Egy igazán különleges sci-fibe futottam néhány évvel ezelőtt egy kedves ismerősöm ajánlásával. Utána többen is megerősítették, hogy érdemes belekezdeni, így végül nem bántam meg, hogy nekiültem és végignéztem ezt a tudományos munkának ugyan nem tekinthető, de kimondottan részletesen kidolgozott kvantumfizikai elméleti alapokra épülő sorozatot. A Steins;Gate ötvözi magában az X-aktákos, The Big Bang Theorys geek érzetet, valamint a Donnie Darko thrilleres háttérhangulatát.

Rintarō Okabe egy hóbortos, kicsit a valóságtól elrugaszkodott tudós, aki elsősorban az időutazás elméletével és – potenciális – gyakorlatával foglalkozik. A híres John Titor minden egyes kapcsolódó munkásságát olvasta a témáról, és igencsak felháborodik, amikor egy konferencián valaki saját felfedezéseként adja elő a „mester” egyik elméletét. Meglehetősen vehemensen ágál ez ellen, és nem igazán érti, miért rángatja ki magával a fiatal lány, Kurisu Makise, hogy megkérdezze tőle, mit is akart mondani neki negyed órával előtte.

A fizikus férfi kémnek gondolja a lányt, és gyorsan otthagyja, hogy összefusson Mayuri Shiina nevű régi barátjával, aki egyébként is zargatta már sms-ben. A lépcsőházban rá is bukkan, ahol kísérője megkéri, segítsen neki megkeresnie azt a kis játékot (Oopa), amit még az előadás előtt Okabe szerzett neki az automatából. Ugyanis egy limitált, ritka darabról van szó, ami akár 10000 yent is megérhet a gyűjtőknek. A férfi elcsigázva mászkál a lépcsőházban, amikor sikításra lesz figyelmes, így odasiet, és egy vérbefagyott holttestet talál, Kurisu-ét. Nem tudja, mit tegyen, gyorsan sms-t ír kollégájának, “Daru” Hashidának, ám ekkor furcsa, megmagyarázhatatlan érzés lesz úrrá rajta. Megszédül, úgy tűnik, csupán elrévedezett. Ahogy már más esetekben is megszokhattuk – Tsukihime, Lunar Legend –, kicsit megnyugszik, de érzi, valami nem stimmel, hiszen társai nem emlékeznek az elmúlt nap eseményeire, sőt, később Kurisu Makisét is megpillantja − élve.

Úgy tűnik, furcsa álomból ébredt és minden csak a képzeletében történt meg. Így visszatér napi rutinjához, hiszen Ő egy zseniális tudós, Kyōma Hōōin, aki titkos laboratóriumában csodafegyvereket és találmányokat készít. Kettesszámú labormunkatársa Mayuri Shiina, akit mintegy túszként tart magánál ördögi terve megvalósítása érdekében. Hűséges társa, „Daru” Hashida, aki a hármasszámú, és egy igazi kiberzsonglőr – és perverz – hacker. Ők hárman egy elektronikus készülékeket javító boltocska felett bérelnek hadiszállásként funkcionáló titkos lakást. Sajnálatos módon azonban a bérleti díj igencsak borsos és mindannyian le vannak égve. A nagy felfedezés pedig igencsak várat magára. Egyedül egy átalakított mikrohullámú sütőt tudnak felmutatni, ami cserébe undorító zöld géllé változtatja a belérakott banánt – don’t ask. Hogy mit keres a banán egy melegítésre szolgáló eszközben? Erre nyilvánvalóan őrült tudósunk megfelelő magyarázattal tudna szolgálni, hiszen valójában egy ’mikrohullámúfon’-ról (ideiglenes név) van szó, amely képes… nos, mire is, azt még pontosan nem tudja, de bizonyosan korszakalkotó lesz. Hiszen a SERN (nem, nem a CERN, ez VÉLETLENÜL hasonlít csak rá) emberei mindenhol leselkednek rá és meg akarják kaparintani titkait, találmányait, mert gonoszak, és meg kell tőlük védenie a világot − El Psy Congoroo.

Valóban nehéz eleinte eldönteni, hogy Okarin igazi őrült tudós-e, akire igazi ipari kémek vadásznak, vagy mindez csupán élénk fantáziájának, excentrikus személyiségének, valamint átlagon felül fejlett szuperegójának szüleménye-e. Egy biztos, hogy egyre többen gyűlnek köré, és látszólag teljesen lökött fantazmagóriája ellenére felnéznek rá, követik, és nem nevetik ki viselkedését. Még Kurisu Makise, alias Christina is megkedveli és meglátja benne a potenciális felfedezés előtt álló kvantumfizikus alakját.

A cselekmény felépítése kimondottan szórakoztató és érdekfeszítő, így elég gyorsan magával ragad a sorozat és csak faljuk az egyre izgalmasabb epizódokat. Ahogy egyre több szereplő csatlakozik be a történet fő szálába, elkezdjük vizualizálni a teljes képet és új értelmet kapnak a találmányok, a furcsa közjátékok, a karakterek viselkedése és a látszólagosan kaotikus kényszerképzetek. Nyilvánvalóan nem szeretném túlboncolni a kvantumfizikai hátteret, hogy tudományosan vajon mennyire helytálló, de nem is ez az anime célja, hogy levezetésekkel kösse le az agyunkat. Jóval fontosabb az, hogy olyan problémákat vet fel, amelyről például a Kurau, Phantom Memory, illetve a Darker Than Black is értekeznek. Egyértelműen tiszteleg több sci-fi film előtt is, és ami a talán a legszembetűnőbb, az a Vissza a jövőbe trilógia, hiszen a tér-idő kontinuumon túl még a Delorean is említésre kerül. Nem annyira meglepő ezek után, hogy immár le is írom: az időutazás elméletével értekezünk, illetve az etikai, filozófiai, illetve kvantumfizikai vonzatairól. Az a zseniális benne, ahogyan fokozatosan felépíti bennünk a feszültséget és a látszólagos önfeledt szórakozásból hirtelen ránk borítja az asztalt és kemény thrillerbe, drámába csap át a hangulata. Tényleg a semmiből robban arcunkba a rideg valóság, azok a felvetések, veszélyek, melyekkel rengeteg sci-fi foglalkozik. Mindennek ára van, annak is, amelyről azt gondolnánk, hogy csupán semmiség. Szerintem fantasztikus a váltás és az a vicces benne, hogy amennyire hirtelen történik, olyan gyorsan értékeljük át az előtte lezajlott cselekményt. Részletesen elő van készítve, szinte kiszúrja a szemünket, mégsem gondolunk rá a kiválasztott pillanatig.

A témát egyébként én is nagyon kedvelem, az időutazás felelősségének, illetve bizonyításának kérdésköre gyakorlatilag önmagában hordozza saját válaszát. Ahogyan a The Big Bang Theoryban is ügyesen felvetik, előbb fogjuk megtudni, hogy lehetséges, mintsem ténylegesen megvalósulna. És ezzel nem lövök el semmilyen spoilert sem, mert nem fogom elmondani, hogy ezekből mit fognak ábrázolni a Steins;Gate-ben. A lényeg, hogy boncolgatja, vajon lehetséges-e és milyen potenciális következményei lehetnek, ha valakinek ez mégis sikerülne. Roppant izgalmas fejtegetés, figyelembe véve a könnyed felütést és a néhol sitcom jellegű játékos párbeszédeket.

A Hiroshi Hamasaki (Steins;Gate Fuka Ryōiki no Déjà vu, Orange, Blade & Soul) és Takuya Satō (Armitage III: Poly-Matrix, Strawberry Marshmallow) rendezte sorozat egyébként szintén számítógépes játék alapján készült, miként a Higurashi no Naku Koro ni is. A világból pedig nem ez az első, amit készítettek, hiszen ott van a Chaos;Head is, melyre még utalásokat is kapunk az animén belül, melyet természetesen csak azok vesznek észre, akik ez utóbbit is látták. Sőt, nem régiben kaptuk az információt, hogy spin-off-ot is kap a sorozat, Steins;Gate 0 címmel. A zenéje (Jun Murakami és Takeshi Abo – Steins;Gate Fuka Ryōiki no Déjà vu) szerintem kiemeli a sci-fis hangulatot, a főcímdal (Kanako Ito: Hacking to the Gate) pedig kimondottan szerethető. A karakterdizájn a fent említett okokból kifolyólag nem meglepő, hogy Kyuta Sakai (Akame ga KILL!, Higurashi no Naku Koro ni Kai, Higurashi no Naku Koro ni Gaiden Nekogoroshi-hen, Higurashi no Naku Koro ni Kaku ~Outbreak~, Steins;Gate Fuka Ryōiki no Déjà vu, When They Cry – Higurashi) és huke (Steins;Gate Fuka Ryōiki no Déjà vu) munkája, és ezért meglehetősen kiemelkedő színvonalú, csodálatos képi világa van, illetve a CG is frappánsra sikeredett.

Az anime 25. része valójában nem szervesen kapcsolódik a történethez, illetve egy OVA, amely egyfajta játékos kibontása az egyik nyugtalan szálnak. Amennyiben a filmet is tervezitek megnézni, akkor szerintem érdemes megtekinteni. Viszont a további, nyúlfarknyi OVA-kat (valójában special epizódok) egyáltalán nem ajánlom, játékosak, de nem adnak semmi tartalmat a sorozathoz. Azonban, ha már ide elérkeztünk, ugorjunk is tovább.

Értékelés: 9/10

 

Steins;Gate Fuka Ryōiki no Déjà vu (Film)

Lehetséges, hogy amiről írok nem teljes mértékben minősül horrornak, ámde szándékosan értekezem erről a műről, mert sci-fi thrillernek viszont zseniális. Maga a film egyszerre minősíthető kötelező darabnak, amennyiben az eredeti problémafelvetések mellé egy újabbat is hozzátesz és sikeresen kifejt, illetve akár ki is hagyható pont ezért, hiszen kicsit más szemszögből foglalkozik az időutazás teóriájával. Én inkább hajlok az első verzióra, nagyon kedves alkotás és a témája szintén rengeteg sci-fiben előkerül.

Pont azért nem is szeretnék hosszasan foglalkozni ezzel az animével, mert igazán csak egyetlen kérdést feszeget – bár elég érdekeset – és ennek a megnevezése majdnem, hogy el is spoilerezné az egészet. Így tehát sejtelmesen fogalmazva csak annyit említenék itt meg, hogy felveszi a fonalat ott, ahol a sorozat cselekménye folytatódna, majd kiragad a Steins;Gate-ből egy elemet, melyet már elég alaposan kifejtett, aztán kicsit lecsupaszítva felboncolja azt. Nyilvánvalóan mindennek ára van, ezt már megszokhattuk. Ha egy tóba kavicsot dobunk, egy idő után a hullámok elülnek, és a felszín kisimul, de a vízben attól még egy kővel több lesz. Azon túl, hogy ez egy iszonyatosan mély gondolatkifejtés tőlem és ismét rettenetesen bölcsnek érzem magam, valójában teljesen igaz is. A párhuzamos világok elméletét már a Sliders című remek sci-fi sorozatban megismerhettük és kicsit a veszélyeiben is elmerülhettünk, bár inkább akció, mintsem drámai aspektusból. Ebben az animében jóval több a tudományos fejtegetésen túl a filozófiai, pszichológiai problémák taglalása, illetve ezek valójában akár azonosnak is tekinthetőek – viszont ehhez elég messziről kell szemlélni az teljes képet.

Egyébként maga a Fuka Ryōiki no Déjà vu megszólalásig hasonlít egy másik sorozat közelítőleg azonos problematikájával foglalkozó filmjére (Suzumiya Haruhi no Shōshitsu – ez is tervbe van véve). Ettől eltekintve érdemesnek tartom a megtekintésre, hiszen ez is egy izgalmasnak minősülő téma, bár inkább a drámai oldalt fejti ki bővebben. Természetesen illik kiemelnem, hogy teljesen kerekké varázsolja a történetet, ezért mindenképpen nélkülözhetetlen, ha tetszett a Steins;Gate.

Egyértelműen ajánlom a sci-fi rajongóknak és az időutazás téma kedvelőinek mindkét alkotást. Érdemes elmerülni a világban, megismerkedni a szereplőkkel, a zenével, valamint a drámai és a thrilleres megközelítéssel is.

Értékelés: 8/10

Smaragd Sárkány