Nincs is rosszabb, mint a kilátástalanság és a kétségbeesés. Amikor egy ismeretlen helyen ébredsz, kiszolgáltatva a társaidnak, fogalmad sincs, ki vagy, miért vagy ott, ahol és mi a célod az életben, akkor teljesen elvesztél. Nem tudod, kiben bízhatsz, egyáltalán azt sem tudod, magadban megbízhatsz-e… Az Open Grave éppen abban erős, hogy ezt az érzést, ezt a kilátástalanságot tökéletesen viszi filmvászonra.

Hat ember egy ismeretlen erdőben ébred, fogalmuk sincs, hogy kerültek oda, kik ők és miért szenvednek teljes amnéziában. Az egymást gyanúsítgatás mellett a környéken bóklászó őrültekkel is meg kell harcolniuk, akik bár látszólag tudatuknál vannak, úgy tűnik, valamilyen kórban szenvednek. Az idő haladtával hőseink egyre közelebb jutnak a válaszokhoz, ám az igazság sokkal szörnyűbb, mint azt valaha is gondolták volna…

A nagyon ígéretes kezdés után talán kicsit lassabb mederbe terelődik a cselekmény, sokáig nem tudjuk meg, miért is kerültek oda szereplőink, ahová. A gore elemek sem tobzódnak a filmben, így kár is lenne klasszikus horrorként aposztrofálni. Stílusában és hangulatában nagyon hasonlít a Danny Boyle-féle 28 nappal későbbre, ám ez kizárólag csak javára vált a filmnek.

A misztikum szinte teljes játékidős megőrzése mellett hatalmas érdeme az íróknak és Gonzalo López-Gallego (Apollo 18) rendezőnek, hogy úgy sikerült felépítenie a karaktereket, hogy közben alig-alig tudtunk meg róluk valamit. A szinte tökéletes forgatókönyv szintén nagy erőssége az Open Grave-nek, a végső megoldás pedig új megvilágításba helyez mindent.

Ritka intelligens filmről van szó, már ha lehet ilyen jelzővel alkotni egy ilyen művet. Az pedig talán csak emel a színvonalon, hogy ismerős tájakat láthatunk viszont, hiszen az Open Grave-et Magyarországon forgatták.

Nem azoknak ajánlanám a filmet, akik vértocsogást, izgalmakat és gore-t szeretnének látni, sokkal inkább, akik vevőek a lassabb cselekménykibontakozásra, a brutálisan erős színészi játék és remekül megírt forgatókönyv dominálta horror-drámákra és szeretnének száz percen keresztül gondolkozni, töprengeni, hogy a végén aztán kegyetlenül markoljon a húsukba a felismerés.

Értékelés: 9/10

(Varin)