(!) fel nem akarja falatni őket egy ogrével. De ahogy az lenni szokott, a szörny királyfi általi halált hal, a hisztis asszonyka megpukkad dühében, ők meg boldogan (és roppant egészséges kapcsolatban) élnek, míg meg nem halnak.

 

 

A szépség és a szörnyeteg

Történetünk egy elszegényedett kereskedő élete legszerencsétlenebb döntésével kezdődik. Virágot lopni még bocsánatos. Főleg, ha a lányának viszi az ember. Na de a háromfejű, szárnyas kígyóvá változott királyfi kertjéből lopni… Az felvet bizonyos kérdéseket az elmeállapotával kapcsolatban.

A szörnyeteg rettenetes haragra gerjed és váltságdíjat követel. Mit van mit tenni, rááll az alkura és a sza… szakadt kis életéért cserébe ottlakásosra átadja neki a lányát.

Belle (tudniillik így hívják a leányzót) egészen megszereti az életet az elátkozott herceg palotájában. A magányon kívül csak egyvalami zavarja kissé: Valami megmagyarázhatatlan módon a kígyó ágya éjjelről éjjelre közelebb kerül az övéhez (Nahát, milyen érdekes). Addig-addig, míg egy este a kígyó már az ő ágyában alszik.

Másnap a szörnyeteg megengedi neki, hogy meglátogassa a családját, azaz virágtolvaj apját és nővéreit (Tehát „bizonyos szolgáltatásokért” cserébe kap kedvezményeket). A kígyó egyetlen kikötése mindössze az, hogy egy hetet lehet csak távol, különben megöli magát. Lássuk be, ez egy felettébb kiváló zsarolás, ha valakit túszként tartasz fogva.

A vakáció végének közeledtével a lány testvérei próbálják őt maradásra bírni. Na, nem testvéri szeretetből, hanem éppen abban bíznak, hogy ha késve érkezik vissza, a szörnyeteg jól felfalja (Elvileg azt mondta, hogy megöngyilkolja magát, de ők nem igazán veszik figyelembe, mit is beszélt… Tipikus…).

Belle késve bár, de megérkezik a palotába és látja, hogy a szörnyeteg valóban megölte magát. Ekkor rájön, mennyire szerette (Fene a gusztusát) és bánatában összesírja a szörnyeteg egyik fejét (Emlékeztető: három is volt neki), amitől csodák csodájára az visszaváltozik daliává.

 

 

A kis hableány

A hableányos trükkös kis lények. Csodálatos énekükkel magukhoz csábítják a hajósokat, hogy aztán válogatott kínokban részesíthessék őket. Azonban lelkük az nincs. Igenám, de mivel trükkösök, rájöttek a jogi hézagra. Mégpedig arra, hogy ha házasságot kötnek egy emberrel, akkor valahogy mégiscsak lesz lelkük. Ezt nem kell megérteni, ezt el kell fogadni.

Ez a lélekszerző akció motiválja a hableányt, hogy a Tengeri Boszorkányhoz forduljon. Azt tervezi ugyanis, hogy elcsábít egy embert, hogy ezzel lelket szerezzen magának. A Boszorkány lábakká varázsolja uszonyát, hogy végre széttehesse azokat. Az apróbetűs részben pedig az áll, ha nem sikerül a terve, azaz kiszemeltje nem veszi feleségül, azonnal szörnyethal.

A lábakért cserébe viszont le kell mondania a hangjáról, így csodálatos éneke nélkül kell magába bolondítani kiszemeltjét. Ráadásul újdonsült lábain minden lépése olyan fájdalmat okoz, mintha vörösen izzó késekkel szurkálnák. Ez mégsem riasztja vissza, csábító táncával próbálja elrabolni a szívét.

Bánatára azonban a férfi mást választ. Hableány-testvérei megpróbálják visszacsinálni az alkut: Egy kést adnak a hableánynak, hogy ölje meg a férfit. Ha a vére a lábára hull, az visszaváltozik uszonnyá és ő visszatérhet a tengerbe.

Azonban képtelen ezt megtenni, mert rájön, hogy mennyire szereti a férfit, ezért leveti magát egy szikláról és teste habbá változik.

 

Kitekintő megjegyzés:

A kis hableány valójában Hans Christian Andersen vallomása, melyet szerelmi bánatában írt… Egy férfinak.

Ugyanis szerelme egy nőt választott, akit feleségül is vett. Tehát ahogy nem lett a hableányé a férfi, úgy az övé sem.

Namármost ebből fakadóan felmerül egy elég meredek kérdés: Ezzel azt akarja Andersen mondani, hogy ahogy a hableányoknak, úgy a melegeknek nincs lelkük?

 

 

Hófehérke

A királyi udvar öröme nem felhőtlen, hiszen a vágyott gyermek, Hófehérke születésekor a királyné elhunyt gyermekágyi lázban. Gyászában a király kiválasztja kettes számú nejének a fellelhető legegocentrikusabb, tükörfetisizta gonosz boszorkányt.

Ő a felsorolt remek tulajdonságaiból kifolyólag szaporodni ugyan nem kíván, de merő passzióból, és hogy egy beszélő tükör ne rombolja az egoját („Ki a legszebb a vidéken?” – kérdezgeti folyton), úgy véli, a serdülőkor hajnalán ki kellene irtani a cseperedő Hófehérkét.

Megbízta hát a királyi udvar vadászát, vigye el a kislányt az erdőbe (Khm…) és gyilkolja le. Ez viszont nem elegendő a boldogságához, bizonyítékként Hófehérke néhány, gasztronómiailag ínyencségnek számító belsőségét követeli vissza, hogy vacsorára jóízűen elfogyaszthassa.

A vadásznak azonban megesik a szíve rajta, így a hozzávalóból menekülő lesz. Erdei bóklászása során talál egy kis házikót, ahová betör és ki-gerilla-takarítja. Valójában önkényes lakásfoglaló lesz és bevágja a szunyát.

Hamarosan azonban megérkezik a ház tulajdonjogát birtokló munkáscsoport. Konkrétan egy hét fős brigád a helyi bányából.

Nézzük csak, mit is jelent ez valójában: Hét izzadságszagú, szénport köhögő, nehéz fizikai munkát végző gnóm.

Nekünk pedig el kellene hinni, hogy ezek egy nő (Lány, tökmindegy) felbukkanására annyit reagálnak, hogy mesélj nekünk meg táncoljunk?

Akárhogy is, Hófehérke boldogan éldegélne a munkásosztály által a nőknek kiszabott háziasszonyi szerepben (Mint királyi sarj), ha a nagypofájú tükör el nem árulná kedvenc mostohájának, hogy igencsak életben maradt.

A királynő dühében felkutatja rejtekhelyét és egy mérgezett tűvel hatástalanítja Hófehérkét.

A törpék addig őrizgetik élettelen kis testét (Nekrofília), míg egy arra kószáló királyfi rá nem talál. Ahelyett, hogy legalább neki lenne annyi esze, hogy orvost hívna hozzá, ha már a törpéknek nem jutott el idáig az agykapacitása, egy üvegkoporsóba zárva elviteti a palotájába (Nekrofília 2.0).

Mivel a vegetatív nőszemély kevésbé elégíti ki a vágyait, a királyfi hamarosan megnősül. A feleség a palotában ténferegve rátalál Hófehérkére és a mérgezett tűre. Mikor ezt kihúzza, Hófehérke magához tér. (Hogy a francba nem jutott ez senkinek eddig eszébe?)

A boldog végkifejlet olyan csavart tartogat, amire férfi olvasóink nyilván a „lehető legboldogabb” – címkét tennék: A királyfi úgy dönt, MINDKÉT nőt szeretné megtartani magának. A legszebb: Ők ebbe TERMÉSZETESEN bele is egyeznek.

És boldogan gruppeneztek, amíg meg nem haltak.

 

 

psycho_zsofi