Ha poszt-apokaliptikus animékről beszélünk, akkor ez a mű elengedhetetlennek számít. Nem is csak ebből a szempontból, hiszen a Neon Genesis Evangelion az egyik alapmű, amivel nem csak a rajzfilmkedvelőknek illik megismerkedni. Abba a kategóriába tartozik, amit kimondottan nem gyerekeknek, hanem sokkal inkább felnőtteknek szántak, és újranézve egyre többet nyújt. Én körülbelül 10-15 évvel ezelőtt találkoztam vele először úgy, hogy teljesen végignéztem. Az első barátnőm ismertetett meg vele, talán 1999-ben és akkor még nem voltam tőle elragadtatva. Kellett egy kis idő, hogy élvezni tudjam és elvonatkoztassak a látszólagos történettől.
„Young boy, like a cruel angel’s thesis,
Live up to be a legend…
Even though clear blue winds
Beat on the door of my heart,
You just smile, looking straight at me
Too involved in yearning for
Something to hold on
The innocent eyes still no nothing of fate yet.
But someday you will notice
On those shoulders of your
There are strong wings
To guide you to the far future.”
A mára már totálisan epikussá vált introzene ügyesen megalapozza az egész sorozat alaphangulatát. Látszólag könnyed műről van szó, de a szövegben rejlik a kulcs, mely gigantikussá varázsolja a projektet. Elsőként felvázolom a cselekményt és a hátteret.
A történet szerint a 14 éves Shinji Ikarit apja magához rendeli Neo-Tokyo 3-ba. Hosszú ideje nem találkoztak, így a fiú meglehetősen izgatottan, ugyanakkor feszülten éli meg a viszontlátás örömének lehetőségét. Érződik, hogy előítéletei vannak az eseménnyel kapcsolatban, ráadásul Gendou Ikari helyett a NERV egyik részlegvezetője, Misato Katsuragi érkezik érte az állomásra. Szegény Shinji pont egy háborús helyzet kellős közepébe csöppen, ugyanis a Földet egy angyalnak nevezett ellenséges entitás támadta meg. A hadseregnek nem sikerült elpusztítania, csak legyengítenie és a frissen befutó tinédzsert kész tények elé állítják: vezetnie kell valahogyan egy fura szerkezetet, amit EVA-01-nek neveznek és leginkább egy hatalmas gépóriásra hasonlít. Apja mindenféle bevezetés nélkül szenvtelenül közli a fiúval, hogy üljön bele, ölje meg az angyalnak titulált lényt vagy húzzon vissza oda, ahonnan jött.
Shinji egyrészt egy kukkot nem ért az egészből, másrészt eléggé bizonytalan önmagában annyira, hogy ezt a szituációt ne tudja megfelelően lereagálni. Titokban reménykedett abban, hogy családi szeretet vezérelte Gendout abban, hogy érte küldött. Apja szilánkokra zúzta minden illúzióját hideg szavaival és a fiún olyan kétségbeesés lesz úrrá, hogy úgy érzi, csupán eszköz és nincs is igazán szükség rá. Megmakacsolja magát, ami szerintem totálisan érthető, és haza is indulna, azonban váratlan eseményként a sérült, bekötözött Rei Ayanamit tolják be hordágyon, hogy törött karral, félvakon üzemeltesse a gépezetet. Nincs más megoldás, Shinji egyszerűen rá van kényszerítve, hogy azt csinálja, amire apja utasította: beszáll a monstrumba, amiről fogalma sincsen, hogy hogyan működik.
A csodával határos módon sikerül legyőznie az angyalt, de a kórházban ébred fel és semmire sem emlékszik. Lassan kibontakozik előtte a kép, hogy a világot a Second Impact után természetfeletti képességgel rendelkező lények próbálják elpusztítani. Egyesével érkeznek, mindegyiknek más az alakja és más erőt birtokol. Nem könnyű végezni velük, de állítólag a bolygó és egyszersmind az emberiség jövője a tét. Nincs idő arra, hogy egy kamasz fiú sértődöttet játsszon vagy, hogy családosdira pazarolják a drága időt. Apja éppen ezért hűvösen viselkedik vele és Shinji gyakorlatilag azért vállalja el újra és újra az EVA modell irányítását, hogy Gendouból elismerést, büszkeséget, vagy bármilyen pozitív érzelmet váltson ki.
Totálisan fucked up szituációba kerül a tinédzser fiú és környezete csak részben tud neki ebben segíteni. Gyorsan fel kell nőnie és egyre több elvárás támad vele szemben. Olyan kérdésekben kell döntenie másodpercek alatt, melyek egy erősebb karakter lelkét is pillanatok alatt felőrölnék. De számára nincs idő, csak nyomás, csak parancsok és kötelességek.
Talán már ezekből sikerül éreztetnem, hogy a valós történetnél jóval túlmutat a Neon Genesis Evangelion. El is árulom, hogy miért: egy egzisztencialista drámáról van szó. Semmiképpen sem könnyű befogadni, pláne elsőre megérteni az egészet. A cselekmény szépen fel van építve, a hátterek ügyesen kirajzolódnak, a hangulat iszonyatosan nyomott és csak néha töri meg vidámságnak tűnő önfeledt játék a komorságot, de ezek sosincsenek teljesen rendben. Érződik, hogy az egész képből valami nagyon hiányzik, a világgal és a szereplőkkel valami nincsen rendben. Senki sem egészséges mentálisan, valamilyen titka, lelki problémája mindenkinek van. Ettől pedig az Evangelion erősen depresszív lesz. Hiába a megmagyarázott cselekmény, a múltból kiinduló dühök és az alapszituációban rejlő poszt-apokaliptikus világ, felsejlik, hogy itt ennél jóval többről is szó van.
Shinji Ikari tehát a főszereplőnk, akit szerintem sikerült elég jól bemutatnom. Visszahúzódó, szeretethiányos, bizonytalan tinédzser fiú, aki nem tudja, mit kezdjen a körülötte hirtelen felgyorsult világgal és emberekkel, akik csak elvárásokat támasztanak vele szemben. Sokszor a Harmadik Gyermekként emlegetik, arra utalva, hogy a harmadik pilóta, aki a gépmonstrumokat vezeti. Övé az EVA-01-es modell.
„I mustn’t run away. I mustn’t run away. I mustn’t run away. I mustn’t run away. I mustn’t run away.”
„Nem futhatok el. Nem szabad elfutnom. Nem futamodhatok meg. Nem adhatom fel. Nem menekülhetek el.” /szerk. ford./
Misato Katsuragi a NERV egyik részlegének vezetője, ő vezényli le a támadásokat az angyalok ellen. Egyfajta szószátyár, vidám parancsnok, aki zseniális taktikai érzékkel rendelkezik. Bár otthon kicsit slampos, mégis Shinji egyetlen támogatójává, szinte pótanyukájává válik. Nála szállásolják el a fiút (igazából külön kéri) és igyekszik fesztelenné, otthonossá varázsolni a lakást. De csak látszólagos minden körülötte is és ez sokban hozzájárul ahhoz, hogy megértse lakótársát.
„The hedgehog’s dilemma, the closer we become the more deeply we hurt. Now I understand. I finally understand he can’t let others know how he feels in any other way.”
„Ez a sündisznó-dilemma, hiszen minél közelebb kerülünk egymáshoz, annál mélyebb sebeket ejthetünk a másikon. Már értem. Végre megértettem, hogy nem akarja, hogy mások tudják, hogyan érez legbelül.” /szerk. ford./
Pen Pen Misato kedvence, egy új generációs „hot spring” pingvin. Mindenki össze tudja rakni a képet, az ő szerepe inkább a feszültség oldásában van.
Gendou Ikari a NERV egyik magas rangú vezetője. Shinji apja felel a kutatásért, amit a cég a Second Impact kapcsán EVA-projekt alatt futtat. Kimért, számító, tökéletes irányító, szenvtelen és csak a cégnek él, csak a célokat tartja szem előtt. Egyedül akkor mutat érzelmeket, mikor a titokzatos Első Gyermekről, Rei Ayanamiról van szó. Hozzá láthatóan nagyon közel áll és erősen kötődik.
„There is no one else who can pilot the Eva’s. As long as they survive, that’s what I’ll have them do.”
„Nincs más, aki vezetni tudná az Evákat. Gondoskodom róla, hogy ezt tegyék, míg bele nem döglenek.” /szerk. ford./
Rei Ayanami az előbb említett prototípus pilóta, és az EVA-00-át vezeti. Nagyon furcsa lány, nem nagyon barátkozik az osztálytársaival, minden parancsot kérdés nélkül teljesít, látszólag küldetésének tekinti a monstrum irányítását, valamint az angyalok elpusztítását. Érzelmeket igazán csak Shinji apja irányában táplál, de haragját könnyen kimutatja. Azonban ez tisztán harag, mással sosem keveredik. A fiúval nem tud mit kezdeni, mert nagyon kedves vele és úgy tűnik, ez nagyon megzavarja/felkavarja őt. Különleges, láthatatlan kapcsolat alakul ki közte és Shinji között.
„Why am I here? Why am I still alive? For what purpose? For whose purpose? The Fifth Child? Why? In what way are he and I alike?”
„Miért vagyok itt? Miért vagyok még mindig életben? Milyen célból? Kinek a célja érdekében? Az Ötödik Gyermek miatt? Miért? Miben hasonlítunk egymásra?” /szerk. ford./
Ritsuko Akagi programozó, és a kutatási részleg vezetője. Ő felügyeli és találja ki a teszteket, melyeket az EVA-kon végeznek. Elsősorban a tudománynak él és gyakran megfeledkezik róla, hogy gyerekek, emberek életével kísérletezik. Ilyen szempontból tökéletes párt alkotna Gendouval.
„This is man’s ultimate fighting machine the synthetic life form know as Evangelion, Unit 1. Built here in secret, it is mankind’s last hope.”
„Ez az Ember végső harci gépezete, egy szintetikus életforma, mely Egyes Számú Evangelionként ismert. Titokban készült és ez az emberiség utolsó reménysége.”
Asuka Langley Soryu a német származású Második Gyermek és csak később csatlakozik be a történetbe. Ő vezérli az EVA-02-t és a legtapasztaltabb pilótának tűnik. Tökéletes harmóniában van a monstrummal, de túlságosan önfejű, makacs és hatalmas az egója. Emiatt nehezen szokja meg a többieket és így meg kell tanulnia, mi az a csapatmunka.
„Please look at me, I’m begging you, mama! Just don’t stop being my mother!”
„Kérlek, nézz rám! Könyörgök, anyuci! Legyél mindig az én anyukám!”
„A cruel angel’s thesis
Will someday fly high from the window
If memories are betrayed by
The overflowing, burning pathos.
Young boy, shine like a legend,
Holding the sky in your arms.
The cradle of love that sleeps within me
There will be a morining that
A servant of dreams will come for you.
The moonlight shines on your thin neckline.
I’d stop time in this world
And lock it away for myself, but…
If there is any meaning
In the fate that pulled us together,
Then I am, yes, the Bible
That teaches you of freedom.”
Elég szépen kirajzolódik előttünk a szereplőcsapat, valamint ezzel kicsit fel is vázoltam a szituációt, amivel szembe kell nézniük. Mindenkinek vannak múltbéli sérelmei, tragédiái, illetve titkai. Vannak, akik régebbről már ismerik egymást és emiatt vagy feszültség, vagy éppenséggel kötelék érződik közöttük. De egy vészhelyzetben illik mindent félretenni és nem önzőnek lenni, hanem a közös ügyért, a túlélésért cselekedni. Nem kellenek magyarázatok, egyszerűen így helyes, azt kell tenni, amit mondanak. Ellenérveknek semmi helye, érzelmeket el kell kerülni messziről, nem szabad besértődni és tilos megkérdőjelezni. Az emberiség túlélése és a Föld jövője a tét. Ugyan már, mi jogon vár el egy gyermek együttérzést vagy talán némi odavetett szeretetet, köszönetet? Fel kell nőni és úgy kell cselekedni, miként előírják, megkívánják, megértésre nincs szükség, csupán engedelmességre és főhajtásra. Örülni kell egy „Szép munka!”-típusú vállon veregetésnek is. Ez a maximum, ne gyerekeskedjen senki sem! Az érzelmek a gyengéknek valók. Az erősek teljesítik a parancsokat szemvillantás és pislogás, valamint gondolkodás nélkül! Elmélkedni egyébként is a felettünk állók dolga. Nem vagyunk rá méltóak, hogy ilyesmikre vetemedhessünk.
Remélhetőleg sikerült éreztetnem, hogy eléggé komplex az anime érzelemvilága és erős a kritikai felhangja. Emellett pedig gyakorlatilag semmivel sincs kevesebbről szó benne, mint az ember felnőtté válásáról, illetve szerepéről a társadalomban és egyáltalán helyéről az örök körforgásban. Bizony, itt nem csak a történetre kell odafigyelni, ezért is született az utolsó 6 részhez később rendezői vágás is. Jóval több rejlik az NGE-ban, és igazából a csöpögtetett jeleket csak fel kell ismerni és megérthetjük, miről van szó. A társaság neve, akinek dolgoznak a NERV, ami ugye ideget jelent angolul. A szervezet, amely felügyelni próbálja őket pedig a SEELE, ami németül a lélek. Szájbarágni továbbra sem szeretném, így inkább meghagyom mindenkinek, hogy maga rakja össze a képet. Arra akartam csupán kitérni, hogy olyasmi témákat boncolgat, fejteget az Evangelion, amelyeket általában filozófusok szoktak. Ezért is egyik kedvencem az egész tinédzser-helyzetet leíró Hedgehog’s dilemma (Sündisznó-dilemma) elmélet. Ennek ugye az a lényege, hogy a sündisznók télen, hogy ne fázzanak, közel kellene, hogy húzódjanak egymáshoz és ezzel párhuzamosan, minél jobban egymáshoz érnek, annál inkább szúrják egymást. Tehát ha valakit közel engedünk magunkhoz, akkor sebezhetővé válunk azzal szemben. Így nem könnyű nyitni mások felé, de bezárkózni sem helyes, hiszen azzal nem csak megvédjük személyünket a külvilágtól, hanem izoláljuk is magunkat attól. Az ember pedig alapvetően társas lény, bármennyire is szeretünk néha ellenkezni ezzel. Nyilván nem mindenki egyformán vágyik mások társaságára, de még egy erősen visszahúzódó remete is szomjazik a másikra. Ezeket a finom játékokat, a lelkekben dúló örökös harcokat folyamatosan észrevehetjük bizonyos szereplők viselkedésének mintázatában. És ebből máris érthető, hogy mire is gondoltam, mikor az elején egzisztencialista drámának neveztem a művet.
Tele van ilyen filozófiai fejtegetésekkel az anime és csak azért nem említek többet, mert fontos momentumokat spoilereznék el belőle. Viszont remélem ezekkel az előszavakkal legalább sikerült felkeltenem azoknak is a figyelmét, akik eddig idegenkedtek az ilyen típusú alkotásoktól. Az Evangelion kiemelkedőnek számít és szerintem zseniális és brutálisan bánik az eszközökkel, amelyek rendelkezésére állnak. Ez a látszólag könnyed, mégis drámai sci-fi annyi mögöttes tartalmat hordoz, mint például a Parasyte tette. A tragikus és feszült alaphangulat alól csak ritkán kandikál elő egy kis fény vagy reménysugár. Hiába a színvilág, amivel megpróbálnak bennünket illúzióba ringatni, az is erősen fals, hiszen nagyon is egyszínű és ellentmondásos. Minden hideg és kék, fém és hús, rideg és nedves, merev és tragikus.
„A cruel angel’s thesis
And then sorrow comes forth
When the shapes of the dreams you hold in your arms
Come to life within you.
Young boy, who shines brighter than anyone else,
Rise to become a legend.
People weave together love to create history
And so I live on,
Unable to become a goddess…
A cruel angel’s thesis
Will someday fly high from the window
If memories are betrayed by
The overflowing, burning pathos.
Young boy, shine like a legend,
Holding the sky in your arms.”
A főcímdal egyébként, amelyet elcsöpögtettem nektek Yoko Takahashi: A Cruel Angel’s Thesis című dala. Ha a szövegét sikerült megfigyelnetek és megértenetek, akkor érthetitek miért mondtam, hogy benne van a kulcs az Evangelionhoz. Nem egyszerűen Shinjit bíztató énekecskéről van szó, hanem erősen benne van egy mögöttes tartalom, amelyet magába rejt. Felnőtté válás, belső vívódások, tinédzser hormonok, tragikus elrendeltség és némi vallásos felhang. Valójában rengeteg mindent elárul a szöveg, melyet csak akkor értetek meg, ha sikerült végignézni az animét. A felcsendülő záróakkordot pedig több verzióban is érdemes meghallgatni. Bart Howard: In Other Words című számát talán a legtöbben Frank Sinatra: Fly Me to the Moon előadásában ismerik. És hivatalosan Fly Me to the Moon-ként aposztrofálja az Evangelion is, és nem kevesebb, mint kilenc féleképpen vették fel ezt a dalt, köztük legtöbbször Rei Ayanami szinkronhangját, Megumi Hayashibarát élvezhetjük. Ennek is szerepe van, hiszen a dallam és az ének változása tükrözi is a hangulatot, ahol aktuálisan járunk az animében.
Amit mindenképpen szerettem volna érinteni ennek az elemzésnek a kapcsán, az a cím és a nevek. Megszokhattátok, hogy időnként nekiállok elemezgetni, feltörni ezeket, szóval lássuk.
Neon Genesis Evangelion eredeti címe: 新世紀 エヴァンゲリオン (Shin Seiki Evangerion). Érdekessége rögtön az, hogy kétfajta írásjelet használtak hozzá. Az eleje kanji: 新 = új, 世 = nemzedék, generáció, 紀 = éra, korszak, tehát Új Korszak Nemzedéke. A többi karakter viszont a már a Parasyte-nál is emlegetett katakana típusú jel. エヴァンゲリオン így egyben evangelistát jelent (エバンジェリスト alternatív írásmódja). Az エヴァ ebből külön az Éva nevet jelöli. Összességében tehát Új Nemzedék Eljövetelének Jövendölése, vagy Új Korszak Igéje.
Shinji Ikari neve (碇 シンジ): 碇 = horgonyt jelent, illetve シンジ = Sindi helységnevet.
Rei Ayanami neve (綾波 レイ) kettős jelentést hordoz. Egyrészt 綾 = forma, dizájn és 波 = hullám, tehát hullámforma, hullámos, valamint レイ=冷 vagy 令 = hideg vagy ősi törvény. Másrészt az 綾波 = Ayanami az egyik legerősebb csatahajó volt a Japán flottában az Első Világháború alatt.
Asuka Langley Soryu neve (惣流・アスカ・ラングレ) pedig: 惣流 = minden + folyás = örökké változó, アスカ = Asuka = egy indiai városrész neve, ラングレ = Langley név.
Misato Katsuragi neve (葛城 ミサト): 葛城 = Katsuragi = 葛 = nyílgyökér, 城= kastély. Illetve ミサト = Misato név.
Gendou Ikari (碇 ゲンドウ): 碇 = horgony, valamint ゲンドウ = motiváció, rejtett intelligencia.
Ritsuko Akagi (赤木 リツコ) pedig: 赤木 = vörös és fa, vagy gintungan (fafajta), illetve リツコ = Ritsuko név.
És végül… az angyalok valójában 使徒 = shito = apostol = küldött + csapat.
Azt gondolom, ezek is kellőképpen alátámasztják azokat, amelyeket próbáltam hangsúlyozni az Evangelionnal kapcsolatban, hiszen erőteljes és vegyes vallási utalásokkal találkozhatunk benne. A teljes alkotás a lét kérdéseit, a teremtéstörténetet, a küldetésünket a Földön, az élet értelmét boncolgatja, valamint viszonyunkat ehhez a bonyolult rendszerhez. Kérdéseket tesz fel azzal, hogy válaszokat próbál nekünk bemutatni. Szerintem minden szereplő reakciója a környezetére egyfajta hozzáállás, egyfajta magyarázat a témákkal kapcsolatban. Természetesen itt sincs igazi állásfoglalás, nyitva hagyják a nézők számára a gondolkodás lehetőségét.
Az utolsó hat, rendezői vágású rész egyfajta pontot tesz a történet, illetve a téma végére. Fantasztikusan kerekké varázsolja és megérteti velünk, mit is láttunk valójában az egész cselekmény során. Egyfajta értelmezést ad nekünk, ami egyszerre megdöbbentő és felébresztő. Igazi wakeupcall és realitycheck. Ha valaki addigra nem fogta volna fel, hogy pontosan miről is szólt az anime, akkor ott erősen meg fog ütközni és zavarba fog jönni. Valószínűleg többször érdemes megnézni ezeket, hogy totálisan be tudjuk fogadni. Iszonyatosan jól sikerült megoldani, hogy ne legyen szájbarágós, ne legyen unalmas a sok visszatérő motívum, illetve visszatekintések, amelyek gyakorlatilag lüktetik elénk a látszatból kirajzolódó valóság képét. Frappáns és meghökkentő a lezárás, senki sem számít ilyesmire, annyit megígérhetek azoknak, akik még nem látták.
A NGE franchise a Gainax tulajdona, a rendezője pedig Hideaki Anno (Nausicaä of the Valley of the Wind – animáció, illetve az egész Evangelion központi figurája). A zenéjét Shirō Sagisu (Berserk /2016/, Berserk filmek, Bleach) szerezte és mindenhol gyönyörűen harmonizál az adott hangulattal. Varázslatos és maradandó alkotás, zseniális lett az összeállítás, amely született a sorozat, illetve a filmek mellé. Egyszerűen kihagyhatatlan élmény, szerintem a legjobb anime filmzenék közé sorolható. A karakter dizájn Yoshiyuki Sadamoto (Wolf Children, Summer Wars, The Girl Who Leapt Through Time, Angel’s Egg, FLCL, Attack on Titan élőszereplős filmjei) keze munkája, de itt ne számítsunk groundbreaking animációra, hiszen egyáltalán nem ez a lényeges a műben. Ettől függetlenül teljesen megfelel a kívánalmaknak és a korszak rajzai között kimondottan kiválónak számít. Mangává 1994-től adaptálták, eredetileg felvezetésnek szánták az animéhez, így gyakran megfeledkeznek, hogy itt az eredeti történet ez, nem az írott anyag, azonban több spin-offot is megélt. Ez sajnos nem annyira meglepő, hiszen az NGE körül folyamatos pénzügyi problémák merültek fel, de erről a későbbiekben fogok szólni.
A Neon Genesis Evangelionhoz két egészestés film is tartozik, melyek részben összefoglalják az eseményeket (Death), részben két alternatív befejezést (Rebirth és The End of Evangelion) mutatnak be nekünk. Nem is akárhogyan, hiszen felépítésileg nagyon furcsán oldották meg ezeket.
A technikai fejlődésével újra leporolták a sorozatot, és négy darab filmet készítettek belőle. Az első három már moziban is megtekinthető volt, sajnos a negyedik még várat magára. Az első két rész (Evangelion 1.11 – You are (not) alone /Nem vagy egyedül/ aka. Rebuild of Evangelion Part 1. és Evangelion 2.22 – You can (not) advance /Nem haladhatsz előre/ aka. Rebuild of Evangelion Part 2.) viszonylag hamar elkészültek, azonban utána megtorpant a projekt különböző problémák folytán (THX fucking Godzilla: Resurgence) – ezekről egy külön cikkben értekezem majd. Az utolsó rész egyelőre ismeretlen időre el van halasztva, és a 10 éve bejelentett gigantikus élőszereplős verzió, amelyhez a Weta Workshop segítségét is igénybevették, sajnálatos módon jogi gikszer miatt szintén késik, illetve valószínűleg sohasem fog megvalósulni.
Nem régen felröppent a hír, hogy a végső epizód végre elindult a gyártás útja felé, nagyon reméljük, hogy kiderül a rendező eredeti szándéka.
Egyszerűen ajánlom mindenkinek, aki szereti a filozófiát és nem ijed meg a rajzolt figuráktól. Természetesen a sci-fi rajongók is örömmel álljanak neki a mű megtekintésének, ők sem fognak csalódni. És minden 21 éven felülinek előszeretettel mondom, hogy ideje elővenni az Evangeliont és elgondolkodni rajta. Ha még nem látta, azért, ha pedig már látta, akkor az újrafelfedezés élményéért. Annyival többet nyújt minden egyes megtekintés után, annyi felfedezésre váró apró mozzanat és üzenet van elrejtve benne, hogy kihagyhatatlannak tartom.
Értékelés: 10/10
Smaragd Sárkány
Be the first to comment on "Neon Genesis Evangelion (TV) (1995-1996)"