Az animék világában nem ritkák a krimik, a detektív történetek, valamint a misztikus sztorik. Vannak köztük olyanok, melyek híresebb műveket dolgoznak fel, mint például Agatha Christie két leghíresebb nyomozójának eseteit, illetve egyéb szépirodalmi vonatkozásúak is akadnak. Yoshikazu Takeuchi 1991-ben megjelent novellájából, a Perfect Blue: Complete Metamorphosis-ból adaptálták azt a művet, melyet most szeretnék bemutatni. Ahogyan már több fontosabb alkotással kapcsolatban, itt is szeretném jelezni, hogy szerencsénkre magyar megjelenése is volt.

Mima Kirigoe egy fiatal lány, aki nagyon szereti a közönségét. Egy méltán népszerű J-pop banda énekesnője és kora ellenére éppen pályája csúcsán tündököl. Imádják, rengeteg követője van, de egy ügynök meggyőzi őt, hogy ennél sokkal többre hivatott és ideje, hogy elmerüljön egy sokkal szélesebb körű médiumban, mégpedig a televíziózásban. Hiszen kétségtelenül a képernyőre született, azonban természetesen lehetetlen volna, hogy színészi és énekesnői karrierjét is megtarthassa, tehát szakítania kellene múltjával, a számára oly kedves lánybandával, illetve szívéhez közel álló számtalan rajongójával. Rá is szánja magát és elindul ezen az új úton, melyet sugalmaztak neki, azonban még népszerűsége sem elegendő ahhoz, hogy ne kelljen gyakorlatilag a nulláról elkezdenie mindent, és első körben epizódszerepet sem igazán kap, csak egy mondatot kell elmondania. Ettől függetlenül nagyon igyekszik, még a technikai fejlődéssel is megpróbál lépést tartani, hiszen online blogot indít, ahol tartani tudja a kapcsolatot régebbi ismerőseivel, valamint követőivel is.

Arra azonban egyáltalán nem számít, hogy valakinek nagyon nem fog tetszeni, amit művelt a zenekarral, illetve amilyen mélységekbe kell ereszkednie ahhoz, hogy felépíthesse új imázsát. Akad olyan, akit annyira feldühít, hogy le kell alacsonyítania magát, igencsak megalázó, kezdő szerepekhez, hogy képes megfenyegetni Mimat, sőt az üresnek tűnő üzenetek egyre zaklatóbbá, egyre durvábbá válnak és egy idő után a körülötte lévők is komoly, halálos veszélybe kerülnek.

Satoshi Kon (Millennium Actress, Paprika, Paranoia Agent, Tokyo Godfathers) neve számomra egyet jelent a japán szürrealista animével. Valószínűleg nem csak nekem jut eszembe róla ez a képzet, hiszen minden egyes művét átjárja egy színes, többrétegű, álomszerű valóság. Sosem lehet igazán tudni, hogy hol húzódik a határ a való világ és a fantázia között, olyan fantasztikusan egymásba olvadnak, mintha nem csak a rajzok, hanem maga a cselekmény is egyfajta festmény volna. A Perfect Blue egyszerre kellemesen izgalmas krimi és ügyesen kidolgozott pszichothriller. Érdekessége, hogy nem csak, hogy a rendező legelső munkája, amely meg is hozta számára a hírnevet, hanem egy véletlennek köszönhető, hogy egyáltalán megvalósult. A novellát ugyanis eredetileg élőszereplős filmmé szerették volna adaptálni, azonban a stúdió kénytelen volt megvágni a költségvetést, mert az 1995-ös földrengésben jelentős károk keletkeztek az épületekben. A sors különös fintora, hogy emiatt egy kiváló mester emelkedhetett ki a romok közül. Előtte sem volt azért ismeretlen a neve, hiszen például a Memories című anime Magnetic Rose epizódját is ő írta.

A karakter dizájnért a mesteren túl Hideki Hamasu (Rurouni Kenshin, Vampire Wars) felelt, aki az animációkat (Wolf Children, Tokyo Godfathers, Tales from Earthsea, Spirited Away, Ponyo on the Cliff by the Sea, Paprika, My Neighbors the Yamadas, Legend of the Millennium Dragon, Howl’s Moving Castle, Ghost in the Shell) is felügyelte. A művészeti megoldásokért Nobutaka Ikének (Tokyo Godfathers, Paprika, Millennium Actress, The Garden of Sinners) jár a köszönet. A varázslatos zene pedig Masahiro Ikumi munkája. Ők együtt zseniális, kőkemény, igazi hitchcocki thrillerhangulatot teremtettek a Perfect Blue-nak.

Aki egyszer belekóstol Satoshi Kon műveibe, nehezen állja meg, hogy egyrészt gondolkodás nélkül megússza, másrészt hogy meg ne kívánjon újabb darabokat tőle. Mindegyik filmjét, illetve sorozatát áthatja a szürreális látványvilág, a rengeteg szín, a bonyolult, de kidolgozott cselekmény, illetve a valóság és a fantázia − illetve álom − határának tökéletes összeolvadása, elmosódása. Tényleg nem lehet tudni, hol kezdődik az elme szüleménye – főként azt, hogy kinek a fejében járunk – és hol ér véget a szemeink által látható kép, amelyet agyunk a való világként azonosít. Minden egyes alkotása elmerülési lehetőséget nyújt saját elménkbe, hiszen alaposan meg kell dolgoztatnunk szürkeállományunkat, hogy lépést tudjunk tartani a rendezővel. Ugyanez megfigyelhető, illetve kimondottan nehezen követhető a rendező egy másik filmjében, melyet idén (2016) május óta az USA-ban ingyenesen elérhetővé tettek a Youtube felhasználók számára. Kérdésem, melyik ez az anime?

A misztérium nehezen megfejthető és megfelelő részletességgel kidolgozott, de a rendezés minden ponton ellenünk dolgozik, így esélyünk sincs kitalálni a végkifejletet. A filmet előszeretettel tudom ajánlani bárminek, olyanoknak is, akik nem feltétlenül kedvelik az animéket, hiszen művészeti, zenei, cselekményvezetési megoldásai igazi krimikkel, thrillerekkel vetekednek.

Értékelés: 9/10

ANN

Smaragd Sárkány