Íme, hát elérkeztünk a Hammer Frankenstein szériájának utolsó állomáshoz. 5 évet kellett várni arra, hogy a brit stúdió folytassa az őrült doktor történetét (bár időközben elkészült az első rész remakeje, mely a The Horror of Frankenstein nevet viseli), ám ez a hosszabb időszak sem volt elég arra, hogy Terence Fisher, aki végig kitarott a sorozat mellett és kinek ez volt az utolsó filmje, és gárdája újabb ötletekkel rukkoljon elő.

Simon (Shane Briant) egy lelkes ifjú orvos, aki követni akarja Frankenstein báró kutatásait, ám ez lesz a veszte. Miután varázslás vádjával elmegyógyintézetbe küldik, megtudja a szanatórium igazi vezetője nem más, mint Victor Frankenstein (Peter Cushing), aki hosszú évek bujdosása után sem mondott le az új élet létrehozásáról. A báró miután megbizonyosodott Simon zsenialitásáról, segédjévé fogadja, továbbá segítségükre lesz a gyönyörű, ám de néma Sarah.  Mikor az egyik bentlakó, az inkább majom, mint ember Schneider (David Prowse, igen, ő az aki Darth Vadert is alakította) öngyilkosságot követ el, el is kezdik a kutatást a feltámasztásához, már csak egy egészséges agy hiányzik. Szerencséjükre nem sokkal később megszabadul az életétől a zseniális Durendel professzor, így az övét operálják a majomtestbe. Sajnos azonban az új testbe költözött elme egyre jobban kezd hasonlítani az eredeti tulajdonosához, az őrült Schneider-hez, így mindenkinek az élete, aki az elmegyógyintézet lakója, veszélyben forog…

Sajnos a film nézésekor az embernek óhatatlanul deja vu érzése van, és ennek nem az az oka, hogy hiba van a mátrixban! Már a sorozat előző részeiről is csak úgy visított az ötlettelen forgatókönyv, ám ez az utolsó rész ebből a szempontból túlmegy minden határon. Míg a Revenge of Frankenstein című filmben még nagyon ötletesnek és izgalmasnak találtam az agytranszplantáció ötletét, addigra eme műre már nagyon elcsépeltté vált. Nem hiszem el, hogy az egyre öregebb Frankenstein zseniális eszébe nem jut semmi más, csak az, hogy halott testekbe agyakat illesszünk. Pedig a korábbi alkotások már megmutatták, hogy a doktor képes ám másra is, ám úgy tűnik Terence Fisher-nek nagyon megtetszett az ötlet, hogy új elmét kaphat egy ember. A filmen sajnos az sem segít, hogy mindössze egy helyszínen játszódik, egy elmegyógyintézetbe, ami ráadásul bezártság-érzetet is kölcsönöz az alkotásnak. A történet, melynek most sincs semmi köze az előző részekhez, nagyon lassan halad előre, ráadásul most is háromnegyed órát kell várni egyáltalán a szörnyre, így arra is hogy igazán elkezdődjön a történet, ám ezt már megszoktuk a Hammer filmektől. Ahogy azt is megszoktuk, hogy a mellékszerepekre nem a legjobb színészeket válogatják be, ám itt szinte mindegyik karakter felejthetőt alkotott.

Ez talán egyedül Peter Cushing-ra nem igaz, ő még hosszú évek után is hitelesen hozza a tudományért bármit megtenni képes tudóst. Hasonlóan alakított a Simon-t játszó Shane Briant, bár lehet néha kicsit túl is játsza a szerepét. A szörnyeteg maga, habár a címmel ellentétben semmi köze sincs a pokolhoz, nagyszerűen néz ki, bár ijesztőnek nem lehetne mondani, ám szinte lerí róla, hogy veszélyes. Habár a történet egyáltalán nem fordulatos, és még a szövegkönyv is banális, azért akad benne humoros rész, annyira hogy maga Frankenstein is egy jóízűt nevet, ezzel mosolyt csalva mindenki arcára.  A filmben mindössze egy gyilkosság történik, ám ez tényleg brutális lett a maga nevében, a maszkmesterek tényleg kitettek magukért.

Ennek ellenére a Hammer stúdió Frankenstein szériájának utolsó része nagyon felejthetőre sikeredett, nem ilyet érdemelt volna, annak ellenére, hogy Peter Cushing mindegyik részben zseniálisan alakította az őrült tudóst. A széria után a színész már nem öltötte magára a doktor szerepét, helyette olyan művekben szerepelt, mint a Csillagok háborújának 4-ik része. A hullámzó teljesítményű széria végül is kifulladt az ötlettelenségben, mindennek ellenére mindenkinek, ki rajong a régi horror filmekért, csak ajánlani tudom, még ezt az utolsó részt is, hisz érződik benne az a klasszikus, csak a Hammer filmekre jellemző gótikus hangulat.

Értékelés: 6/10

Kele-man